Pan-dji: Vádirat

img_20180221_1618574.jpg

Libri, Budapest, 2017. 266. oldal

Fordította: Lengyel Miklós

 

Fülszöveg

Észak-Koreáról ​keveset tudunk. Az országgal kapcsolatos híreket a nukleáris és rakétakísérletek, vagy a kommunista dinasztia aktuális uralkodójának külső szemlélő számára megdöbbentő kinyilatkozásai, tettei dominálják. 
Belső világáról, az emberek hétköznapjairól, gondjaikról, bánataikról imitt-amott jelentek meg írások, főként észak-koreai menekültek tollából, olyanokéból, akiknek sikerült megszökniük az északi rendszer poklából. 
A Vádirat azonban az első mű, melynek írója ma is Észak-Koreában él. A személyével kapcsolatos részletek a szerző védelme érdekében homályban maradnak. A neveket és a helyszíneket érthető megfontolások alapján, számolva a súlyos retorziókkal, ugyancsak megváltoztatták. 
Az elbeszélések valódiságában mégsem kételkedünk egy pillanatig sem. Mert maguk a történetek nagyon is valóságszerűek. Mert nagyon is beleférnek abba a képbe, amelyet ezzel az országgal kapcsolatban magunk elé képzelünk. Mert valóságosnak tűnnek a helyszínek, az emberek, a környezet és a konfliktusok. Egyszóval minden. 
Olvasva az írásokat hol elcsodálkozunk, hol megdöbbenünk. Felháborodunk, gyomrunk görcsbe rándul: lehetséges, hogy a 21. században ilyen élet jut osztályrészül egy egész népnek, huszonhétmilliónyi embertársunknak. És magunkban tiltakozunk: hogyan nézheti ölbe tett kézzel a nemzetközi közösség, hogy mindez a szemünk előtt megtörténhessen? 
A Vádirat szerzője és azok, akik a műnek Észak-Koreából való kijuttatásában szerepet játszottak, már megtették a magukét. Ők nem ültek ölbe tett kézzel. Rajtunk a sor, hogy mi is tegyünk valamit. Első lépésként, hogy elolvassuk és átérezzük a Vádiratban szereplő tanúvallomásokat.

 

Előlegbe

Mindig érdekelt Észak-Korea története, valamint magának az államnak a működése. A kiadó egyik könyvét már olvastam a témában (A lány hét névvel), így gyorsan felfigyeltem erre a megjelenésre is. Nem kellett sok idő, alkalmam nyílt a kötet elolvasásra, amit nagyon köszönök a Libri kiadónak és a Kildarának

A könyv nem túl hosszú, de bőven lehet a történeteket emészteni. Két nap alatt végeztem vele, de csak azért, mert közben otthon voltam (2018. február 26. - 2018. február 28. ).

A kötet minőségével az égvilágon semmi bajom nincs, annak ellenére, hogy kemény táblás. Számomra nagyon színvonalas kiadássá tette a beépített könyvjelző és a külső védőborító. A borítókép nagyon kifejező lett. A fekete háttér és az egyenruhás nő kontrasztja nagyon jól kiegészíti egymást. Az arc kifejezéstelensége és az egyenruha pedig nagyon jól összefoglalja a könyv mondanivalóját. 

 

Pro (ami tetszett)

Nagyon különlegessé teszi a könyvet már a szerző személye  és témája is. Ugyanis a történet írója, Pan-dji más néven még mindig Észak-Koreában él, és az ottani eseményeket, történeteket öntötte elbeszélések formájába. Szerintem már ezzel a felvezetéssel megalapozták a kötet iránti érdeklődést. Igaz kétséget kizáróan talán soha nem tudnánk bizonyítani, hogy a kézirat valóban onnan származik. Viszont ez egyáltalán nem csökkenti mű irodalmi értékét. Sőt, ezáltal jobban megfogja az olvasót, mint bármelyik emigráns beszámolója. Akár "valódi" az író személye, akár nem, a könyv - amennyire én látom - teljes mértékben át tudja adni az észak-koreai körülményeket, a diktatúra sötét hangulatát. Mindezt teszi hatásvadász jelenetek nélkül, a hétköznapi emberek életére koncentrálva. 

A kötet hét elbeszélésből áll, de a hosszabbak több részre, fejezetre vannak tagolva. A szerző vagy szerkesztő nagyon alapos munkát végzett. Az elbeszélések önmagukban is megállnák a helyüket, de így összességében még megdöbbentőbb képet kapunk az észak-koreai mindennapokról. Őszintén megírva, én tartalmilag sokkal "rosszabbra" számítottam, nem is tudom, talán bizonyos fokú brutalitásra, kínzásokra, és így tovább. Persze ez mind ott lappang a háttérben, de nem ez áll a történetek középpontjában. Az egyes elbeszélések nem ugyanolyan súllyal esnek latba, elég széles skálán mozogva mutatja be a rendszer jelentősebb és kevésbé fontos szegmenseit. 

Azt kell írjam, elképesztő, ami abban az országban folyik, pedig ezek a történetek tényleg csak a felszínt súrolják. De ott van mögöttük a lényeg, egy totális, kommunista diktatúra formájában. Megismerhetjük a szabályok tömkelegét, az értelmetlen, néha már képtelen kötelezettségeket, valamint a szigorú büntetéseket. Mindegyik történet magán hordozza az abszurditás bélyegét. Igazán részletekbe menően azonban nem akarom elemezni, tényleg érdemes időt fordítani a könyv elolvasására. 

Viszont azt kiemelném melyik történetek voltak számomra a legemlékezetesebbek. Rögtön a második, a Kísértetek városa című alkotás. Hihetetlen számomra, hogy még egy egyszerű berendezési tárgyba is képesek belekötni. Az ember a saját szomszédaiban, ismerőseiben nem bízhat meg. Mindenki jelent mindenről. A másik a mérnök története, a Vörös gomba című elbeszélésben. Ez az, amit soha nem értem fel ésszel,  a kommunista tervgazdálkodás. Főleg azon része, amikor az éghajlat ellenére kell bizonyos nem oda való terményekből teljesíteni a kvótát. Ha nem sikerült persze találnak bűnbakot. 

A karaktereknek ebben az esetben szerintem nincs "jelentősége", inkább a miliő és az általa keltett érzések maradnak meg az olvasóban.

 

Végeredmény 5/5

Nem tudom, hogy Pan-dji tényleg létezik-e vagy sem, de a történetek írója/szerkesztője így is hatalmas dolgot vitt véghez. Újabb és újabb perspektívából ismerteti velünk Észak-Korea kommunista diktatúráját, és talán kicsit a mögötte rejlő veszélyeket. Nagyon ajánlom mindenkinek, akit kicsit is érdekel a téma! De azoknak is ,akik kedvelik az igényesebb novellákat, elbeszéléseket. 

 

Köszönöm a lehetőséget még egyszer a Libri Kiadónak és a Kildarának!

A könyvet itt tudjátok megvásárolni. 

 

Vhrai