Philippa Gregory: A fehér királyné



covers_105430.jpgcovers_341237.jpg

 

 

 

 

 

 

 Palatinus, Budapest, 2010. 446 oldal

Libri Kiadó, Budapest, 2015. 448 oldal

 

Ezt a könyvet rettentő nehéz volt beszereznem. Mire végre sikerült, - amely a Moly.hu-ról történt, amellyel elkezdődött molytagságom - rá körülbelül 1 évre megjelent újra a Libri Kiadó gondozásában. A nagy nehézségeknek valamint, hogy a tulajdonképpeni előzményt is a fent említett kiadó jelentette meg 2013-ban csak most kerítettem sort arra, hogy végre megismerkedtem Philippa Gregory írónő munkásságával. 

Igazából először akkor találkoztam a nevével, amikor elkezdtem nézni a Tudorok című amerikai történelmi tévésorozatot VIII. Henrikről és rögtön könyvek után kezdtem kutatni a korszak kapcsán. Ekkor fedeztem fel, hogy az írónőnek már megjelent a Tudorok című könyvsorozata, és Rózsák háborúja szériájából is jelentek meg már részek. Több se kellett,meg is kerestem valamennyit és be is szereztem a könyveket. Szerencsére már mindkét sorozatom teljes, így álltam neki az olvasásnak. Azonban azért kezdtem a fehér királynéval mivel a belőle készült The White Queen című sorozatot - amelyet az angol BBC készített el- már volt szerencsém látni, és kíváncsi voltam, hogy Elizabeth Woodwille valóban ilyen nőszemély lehetett-e, vagy csak a tévésorozat készítő estek túlzásba.  

E regény a Rózsák háborúja könyvsorozat második része, amely Elizabth Grey szemszögéből mutatja be az eseményeket. E hölgyemény- korábbi nevén Elizabeth Woodwille - a Yorkok és Lancasterek csatározásainak időszakában éli mindennapjait. Az úgynevezett "Kuzinok háborúja" két ellenérdekű főúri család vagy inkább párt, a Yorkok és Lancasterek között zajlott az angol trónért 1455-1487 között, ahol sok esetben testvér ölt testvért, vagy unokatestvér ölt unokatestvért, vagy egyéb rokonok gyilkolták egymást a hatalomért. A két felet jelképeik alapján lehetett megkülönböztetni egymástól. A Yorkok szimbóluma a fehér rózsa, míg a Lancasterek szimbóluma a vörös rózsa volt. 

 

59d08862e726a44f81a74c10f3e944a6.jpg

A fehér rózsa (Yorkok) és a vörös rózsa (Lancasterek) harca. 

A kép forrása: https://hu.pinterest.com/pin/537265430525690302/

 

Visszakanyarodva a könyvre, egy részletes, tökéletesen kidolgozott, és nem utolsósorban történelmileg hitelesen alátámasztott tényeken alapuló történelmi regényt kap az olvasó. Az írónő maga is történész, amely meg is látszik a művén, hihetetlen részletességgel mutatja be a cselekményeket, kitöltve olyan fehér foltokat is, amelyeket  a történelemtudomány jelen állása még nem ismer, de ebben az elbeszélésben, azonban, pont ezen vak foltok válnak jelentősekké. Történészi munkára tekintettel nem száraz tényeket kapunk, hanem magukat  a tényeket csomagolja be az írónő egy olyan sztoriba mely kellő izgalmakkal, romantikával, szerelemmel, és ármánnyal tarkított, mint az ahogy valójában is lehetett. 

A főszereplő tehát Elizabeth Woodwille a Lancaster pártiakhoz tartozott mint, családja, mint pedig házassága révén. Azonban frigyének véget vet egy véres ütközet a két ellenérdekű párt között, amelyben férje is elesik, ezáltal özvegységre jut két fiúgyermekével együtt. Ennek következtében kénytelen visszatérni atyja birtokára, és itt szerez tudomást az azt követő eseményekről, amelyek az ő életére is nagy befolyással lesznek. Ugyanis a Yorkok győzelmének köszönhetően a korábbi Lancaster párti, VI. Henrik királyt a londoni Towerba záratták, és a Yorki IV. Edwardot királlyá koronázták. Elizabeth-nek, pedig hozzá kell könyörögnie birtokainak rendezése ügyében, mivel Lancasterekhez fűződő lojalitása lévén kizárták a vagyonából. 

