Brent Weeks: A fekete prizma (A Fényhozó 1.)

covers_242308.jpg

Könyvmolyképző, Szeged 2013 792. oldal

 

Fülszöveg

Öt év. Öt lehetetlen cél. Egy végzetes titok. Gavin Guile, a Prizma, ő a leghatalmasabb ember a világon. Császár és főpap, az ő erején és bölcsességén és bűverején múlik, fennmarad-e a törékeny béke. De a Prizmák sosem hosszú életűek, és Guile pontosan tudja, mennyi idő van még hátra az életéből: öt év, ami alatt öt lehetetlen célt kell teljesítenie. Ám amikor Guile felfedezi, hogy van egy fia - aki egy messzi királyságban született a háború után, ami őt hatalomra juttatta - , döntenie kell. Mennyit hajlandó feláldozni azért, hogy megőrizzen egy titkot, ami szétszaggathatja a világát. Összetett, megdöbbentő fordulatokban gazdag történet.

"Bámulatos könyv. Még az Éjangyalnál is sokkal jobb." - Scott Frazier

"Weeks olyan fantasy regényt írt, amelyhez még hasonlót sem találunk a kortárs irodalomban. Fantasztikus látványvilágú eredeti munka, amellyel magasra tette a mércét a műfaj kedvelői számára." - John Ottinger

 

"Külsőségek"

A Könyvmolyképző puha kötésű könyveiről mindig csak ugyanazt tudom írni, hogy nekem nagyon bejön a minőségük. Nem törik meg a gerinc, nem esnek ki a lapok...és így tovább. Viszont ez esetben a borító nekem nem annyira tetszik - bár itt is átvették a külföldit - a pasi a borítón nagyon nem szimpatikus. 

 

Pro (ami tetszett) 

Brent Weekstől nem ez az első regény, amit olvasok. Nagyon szeretem az Éjangyal-trilógiát is. Talán az elején ez is volt a probléma, mert egy teljesen hasonló dolgot vártam, hát egyáltalán nem az lett. De el lehet mondani, hogy Weeks ismét tudott eredetit alkotni.

Szóval a Fekete Prizma az író új sorozatának az első része. Itt egy teljesen más világot alkotott meg, mint az Éjangyal-trilógiában.  Itt a Hét Sztrapiában játszódik a történet, mily meglepő hét kisebb államot jelent, amelyek egyesültek. Mindegyik rendelkezik saját uralkodóval vagy uralkodónővel. Viszont mindegyik felett áll a Chroméria (helyszín) vezető testülete a Spektrum, amely a választott küldöttekből, a Színekből áll. Emellett van ugye a Prizma "tisztsége", ami a vallási és alkalmanként teljhatalmat biztosít. Valamint a  Fehér tisztsége. (Kövezzen meg akárki, nekem ez nem tiszta, hogy mit csinál....). Persze ennyire nem egyszerű a dolog, mert mágia is szerepel a történetben. Mégpedig teljesen egyedi módot alkotott az író - legalábbis én nem találkoztam még ilyen megközelítéssel. A Színmágusok vannak, akik 7 színből (infravörös, ultraibolya, kék, zöld, narancssárga, vörös, sárga) tudnak "önteni" vagyis mágiát használni. A Színmágia rendszere is nagyon összetett lett, vannak monokrómok: egy színt használnak, bikromátok: két színt, polikromátok: kettőnél több színt és csak maga a Prizma képes az összes szín használatára. A Színmágiát itt inkább fizikai megjelenésként kell értelmezni: egy színmágus képes kardot, kereket, hidat....és végül is bármit készíteni. A túlzott színhasználatnak is vannak azonban következményei, de ezt inkább nem taglalom tovább maradjon még a "világgal" kapcsolatban is meglepetés. :)

 

bknife-large.jpg

 

Nem operál egy bonyolult szereplőgárdával, egyszerre talán 3-4 szálon fut a történet. A legfontosabb talán Gavin Guile - maga a Prizma. Az elején nagyon karizmatikus, vezető alkatnak tűnik, aki bármit megtesz a hatalomért. A Prizmák Háborújában megölte a saját testvérét is Dazen Guile-t, aki ugyancsak Prizmának kiáltotta ki magát. Aztán ahogy megismerjük, egyre több dolog derül ki a múltjával kapcsolatban, rájövünk hogy ő is csak ember. Bár egy nagyon jelentős dolog ki fog derülni talán a regény egyharmadánál, hát azon tátva maradt a szám. Nem számítottam rá. A másik fontos szereplő Kip, akinek a szülővárosát a saját királya pusztítja el, hogy példát statuáljon. Csak a véletlennek köszönhető, hogy nem öték meg már az elején. A fiúról (15-16 éves) kiderül, hogy a Prizma törvénytelen fia. Szerintem egy nagyon szerethető karakter, a kinézete nem tökéletes, nagy a szája és mindig valami marhaságot csinál. Megismerjük még Fehértölgy Karris-t, aki a Fekete Gárda tagja és Gavin Guile régi jegyese. Maga is Színmágus. Megmondom őszintén nekem annyira nem sikerült megkedvelnem, mivel itt is úgy van beállítva, mint egy ártatlan lány aki semmiről sem tehet. Két férfi - egy nő szokásos felállás. Sokkal kedvesebb szereplő Aliviana Danavis, vagyis Liv, aki még csak a Chroméria tanonca. A regény kezdetén még semmibe vették a származási helye és a kevés színhasználata miatt, később azonban a Prizmának és a taktikai képességének köszönhetően egyre feljebb kerül. Néha rossz döntéseket hoz, viszont vállalja érte a felelősséget. 

Nekem a megalkotott világ, a szereplők, a történet egyszerűen minden tetszik a könyvben. Brent Weeks tud meglepetéseket okozni. A cselekményről igazából azért sem írtam semmit sem, mert egy-egy elejtett dologból sok mindenre rá lehet jönni. 

liv1.jpg

"Vannak dolgok, amelyekről a legjobb barátodnak sem beszélhetsz. A nagy célok elérésének legjobb módja a félrevezetés."

"Óvatosan azzal az éles nyelvvel te lány. Még elvágod vele a saját torkodat."

 

Kontra (ami nem tetszett)

Ez megint nem lesz egy hosszú pont. Alig tudok belekötni valamibe. Az egyik ezek közül az, hogy az elején kicsit úgy éreztem, mintha bedobtak volna a semmibe. Nem értettem ki kicsoda, az egyes szavaknak sem volt igen még jelentőségük Kip nyitójeleneteiben. Aztán amikor elértünk Gavin-hez, akkor kezdte az író itt-ott magyarázni a dolgokat. Nekem ez így kicsit kaotikusra sikerült, a regény első harmadában inkább csak összezavart.Elég nehéz volt belerázódni.

A másik nagy problémám, lehet most kezd csömöröm lenni tőle: miért van minden nő beállítva ártatlannak, amikor egy szerelmi háromszögről  van szó?! (Persze úgy, hogy két férfi szerepel a másik oldalakon.) Ez már zsinórban a harmadik regényben van, amit olvasok. (Lehet ezért is húz fel ennyire....)

 

Végeredmény 5/4,5

Már írtam, hogy Weeks könyvei nem ismeretlenek számomra, olvastam az Éjangyal-trilógiát. Az új sorozata is nagyon tetszik, pedig kicsit sem hasonló az előzőhöz. Mindig tud meglepetést okozni. Szóval Weeks rajongóknak kötelező! 

 

Írta: Vhrai alias Szandra

 

A képek forrása: www.brentweeks.com