Brent Weeks: A vakító kés (A Fényhozó 2.)

covers_370176_1.jpg

Könyvmolyképző, Szeged, 2015. 840. oldal

 

Fülszöveg

Gavin Guile haldoklik. Azt hitte, még van öt éve, hogy megvalósítsa kitűzött céljait, de már elveszítette az uralmát az egyik színe fölött. Felélednek az ősi istenek, a mágia elszabadul a világban, a vadság és a téboly Gavin hatalmas háborús ellenfelét erősíti és segíti. Gavinnek ötvenezer menekültről kell gondoskodnia, miközben a háta mögött összeesküvést szőnek ellene; fattyú kamaszfiára még nem számíthat; elhagyott jegyese sötét titkokat őriz. A Prizma halála pusztulást hozna a Hét Szatrapiára és káoszba taszítaná a világot. A megoldás a másik Prizma lehet, akit Gavin tizenhat éve a kék börtönbe zárt.

 

"Külsőségek"

A könyv minőségét nem is elemzem, számtalanszor írtam már, hogy nagyon szeretem a "KMK" puhakötéses könyveit. Ezzel maximum annyi "probléma" van, hogy nem egy utazós olvasmány a maga 840 oldalas vastagságával. A borítót ismét külföldről átvett, de sokkal jobban sikerült szerintem, mint az első részé.

 

Pro (ami tetszett)

Hú, hát rögtön az első rész elolvasása után megrendeltem a folytatásokat is, de tartottam pár hónap hatásszünetet. A második részre már teljesen sikerült kivonnom magam az Éjangyal-trilógia hatása alól.

"A fekete prizma"-ban megismert világkép itt tovább bonyolódik. Jobban megismerjük a Prizma és a Chroméria, valamint a Színek politikai jelentőségét. Bepillanthatunk a Fekete Gárda kiképzési módszereibe. Valamint teljesen új dolgokat is beemel a történetbe: a Kilenc Király kártyalapjai, a Fényhozó legendája, a Rontások....és így tovább. Weeks mesterien építi tovább az egész rendszert, nem hagyja hogy az olvasó egy pillanatot is unatkozzon.

A cselekmény az első rész káoszához képest egy darabig talán nyugodtabb vizekre evez,  de ettől függetlenül nincs hiány a meglepő fordulatokban. Továbbra is nyomon követhetjük Kip, Gavin, Karris és Liv nézőpontját. Persze tovább bővül a szereplők és ezzel az aspektusok köre is. Az egyik Teia, aki rabszolgaként kerül a Fekete Gárda kiképzésére, az egyetlen vágya szabadnak lenni. Elsősorban Kippel köt szoros barátságot. Ott vannak a Tüzér jelenetei, na ezt a könyv végéig nem tudtam hova tenni, de aztán "megvilágosodtam". Közelebbről megismerhetjük Andross Guile-t, a Vöröst is, de neki nincs túl sok jelenete.

ernstryan1_blindingknife.png

"- De az esélyek arra valók, hogy dacoljunk velük!"

" - Az nem bocsánatkérés, ha nem vállalod a felelősséget. Ha azt sem tudod kimondani, hogy miért kérsz bocsánatot, akkor nem adsz nekem semmit. Nem vásárolhatod meg a feloldozást ilyen olcsón, azok után, amiket tettél! Tőlem nem."

 "- A hatalom nem teremt jogot. A hatalom a valóságot teremti meg."

 

Valaki árulása miatt közelebb kerülünk a Színes Herceghez és a színholtakhoz is. Még olvasóként is találtam logikát a mondandójában, úgyhogy valahol megértem az Áruló döntését. Elég karizmatikus alakot sikerült Weeksnek a Színes Herceg személyében megalkotni. 

Igazából annyi minden tetszett, hogy már csak felesleges ömlengésnek hat, amit írok. Az író annyira eltalálta a világ felépítését, a karaktereket és a cselekményt is. Évek óta az egyik legkidolgozottabb fantasy amit olvastam. 

 

Kontra (ami nem tetszett)

Néha túlontúl elveszett a leírásokban, így néhány cselekményszál lezárása nekem túl egyszerűnek hatott. A vége felér egy pofán csapással. 

 

Végeredmény 5/5

A könyvnek ez a része sokkal jobban magával ragadott, mint az első. Szerintem zseniális amit Brent Weeks művel. Évek óta az egyik legjobb fantasy amit olvastam. Alig várom, hogy nekiugorjak a következő résznek! :) 

 

 

Írta: Vhrai

 

Értékelésem az előző részről: A fekete prizma

A kép forrása. www.brentweeks.com