Innen indul  a történet, és hát főhősnőnk nem egy gyenge virágszál, az már pár oldalon belül ki is derül. Nem tudom, hogy könyvmolyságom vagy történelmi tanulmányaim alatt találkoztam e valaha ilyen becsvágyó, számító és hataloméhes nővel. A hatalomért, a vagyonért bármire hajlandó. Természetesen az ifjú királyt is magába bolondítja, de nem adja magát egykönnyen, amit becsültem benne. Más tulajdonságait nem igen. Szépségét felhasználva eléri, hogy a király beleszeressen és titkokba nőül vegye. Az ifjú király, azonban hírhedt szoknyapecér hírében áll, és ez azért némi aggodalomra ad okot Elizabeth számára, de a végén mégis minden az ő tervei szerint alakul és végül Anglia királynéja lesz. Ezáltal felemelkedik köznemesi származásából, amely természetesen a főrangú családoknak nem igen nyeri el a tetszését, Ezért ülteti minden érdemes pozícióba családja tagjait, sőt olyan házasságokat rendez el, hogy az országban szinte lehetetlenség nem rokonságban állni a Woodwille családdal. Ez a lépése azonban súlyos hiba, mivel olyannyira kizárta ezáltal  a többi politikában részt vevő angol nemei családot, hogy ezáltal szerezte magának  a legtöbb ellenségét, amely végül úgymond a vesztét okozta. Nem látta át, hogy azáltal, hogy ez a családjának és persze neki tökéletes, végül mégsem az, mivel szövetségesekre nem tud szert tenni. Elizabeth ugyanakkor nem buta nő, sőt, okos. Átlátja a politikai játszmákat, és kiválóan manipulálja  a körülötte lévő embereket, olykor saját családját is. 

79d1dd2d6bda08df019835ff8e4a0b3e.jpg

276d10af18e92f06ecbf3971cc769f5d.jpg

Elizabeth Woodwille angol királyné a valóságban és a The White Queen című angol sorozatban, ahol Rebecca Fergusson színésznő keltette életre IV. Edward hitvesét.

A kép forrása: https://hu.pinterest.com/pin/220817187952727122/

A kép forrása: https://hu.pinterest.com/pin/534169205786589049/

 

Érdekes adalék, hogy Gregory beleviszi a boszorkányságot és a misztikumot Elizabteh családfájába, és ezáltal a főhősnőbe is. Sok esetben és esemény kapcsán felbukkan a regényben, amely csak színesíti és gazdaggá teszi a történetet. 

Igaz ugyan, hogy Elizabeth a főszereplő, de mellette érdemes szót ejteni York-i Edwardról is, aki IV. Edward király néven Anglia uralkodójává válik. Ő egy tipikus férfi főhős. A délceg, szőke hajú herceg később király minden, majdhogynem eszményi tulajdonsággal rendelkezik. Persze ő sem lehet tökéletes, mivel nagyon szerette a gyengébbik nem képviselőit. Jellemét tekintve nem nevezném erős és kiemelkedő karakternek, inkább akaratgyengének. Hol felesége, hol tanácsadója Richard Neville - a királycsináló- irányítja. Utóbbi nevelte fel és tanította Edwardot, ezért mindig is szoros kötelék fűzte hozzá, és Neville nagy befolyással rendelekzett az ifjú felett -rokoni viszonyokról már ne is beszéljünk-, amely az újdonsült feleségnek persze nem tetszett. Az ifjú ara annyira kizárta irányításmániájával a királycsinálót minden hatalomból- akinek szintén az irányítás és  a hatalom volt a mindene-, hogy az végül korábbi tanítványa ellen fordult, és harcba szálltak egymással. Ez is mutatja, hogy ebben az időszakban Edward hol Neville hol felesége hatása alatt vagy sugallatára cselekedett. Én végig úgy éreztem, hogy önálló ténykedése vagy cselekedete az egész regény alatt nem igen volt, mindig valakinek  a befolyásolása alatt tette amit tett, vagy ha volt is az elenyésző számban. 

