Richelle Mead: Vámpírakadémia

 

Agave Könyvek, Budapest 2009., 2014.  236 oldal

covers_34480.jpg

Nos, nem ez volt az első vámpíros könyv amit olvastam a témában, de az biztos, hogy a legjobb. Nagyon szeretem a természetfeletti lényeket. Vámpíros korszakom az Alkonyat sorozattal kezdődött, amiért évekkel ezelőtt még rajongtam, mostanra már kicsit átértékelődtek bennem ezek az érzések.

Jó pár évvel ezelőtt kezdték újra reneszánszukat élni a vámpíros regények, novellák, filmek, sorozatok. Ezt kétségkívül könyvek terén az Alkonyat indította el, sorozat terén, pedig a Vámpírnaplók (amely már a 8. évadánál tart), de visszakanyarodva a nyomtatott világhoz, a Vámpírakadémia már régóta hevert a könyvespolcomon, várva, hogy elolvassam, és nem okozott csalódást. 

Mindegyik vámpír-történetnek megvannak a közös tulajdonsági, - amelyek általában  a napfényen történő elégés, vérrel való táplálkozás, erő és a halhatatlanság- ,de ugyanakkor a különbségek is, amelyek az adott sztori érdekességét és egyediségét adják.

Richelle Mead könyve is szokásos vámpír elbeszélésként indul, viszont számos különbség megjelenik az utóbbi évek felkapott vámpír regényeihez képest, amely szerintem nagyon jellegzetessé teszik ezt  a művet. Nem az unalomig ismételt, lerágott csont kategóriába sorolt könyvet veszi kezébe az olvasó, hanem egy olyan történetet, amely a különbségek miatt válik specifikussá.

Az írónő "in medias res " kezdése ütősre sikeredett, ahol tulajdonképpen megismerhetjük a két főszereplőt, Rose Hathaway-t és Vaszilisza Dragomirt, aki megszöktek egy bentlakásos középiskolából, és most menekülnek. 

A regény igazából a két főszereplő köré épül, a vámpír (mora) Vaszilisza és a dampyr (testőr) Rose köré. Ezek a specifikumok, amik alatt a mora-ra és a dampyr-ra gondolok Mead zsenialitását is tükrözi, hiszem az eddigi vámpírtörténetekben  a vámpírok hatalmas fizikai és mentális erővel rendelkező halhatatlan lények, itt viszont segítségre szoruló halandók, akiket szintén halandó testőreik (dampyr) védelmeznek. A dampyr-ok, ugyanis az ember és vámpír (mora) közötti kapcsolatából származnak. Se nem emberek, se nem morák. Félvérek ha úgy tetszik. 

A fentiek is mutatják ennek a történetnek a különlegességét, amely nem a tápláléklánc csúcsán helyezi el úgymond a morákat, nem az erős, független fajt jelképezik. Az író inkább a félvér dampyr-okat tekinti a nyers erő kifejeződésének. Így Rose egy olyan karakterként jelenik meg, aki a független, erős nő szimbóluma, aki bátran mutatja ki az érzelmeit, nem fél a problémáktól, és a hidegen hagyja mások véleménye. Ezzel szemben Lissa (Vaszilisza) az örök áldozat, a segítségre szoruló hercegnő (nem csak képletesen, hanem ténylegesen is az), aki sokkal gyengédebb karakter, az érzelmei irányítják, és persze mindennek körülötte és az ő biztonsága körül kell forognia. Nem kérdés ezek után ki lesz a kedvenc. Lehet csak nekem nem volt az, de pár oldal után rögtön tudtam, hogy Rose lesz az, mivel Lissa-t egyenesen utáltam. Nem tehetek róla, nem szeretem az ilyen, ennyire gyenge embert, aki szinte mindenen kiborul, egyedül semmit nem képes megoldani, és szinte MINDIG sír. Egy szituációban sem tudtam vele együtt érezni Egyszer sem; annak ellenére, hogy származására tekintettel érzelmileg sokkal visszafogottabban kellett volna viselkednie. A lányból árad a megfelelési kényszer halott családja felé. 

