Urbánszki László: A Nyugat ura ....vagy inkább túlélője

Gold Book Debrecen 2016. 352 oldal 

1272966_2.jpg

 

Nagyon szeretem a történelmet, ezért nem is kérdés, hogy a e témájú regények is a szívem csücskei. Mindig érdekeltek a patináns tényeken túl, azon információk, amelyek nem feltétlenül kerülnek kifejtésre a történelemkönyvek lapjain egy ismert uralkodóval egy nevezetes korszakkal kapcsoltban, de különösen szeretek olyanokról is olvasni, amelyekről alig vagy nem hallottam még.

Saját országom históriájával kapcsolatban különösen érdekelnek az apró részletek. Hazánk a viharos évszázadok alatt átélt jó pár olyan időszakot, eseményt, amely kiváló táptalajul tud szolgálni egy történelmi regénynek. Bőven lehet válogatni uralkodóink, uralkodónőink közül, valamint a nemesi családok kiemelkedő alakjai közül is. 

Ide kell sorolni mindenképpen a XIII. században uralkodó IV. Béla királyunkat, kinek szembe kellett nézni a mongol tatárok pusztító hadseregével, akik szinte letarolták az országot Ezt követően látott hozzá újjáépítéshez, amelyhez, azonban reformokra volt szüksége. Neki köszönhetően újra sarjadt az élet a pusztító rombolás után. Intézkedései következtében nevezte el az utókor a "második honalapítónak". 

Régóta tervezem már Urbánszki László munkásságának közelebbi megismerését, és erre most nyílt alkalmam. E kötet is a XIII. századi Magyarországra és IV. Béla uralkodásának 1245. és 1246. évébe kalauzolja el az olvasót. A tatárjárás pusztításából lábadozó ország mindennapjaiba. A regény nem a király és közvetlen udvari környezete által mutatja be az eseményeket, hanem a mindennapi emberek életén, szemüvegén keresztül találkozhatunk a valósággal.  

A regény központi alakja Zolta fia Levente, aki a király embere bizonyosan különleges szakértelmet igénylő ügyekben. Királya megbízatása okán egy csapat magyarral felkerekedik, hogy meghiúsítsák Gertrúd osztrák hercegnő - akit korábban a cseh trónörököshöz, Vladislavhoz ígértek- és II. Frigyes német-római császár esküvőjét. 

4a0732b10071981156dd24c6416bb215.jpg

A kép forrása: https://hu.pinterest.com/pin/335658978456872845/

Levente, aki parasztgyerekből küzdötte fel magát a nemesség osztályába, az elbeszélés nélkülözhetetlen és számomra legkedveltebb figurája volt. Éles eszével, szellemességével, humorával, megnyerő külsejével nem lehet nem kedvelni e daliás lovagot. Minden helyzetből és problémából kivágja magát, mindenre talál megoldást, még olyanokra is, amelyekre lehetetlennek tűnik. Igazi hőssé a regény utolsó fejezetei alatt átélt események alatt válik az olvasó szemében. Legalábbis az én esetemben így történt. Terve sikerességének érdekében előbb Vladislav cseh trónörököshöz kerül közel, majd a köpönyegforgató és hataloméhes Alber von Krigering báróhoz. Utóbbi, azonban rengeteg megpróbáltatáson fogja keresztülvezetni hősünket egy olyan fordulat miatt, amire senki nem számít az elbeszélés olvasása közben. Ezen oldalak alatt olyan nehézségeket kell elviselnie, amelyet ép ésszel szinte lehetetlen, de neki sikerül. Aggódtam érte, minden olyan fejezet alatt, ahol ebben a kilátástalan helyzetben volt, és nem számítottam arra, hogy ebből valaha is megmenekül, sőt azt hittem feladja  a küzdelmet, mert nem bírja sem fizikailag sem lelkileg. De az író rám cáfolt, és olyan fordulatokat épített a történet végébe, amelynek következtében nem lehet kikövetkeztetni, hogy mi is fog történni hősünkkel. Mire megnyugodnánk, hogy biztonságba kerül, ismét veszélybe kerül az élete, de végül mégis túléli. Bár ez Levente korábbi életének is köszönhető, ahol mindezen  tudást elsajátította, persze nem egykönnyen. 

Ő egy huszonéves fiatal nemes, mégis olyan dolgokat élt át és tapasztalat meg eddigi életében, amelyet  a legharcedzettebb katonák sem, akik, pedig  a Szentföldet is megjárták.

Zolta fia minden olyan tulajdonsággal rendelkezik, amelyet a kor akkori szelleme megkívánt, de nem mondom azt, hogy a XXI. században nem járna túl mindenki eszén, és rabolná el a női szíveket, mert utóbbi a legfőbb hibája, de senki nem teremtetett tökéletesnek. 

Levente központi karaktere mellett fontos szerepet kap kis csapata is, a beneiek, közülük is Kerecse- Else házaspár, valamint fogadott gyermekeik, Nyina és Kecaj. Inaj, Lados, a kocsmáros, és az elengedhetetlen Szépa. Tervük sikerrel jár, és megakadályozzák a király, Iv, Béla számára előnytelen frigyet.

Kerecse a mordvin nemzetiségével üde színt visz a történetbe. Be kell valljam az író könyve előtt, még soha nem halottam erről a népcsoportról, amiért szégyellem is magam, de most sikerült megismerkednem velük. A mongolok harcoló lovasíjászok, tehetségüket a regényben  nem is egyszer mutatják be. Példátlanul becsületességet és fegyelmet ismerhetünk meg általuk. 