 

1a63a5aceeb06b9247e14fff75ef2859.jpg

c91db7e28fe7e4931539393d7f74c9b3.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

IV. (York-i) Edward angol király a valóságban és  a The White Queen című angol sorozatban, ahol Max Irons alakította az ijfú uralkodót. 

A kép forrása: https://hu.pinterest.com/pin/257408934928263025/

A kép forrása: https://hu.pinterest.com/pin/257408934928263025/

 

Elizabeth Edward feletti befolyása az ifjú király családi viszonyaira is kihatott, mivel ennek következtében ellene fordult öccse, George,- Clarence hercege- aki többször fordított köpönyeget mint bárki más  a történelem folyamán. George egy elkényeztetett, semmirekellő, haszonleső karakter, akit lehetetlen megkedvelni. Annyira vágyik a koronára, hogy képes  a hatalomért saját testvérét többször is elárulni és hátba szúrni, hogy megkaparintsa, mivel azt hiszi ehhez neki joga van. Sajnos ez neveltetéséből adódik, amely  a regényből is kiderül. Aljas természetéből fakadóan még várandós felségét és meg nem született gyermekét is képes volt kockára tenni céljai elérése érdekében. 

 

A harmadik York fivér, Richard, - Glouchester hercege- aki telitalálatos szereplő lett. Nekem ő volt a kedvencem a három York fiú közül, benne megvan mindaz a bátorság, amely Edward bátyjában, és hiányzik belőle George becstelen természete, mégis őt kedveli legkevésbé saját édesanyja, amely a nemes hölgyről is elárul egy két dolgot. Richard végig lojális Edwardhoz, bármit megtenne egymásért a két fivér, ezáltal szeretik és kötődnek is egymáshoz. Ez persze szúrja is Elizabeth szemét. Utóbbival ellenséggé akkor válik a legfiatalabb York, amikor Edward halála után Lord Protectorrá válik, és a király legidősebb fiát kell trónra ültetnie. A királyné ekkor sem tudja megtagadni természetét, és megint csak családjának akarja juttatni  a pozíciókat és  a hatalmat, meg persze magának. Ezt azonban Richard és az őt támogató urak nem is hagyták szó nélkül, ezáltal Elizabeth úgy viselkedett mint egy duzzogó, hisztis gyerek. Elvonult a Westminster apátságba és onnan próbálta szőni  a hálóit, több-kevesebb sikerrel. Ez szerintem szánalmas volt. Legidősebb lánya ennek kapcsán számtalanszor vágja a fejéhez nem túl kedves és epés megjegyzéseit anyja viselkedésével és jellemével kapcsoltban. 

fe391c0bf8179a11f0c2d2f8208f7451.jpg

George, Edward és Richard a The White Queen című sorozatban

(David Oaks, Max Irons és Aneurin Barnard)

A kép forrása: https://hu.pinterest.com/pin/386113368023604569/

Elizabeth-nek és Edwardnak számos gyermeke született a házasságukból, azonban két fiúkkal - Edward és Richard herceg- kapcsolatban számos feltáratlan és máig megválaszolatlan kérdés maradt  a történelemtudomány számára. Ők ugyanis a Tower eltűnt hercegei, soha nem derült ki, hogy meghaltak vagy eltűntek, vagy igazából mi lett a sorsuk. Amíg anyjuk menedékben töltötte idejét a gyermekeknek nyoma veszett, és ezt Richard számlájára írták, akinek szerintem nem állt szándékában megöletni őket, egyrészt mivel akkor maga ellen fordította volna hívei nagy részét, valamint ekkor már szilárdan magához ragadta  a hatalmat, amiben egyáltalán nem gátolta volna két kisgyermek, mivel az őket támogató lázadást is leverte a harmadik York fivér. A regényben ezt Richard szintén hasonló érvekkel magyarázza el Elizabeth-nek, aki azonban mesteri fondorlattal ismét túljárt mindenki eszén, azonban minden problémát nem tudott megoldani, aminek következtében megtapasztalja milyen is elveszíteni egy gyermeket. 