Viszont a két lány különbözősége, és eddigi életük során bekövetkezett csapások során egy olyan kapocs vagy kötelék alakul ki közöttük, amely szintén újdonság a vámpír-történelemben. Ennek eredetére is fény derül a könyvben, amely számomra plusz pontot jelentett. Újdonság a mágia megjelenítése a vámpírok oldalán, mely eddig inkább a boszorkányok és varázslók sajátossága. 

Azonban mivel vámpír történetről, illetve tinikről lévén szó nem hiányozhatnak a szerelmi szálak, amelyek mesterien lettek megszőve. A férfi mellékszereplők is karakteresre sikerültek. Néha az az érzésem támadt, hogy a szerelmi szálak vagy teljesen összekuszálódtak vagy egyszerűen elszakadtak. Természetesen itt is megjelenik a kirekesztett, meg nem értett vagy inkább félre értett srác, aki tiszta feketében jár, és ezzel a ördögi oldalhoz való tartozását akarja szimbolizálja, holott semmi démoni nincs benne, inkább csak jóság. A gonosz tekintetében is újdonságot kapunk, mégpedig a strigákat, akik nem mások, mint az élőhalottak, akik gyilkoltak vagy kényszerrel változtattak át embereket, dampyrokat,és morákat. Így váltak azzá amik. Kinézetükben és halhatatlanságukban is különböznek mora társaiktól. Christian Ozera, a meg nem értett mora fiú szülei is ezzé váltak, amely teljese mértékben megalapozza az iskolai közösségi társadalomból való teljes száműzetését. Hogy is lenne ez másként egy iskolában, vagy a felnőtt világban. 

Az ő ellentéte a "barát zónában ragadó mindenre képes csak azért, hogy a kiszemeltje végre úgy tekintsen rá fiú", Mason Ashford testőrtanonc, aki nekem a kedvencem volt, én végig neki drukkoltam. Valamint az elengedhetetlen nagybetűs FÉRFI Dmitrij Belikov, akibe nem csoda, hogy Rose végül belehabarodik. Minden lovagias tulajdonággal felruházva nem egyszer menti meg a hercegnőt és dampyr testőrtanoncát. A testőrtanonc fiúk között szinte istenné válik Belikov, amelyet számos nemes cselekedettel alapoz meg. 

Ami szintén Vaszilisza iránti ellenszenvemet növelte az nagymértékben a központi szerelmi szálban bekövetkezett törések, mivel az ő hibájából, és persze az ő védelme érdekében nem teljesedhet be a regény "love story" -ja, azáltal, hogy a két hősszerelmesnek választania kell a hűség és szerelem között. Neveltetésük alapján nem kérdés, hogy érzelmeiket elnyomva  a hűséget választották. Továbbá Vaszilisza szerencsétlenségének köszönhetően tűnnek fel az első igazi értelemben vett negatív szereplők is. Ő, pedig nem más volt, mint Lissa nagybátyja Viktor Daskov, és lánya Natalja. Szinte majdhogynem az utolsó fejezetekig titkolták valódi szándékukat a hőn áhított hatalom megszerzése érdekében. 

A Vámpírakadémiában bemutatott társadalom egy konzervatív monarchia, egy elit alapú társadalom, amelyen bekövetkező repedéseknek köszönhetően billenek meg az egyensúlyok, és alakulnak át a szereplők. Be kell valljam, nálam még csak fokozta a hangulatot, hogy az egész cselekmény orosz kultúrkörben lett elhelyezve, amely, kifejezetten illett ennek a műnek a hangulatához és a vámpírokhoz.

vampire-academy-h.jpg

A kép forrása: 

http://moviesshowsnbooks.tumblr.com/post/50139834782/

casting-update-vampire-academy-adds-sami-gayle

 

Mindent összevetve egy tartalmas, érdekes vámpír sztorit kapunk, amely a maga 236 oldalával csupán  a bevezetés:  a szereplők bemutatása, valamint az alaptörténet lefektetése; ugyanis a sorozat hat kötet számlál, és biztos vagyok benne, hogy egyre érdekesebb cselekményeket tartogat a sorok között. 

 

 Írta: Dorka