Levente mellett, azonban ki kell emelnem még valakit, aki a kedvencem volt. Ő pedig Szépa. Nem a gyenge virágszál jellemvonásival rendelkezik, hanem a vérbeli független, karakteres, akaraterős nő, aki nemcsak, hogy egyedül él, hanem harcol, vadászik, és saját maga határozza meg sorsát, és szeretői számát. Teszi ezt az 1240-es évek derekán. Szinte lehetetlen volt ez akkoriban, amikor a nők szinte semmilyen jogokkal, és sokszor saját akarattal sem rendelkeztek. Ő azonban erre teljesen rácáfol, olyan életstílust alakít ki magának, mint napjaink szinglijei. Bár ő 770 évvel korábban tette ezt. Nem szerelemből házasodott, hanem a jómódért, de nem hozott szégyent magára  a házassága alatt sem, becsülettel dolgozott, és amikor megözvegyült, berendezte és kialakította saját életvitelét. Van nemesi származású és egyszerű, mocsárlakó szeretője, de én mindvégig a mocsárlakónak drukkoltam. Amilyen sokban különböznek, annyiban hasonlítanak is egymásra, és pont ezért szeretik egymást, amelyet még maguknak sem ismernek be. Labolcs követi Szépáékat Ausztriába, nem is bonyodalmakat okozva, de végül, egymásra is találnak ők ketten, bár mindkettejüknek kell a szabad élet. A mocsárlakó Labolcs esetében néha kettősséget éreztem, egyrészt az egyszerű buta, illetve  a művelt és intelligens embert egyszerre formálta meg, mikor melyiket kívánta meg az adott helyzet. Pont ezért illik a nőhöz, mert Szépában is megvan a nemesi kecsesség, és a mocsárvilág egyszerűsége. 

Az osztrák-stájer és a cseh szereplőket kivétel nélkül negatív szereplőként tudom csak értékelni. Vladislav herceg és Gertrúd hercegnő még eleinte valamennyire kedvelhető karakter, de ahogy fokozatosan haladunk előre  a cselekményben, egyre inkább undok szereplőkké válnak. És persze nem csak az igaz szerelem köti össze őket, hanem a hozomány összege, a megszerezhető osztrák földek, a hatalom, a szabadság, függetlenség. Nem minden a lovagi énekek felszínes szövegei alapján valósul meg. Persze uralkodók ritkán házasodnak szerelemből, és érdek nélkül, bár itt is "az egyetlen igaz szerelem" lapjairól indulunk, de a végén máshova jutunk, az érdekek birodalmába. 

Mind a csehek, és mind az osztrákok közül, azonban ki kell emelnem Kral és Lutz lovagokat, akik mégis bebizonyították, hogy valóban létezett a lovagi erény és erkölcs. 

medieval-knight.jpg

A kép forrása: http://www.medievalages.net/2013/07/medieval-knights/

Az igazi negatív karakter, pedig Alber gróf, őt semmi más, csak a hatalom irányítja, az élteti, amiért saját családját és örököseit is képes feláldozni. Számító jellem, aki mindig úgy helyezkedik, ahogy az neki politikailag és persze pénzügyileg a legelőnyösebb. Bár, azért Levente nem maradt adósa, amelyet reméltem is. 

Ez a regény egy időutazás a 1240-es évekbe, ott érezhetjük magunkat az utcákon, az erdőkben, a lovagi tornákon; mégpedig a mű nyelvezete és a kor szokásai, erkölcsei, mindennapi teendőinek tökéletes megjelenítése miatt is. Történelmi regény esetében ez kiemelkedően fontos, mivel nem az adott korszak vagy uralkodó főbb történelemben elért tetteit kell bebifláztatni az olvasóval, hanem elmesélni milyen volt vagy lehetett az élet abban az időszakban. Ez ebben  a regényben tökéletesen sikerült. 

A regény lapjain szemünk elé tárul a kor társadalomrajza, életvitele osztályok szerint. A lovagi erkölcsök és erények érvényesülése nem mindig úgy történik, ahogy azt utókor elképzeli. A becsület nem diadalmaskodott mindig, hanem a helyette a becsvágy és hataloméhség dominált. Persze vannak kivételek, amelyek erősítik a szabályt.  

E kötet az Anno Domini sorozat hatodik kötete. Nem olvastam a sorozat korábbi kötetit, ezáltal nem ismertem a szereplőket, sem jellemüket. Nem tudom ki fejlődött, és ki változott meg rossz irányba, ki szerepelt a korábbi kötetekben, és ki nem; de enélkül az ismeret nélkül is egy kerek egész történetet kaptam, amely magával ragadó és olyan izgalmas, hogy szinte olvastatja magát. 

Mindent összevetve, egy nagyon kidolgozott történelmi regényt kaptunk, tele kalanddal, izgalommal, daliás szereplőkkel, harcos asszonyokkal, lovagokkal. Ajánlom minden történelem iránt rajongónak, és azoknak is, akik nem szeretik a történelmet vagy  a történelmi regényeket, mert e regény elolvasása után ez a helyzet garantáltan megváltozik. 

Köszönöm ezt a felejthetetlen utazást, Urbánszki László! 

 

20161021_194401.jpg

 

20161021_194308.jpg

 

 

 

 

 Írta: Dorka