9dba9f7b247597709d02435f6e6e1008.jpg

Az elveszett Edward wales-i és Richard herceg

A kép forrása: https://hu.pinterest.com/pin/564146290800533456/

 

Mellékszereplő ugyan, de meg kell említeni még Margaret Beaufort-ot, aki hű Lancaster párti, és Edmund Tudorhoz ment feleségül.  A frigyből egy gyermekük- Tudor Henrik- született. Férje halála után már politikai megfontolásból házasodott a mélyen vallásos Beaufort, és érdekeinek megfelelően egy York pártihoz, Thomas Stanley-hez - aki szintén többször váltott köpönyeget az aktuális helyzetnek megfelelően-  ment feleségül. Ebben a regényben nem jut sok szerep neki, de könyvsorozat következő része az ő szemszögéből fogja bemutatni a történéseket és ismerhetjük meg az életét és viszonytagságait. 

fe9db557f403b3e336a5654d151cd926_1.jpg

1230396eae08bfcff39027f28198a8d2.jpg

Margaret Beaufort a valóságban, és a The White Queen című sorozatban,

ahol Amanda Hale játszotta el a mélyen vallásos asszony szerepét.  

A kép forrása: https://hu.pinterest.com/pin/557390891351093748/

A kép forrása: https://hu.pinterest.com/pin/553661347919301247/

 

Akivel nem tudtam dűlőre jutni az Jaquetta of Luxembourg, később Woodwille vagy Lady Rivers, Elizabeth édesanyja. Nem is kedveltem, és nem is utáltam, a kettő között ingadoztak az érzéseim az ő esetében  a regény olvasása közben. Inkább közömbösnek találtam a karakterét. Hercegnői származása ellenére második házassága szerelemből kötettett. Ambíciózus, becsvágyó, és hataloméhes, akárcsak a leánya, akire nagy hatással van. El is látja tanácsokkal minden helyzetben, amelynek következtében, azonban sok ellenségre tesznek szert. 

Sajnos rövidebben nem tudtam megírni a könyvvel kapcsolatos véleményemet, mert az lehetetlen lett volna, még akkor is ha valójában egy főszereplő köré összpontosul a történet. A megannyi mellékszereplő, akik fontos szerepet töltenek be a regényben mind mind hozzáadnak nem kevés részletet a történethez.

Philippa Gregory Rózsák háborúja sorozatának második kötetében tehát megismerkedhettünk az első királynéval Elizabeth Woodwille tekintetében. A sorozat további részei, pedig Margaret Beaufort (A vörös királyné) és Anne Neville ( A királycsináló lánya) életét mutatja be, valamint az ő szemszögükből ismerhetjük meg a történéseket. A széria része még a Folyók asszonya, amely Jaquetta of Luxembourg életét mutatja be, valamint a Fehér Hercegnő (Elizabeth York), és  a Király átka című kötet is. 

A regényeket tekintve e történet három szemszögből három királyné háborúja a végső győzelemért. Három nő, akik mesteri módon irányítják  a körülöttük történő eseményeket, bár néha sodródnak ez eseményekkel, és nem mindig a szerelem győzedelmeskedik az életükben, de az esetek többségében megkapják az áhított boldogságot, és egyesek a győzelmet, a hatalmat és a koronát is. 

f90208e308701f4b09d4fb810f202ab0.jpg

A kép forrása: https://hu.pinterest.com/pin/512284526345429685/

 

Az viszont ebből a műből is kiderült, mint nem egyből már, hogy nemcsak  a harctéren dől el egy csata, ahol  a férfiak páncélban, kivont karddal esnek egymásnak, és végül vérben gázolva aratnak győzelmet. A diadalt sokszor kíséri szoknyasuhogás, intrika és cselszövés útján női hálótermekben suttogások által születnek. A nők a történelem ezen korszakában mindig  a háttérből irányítottak, és sok esetben elérték amit akartak, a győzelmet. 

 

Írta: Dorka