Joe Abercrombie: A penge maga (Az Első Törvény 1.)

742407_5.jpg

Könyvmolyképző Kiadó, Szeged 2010 632. oldal

 

Fülszöveg

Kilencujjú Logennek, a hírhedt barbárnak végül elfogyott a szerencséje. A kelleténél eggyel több viszályba keveredett bele, és hamarosan halott barbár válik belőle. Nem marad utána semmi, csak vacak dalok és halott barátok. Jezal dan Luthar, az önzőség szobra nem vágyik veszélyes kalandokra, legföljebb a vívópáston szeretne dicsőséget kivívni magának. Csakhogy kitörni készül a háború, és a fagyos észak csatamezőin sokkal véresebb szabályok szerint küzdenek. Glokta inkvizítor, a nyomorékból lett kínvallató semmit sem szeretne jobban, mint hogy koporsóban lássa hazatérni Jezalt. Persze ő mindenkit gyűlöl. Aki az árulást próbálván száműzni az Unióból, egymás után hallgatja a vallomásokat, annak aligha marad ideje barátságokat kötni.

 

"Külsőségek"

Na, ez még a Könyvmolyképző régebbi kiadásai közül való, valahogy az egész könyv tömörebbnek tűnik. Nem annyira hajlítható. Ami persze nem baj, csak szokatlan. A minőségével eddig semmi problémám nem volt. A borító is egyszerű szerintem illik a könyvhöz. (Bár itt is a külföldi kiadás borítóját vették át.)

 

Pro (ami tetszett)

Joe Ambercrombie könyvével egy moly, @elge76 ajánlása alapján kerültem kapcsolatba, olvastam volna már egy jó kis fantasyt, ami nem a tipikus hősöket és sorsfordító eseményeket sorolja. Nem is kellett csalódnom, Abercrombie egyáltalán nem bonyolította túl a dolgokat. Adott ugye egy királyság (az Unió), ami úgy, ahogy működik, viszont a király - "mondhatom" nyugodtan - haldoklik, valamint több oldalról is veszély fenyegeti a birodalmat. Küszöbön áll a háború a területekért. Magáról az Unióról sok mindent nem lehetett megtudni, inkább csak egy-két legendát, amivel inkább a szereplőkre utaltak. Szerepet kap a mágia is, viszont nincs semmi különös megjelenési formája, inkább csak fizikai jelekben, meggyullad, felrobban....stb. Tetszett, hogy "nem spilázzák túl a dolgokat.". 

A jelentősebb szereplőket már a fülszöveg is említi. Kilencujjú Logan, az északi barbár, aki egy ugyancsak barbárokból álló csoporttal járta az északi földeket. Már a regény elején egy csatában elszakad ettől a hordától, és kénytelen az életben maradásért küzdeni. Ekkor találkozik Malacus Quai-val, a mágustanonccal, akivel együtt indulnak tovább, és ez a találkozás új célt ad az életének. Később felbukkan még Bayaz, az Első Mágus is. Ő sem egy tipikus mágus alkat, nem is nagyon veszi komolyan az elején senki, még a saját társai sem. Jezal dan Luthar, a sereg egyik tisztje, más nem igazán érdekli, mint a pia és a nők. Hagyja, hogy magukkal sodorják az események.  Mégis próbálják felkészíteni egy versenyre, ahol vívnia kell. Nem egy tehetséges kardforgatóról van szó, de nem találtak nála megfelelőbbet. Aztán ott van még Glokta inkvizítor, akit nevezhetnék a kínvallatás mesterének is. Egy végletekig megkeseredett ember, aki a munkájában a saját tapasztalatait kamatoztatja. A kevés női szereplő egyike Ardie West, aki katona bátyjához érkezik a városba, később személyes kapcsolatba keveredik Luthar századossal. Nem egy tipikus gyenge virágszálat ismerhetünk meg a személyében. A másik női szereplő Ferro, egy szökött rabszolga. Na, ő tényleg nem mutat tipikus női jegyeket, egy harcos, aki szökésben van. A brutalitása simán vetekszik a férfiakéval. A slamasztikából szintén egy mágus, Yulawei húzza ki. Tényleg csak a lényeges szereplőket emeltem ki, de a regényben szerepel még jó néhány említésre méltó személy.  Ahogy haladunk előre az időben ,a szereplőkről egyre több minden derül ki. Sokkal összetettebbek a karakterek, mint amennyire az elején tűnik. 

Az író nem éppen szerethető karakterekkel dolgozik, valamint  a cselekmény is elég lassan csordogál., valami azonban mégis van az író stílusában ami magával ragadja az embert. Az különösen tetszett, hogy milyen találó címeket adott az egyes fejezeteknek. Néhol elég ironikus a humora. 

 

1-the-first-law-2.jpg

" Az embernek muszáj reálisan szemlélnie a dolgokat. Muszáj, akármennyire fáj is." 

"Jezal gyakran megfigyelte, hogy azok az emberek, akik épp csak egy árnyalattal butábbak a többieknél, egészen ostobán viselkednek, ha okosabbak társaságába kerülnek. Mivel nem érzik nyeregben magukat, lelkesen próbálják játszani a szerethető bolond szerepét, kimaradnak a vitákból, amiket úgyis elvesztenének, és így mindenkivel jóban lehetnek."

"A túlzott magabiztosság a kardforgató végzete. Minden ellenféllel úgy kell küzdeni, mintha az utolsó lenne."

"Az embernek meg kell tanulnia szeretni az olyan apróságokat az életben, mint egy forró fürdő. Meg kell tanulnia szeretni az apróságokat, ha nincs semmi más, amit szerethetne."

"Ha az ember ölni akar, jobb, ha azonnal nekilát, és nem kezd el előbb beszélni róla. A beszéd csak segít a másiknak felkészülni, azt pedig senki nem akarja."

"Elrendeztem néhány viszályt a magam idejében de csak újabbak származtak belőlük. A bosszú jól tud esni, de valójában luxus. Nem tölti meg az ember hasát, nem tartja szárazon az esőben. Ha harcolni akarok az ellenségeimmel, barátokra van szükségem, de elfogytak a barátaim. Volt, mikor többre vágytam, mint hogy minden egyes nap végére életben maradjak."

"Csak készülődött, készülődött, és nem jutott sehova, és megállni nem lehetett, mert akkor a kő visszagurult és agyonnyomta volna." 

 

Kontra (ami nem tetszett)

Nem igazán tetszett, hogy szinte csak negatív szereplőket írt bele a regénybe, Igazán egyiket se tudtam túlzottam megkedvelni, inkább csak megérteni. Az is furcsa volt, hogy a női karaktereket is kispórolta ,  ahhoz képest, amennyi szereplő van a regényben. Meg a két nő nagyon egysíkúra sikerült. 

Amin még fennakadtam, hogy a regény nagy részében nem történt semmi. Annyira "lassú" volt a cselekmény, hogy néhol bizony untam a könyvet. 

 

Végeredmény: 5/4

Alapvetően tetszett a könyv. Ambercrombie-nak nagyon jó stílusa van, viszont arra senki ne számítson, hogy "tövig rágja a körmeit" olvasás közben. 

 

Írta: Vhrai

 

 A kép forrása: firstlaw.wikia.com