Benkő László: A spanyol grófnő

covers_251517.jpg

Atlantic Press, Budapest 2013. 380 oldal

 

Fülszöveg

Benkő László könyveinek száma túl van a harmincon, de az igazi sikereket lebilincselő és hiteles történelmi regényei hozták meg számára. Míg az utóbbi években a magyar régmúlt foglalkoztatta a szerzőt, A spanyol grófnő újabb izgalmas fordulatot jelent írói pályáján. Benkő most első ízben fordul a közel múlt, nevezetesen a II. Világháború eseményeihez egy monumentális ívű történelmi thrillerben.

A kerettörténet szerint Elena Angela Morante spanyol grófnő 2007-ben Sevillában személyesen bízta titkait a szerzőre. Elena éveken át az olasz és a német titkosszolgálat megbízásából felépített kincseskamrát felügyelte észak-olaszországi villájában, miközben zsidó árvákat rejtegetett és olasz ellenállókat segített. Képtelen szituáció és valószínűleg talentum kérdése, hogy Benkő bombasztikus megoldások nélkül képes elhitetni, hogy mindez megtörténhetett a valóságban. 

Bár Elena még a háború végén is csupán huszonhat éves, ez a törékeny, hiszékeny, a megkergült világ borzalmaival eleinte rettegve és értetlenül szembesülő grófkisasszony az olvasó szeme láttára emelkedik drámai hőssé, akit sem szerelem, sem hízelgés nem képes már elvakítani, s aki többé nem ismer lehetetlent, vagy legyőzhetetlen ellenséget. 

 

"Külsőségek"

A könyv minőségét illetően voltak kétségeim: annyira papírvékony a külső borító, hogy attól féltem vagy elszakad, vagy megtörik. De szerencsére nem lett igazam, teljesen jó állapotban megmaradt. A borító őszintén megírva nem tetszik, de  nem meglepő, mivel a festmény eredetije sem épp tartozik a kedvenceim közé. 

 

Pro (ami tetszett)

A könyvet még tavaly nyertem egy játékon, de már régóta terveztem, hogy olvasok valamit Benkő Lászlótól. Mostanában elég kevés történelmi regény került a kezembe, úgyhogy felüdülés volt végre ebből a műfajból olvasni. A regény Elena (Angela) Morante grófnő visszaemlékezését dolgozza fel gyerekkorától egészen a háború végéig. A későbbi események csak említés szintjén vannak felvázolva. 

Az író nagyon jó korszakban helyzete el a történetet. A II. Világháború korszaka mindig is nagyon érdekelt. Nekem nagyon tetszett, hogy a korabeli viszonyokat az író reálisan ábrázolta, semmi "cukormázas" körítés a gonosz német és olasz katonákról, valamint a hős amerikai megmentőkről. (Persze voltak a világháborúnak más szereplői is, de ezek a nemzetek relevánsak a regényben.).   Nagyon jól "össze van dolgozva" a történelmi háttér és a regény cselekménye, sehol sem lehet élesen szétválasztani a kettőt egymástól. 

Nekem nagyon tetszett az ötlet, hogy egy olaszországi villában található trezorról, ahol a háborús kincsek őrzését végezték. Elég sok minden eltűnt a háború alatt és után, úgyhogy nagyon is elképzelhető ez a felállás.

safe-1426864.jpg 

 "A vér szaga mindig félelmetes, és megőrjíti azt, akiben amúgy is benne rejtőzik az őrület hajlama"

 

Kontra (ami nem tetszett)

Nekem furcsa a regénynek az a megoldása, hogy E/3.-ban íródott, amikor elméletileg úgy meséli a történetet a grófnő. Néha be-bevillannak szemelvények, amikor hirtelen átvált E/1.re, szerintem jobban jött volna ki az egész történet, ha így íródik meg.

Nekem nagyon elrontotta az olvasás élményét, hogy utáltam a főszereplőt. Elena a regény elején naiv kislány, aki zárdában nevelkedett. Persze bedől az első férfi ágyába, akitől rögtön gyereke születik. Természetesen a férfi nem veszi feleségül, a gyereket is elveszik tőle, és mindezt szó nélkül hagyja. Ja, de azért utána még hozzá megy, hátha lesz valami.... Ezután kerül ugye az észak-olaszországi villába, ahol ugye a trezor működik. De félreértés ne essék, persze neki halvány lila gőze nincsen, hogy mi folyik körülötte. Mindent bevesz, elhisz a hírszerző tiszteknek...teljesen mindegy ki mit mond neki.... Nem tudom, nagyon utálom az ennyire naiv, buta nőket, akik csak hagyják hogy megtörténjen velük minden... Annyiszor kapott idegösszeomlást, meg hisztériás rohamokat a cselekmény során, hogy legszívesebben felpofoztam volna sokszor. Más nők harcoltak a háborúban, ha kellett fegyverrel, ha kellett mással. Neki csak bájologni kellett volna, de még ahhoz se volt tehetsége. Találóbb lett volna a karakter egy két-háromszáz évvel korábban játszódó regényben.

 

Végeredmény 5/3,5 

Benkő László nagyon tud írni, viszont én nem a legjobb regényével kezdtem az ismerkedést. Annyira utáltam a főszereplőt, hogy alig vártam, hogy végére érjek a történetnek. Ez nagyon elrontotta az olvasás élményét....

 

Írta: Vhrai alias Szandra

 

A kép forrása: www.freeimages.com