Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek

covers_387038_1.jpg

Cartaphilus, Budapest, 2016. 484. oldal

 

Fülszöveg

Louisa ​​Clark elégedett az életével: szereti a csendes kisvárost, ahol születése óta, immár huszonhat éve él, a munkáját a városka egyik kávézójában. Szereti a családját, a mindig hangos, zsúfolt házat, ahol apjával, anyjával, az Alzheimer-kóros nagyapával, a család eszének tartott nővérével és annak ötéves kisfiával él. És talán még Patricket is, a barátját, akivel már hét éve vannak együtt. Egy napon azonban Lou szépen berendezett kis világában minden a feje tetejére áll: a kávézó váratlanul bezár, és Lou, hogy anyagilag továbbra is támogathassa a családját, egy harmincöt éves férfi gondozója lesz, aki – miután egy motorbalesetben teljesen lebénult – depressziósan és mogorván egy kerekes székben tölti napjait…
Will Traynor gyűlöli az életét: hogy is ne gyűlölné, amikor egyetlen nap alatt mindent elveszített? A menő állása Londonban, az álomszép barátnője, a barátai, az egzotikus nyaralások – mindez már a múlté. A jelen pedig nem is lehetne rosszabb: nem elég, hogy önállóságától és méltóságától megfosztva vissza kellett térnie a szülővárosába, ebbe az álmos és unalmas városkába, a szülei birtokára, most még egy új gondozót is felvettek mellé, anélkül hogy kikérték volna a véleményét. Az új lány elviselhetetlenül cserfes, idegesítően optimista és borzalmasan felszínes…
Lou-nál és Willnél különbözőbb két embert keresve se találhatnánk. Vajon képesek lesznek-e elviselni egymást, és -pusztán a másik kedvéért- újraértékelni mindazt, amit eddig gondoltak a világról?

„Igazán gyönyörű könyv. Nevettünk, mosolyogtunk és sírtunk, mint a kisgyerekek – egyszerűen muszáj elolvasni!” (Closer)

„Varázslatos és szívszorító. Olvasás közben vízálló szempillaspirál használata ajánlott.” (Marie Clarie)

 

"Külsőségek"

A könyv minőségével semmi problémám nincs, már négyen olvastuk a családból, és semmi baja az ég világon. :) A borító megoldása nagyon tetszik, szuper ötlet a könyvjelző, ami a könyv hátuljában van, bár én sajnáltam leszedni, van egy rakat könyvjelzőm, amit használhatok.  Az eredeti borító annyira nem tetszik, úgyhogy nem bánom, hogy filmes borítóval szereztem be a könyvet.

 

Pro (ami tetszik)

Azt hiszem ezt a könyvet mostanság nem nagyon kell bemutatni senkinek, rengeteg helyen láttam róla bejegyzéseket, véleményeket. Elég sokáig tartott mire rávettem magam az olvasásra, sokszor "estem pofára" a nagyon népszerű könyvekkel. 

A könyvet olvasva nem egy hétköznapi történetben találjuk magunkat. Megismerjük Louisa Clarkot, aki épp elveszítette a munkáját,és csak teng-leng az életben. Egyre nő rajta a nyomás, mivel anyagi okok miatt gyorsan munkát kell találnia. Az írónő egy remek karaktert alkotott. Az elején úgy tűnt, hogy egy felszínes, lökött libával van dolgunk, viszont ahogy haladt előre a cselekmény egyre inkább kiderült, mennyire árnyalt személyiség is Lou. Történetünk másik főszereplője Will Traynor, aki egy baleset következtében négy végtagjára lebénul, ergo nyaktól lefelé mozdulatlanságra van ítélve. A hajdani arrogáns üzletember huszonnégy órában más emberek segítségére van utalva. Egy végletekig elkeseredett, mogorva embert ismerünk meg. Amin én egy cseppet sem csodálkozom. Kettejüket leginkább a véletlen hozza össze. Lou-t veszik fel gondozónak Will mellé. Érdekes volt látni, hogy két ennyire különbözően megírt karakter hogyan viszonyul egymáshoz, és hogy alakulnak ki fokozatosan egymás felé az érzelmeik. 

Ez nem egy szimpla szerelmi történet, de szerintem gyönyörűen írta meg az írónő. Külön tetszett, hogy nem szépítette a Will állapotával együtt járó dolgokat, még ha nem is ezeken van a hangsúly. . Igenis vannak fájdalmai, belehalhat a fertőzésekbe, vannak fizikai szükségletek, amiket más csinál helyette. Mindezek mellett persze a lelke sincs rendben. Élete egyik legnehezebb döntését hozta meg. 

images.jpg

"Az a helyzet, ha teljesen új életbe katapultálsz, vagy valaki máséhoz csapódsz olyan sebességgel, mintha az arcodat hozzányomnád az ablakához - nos, akkor óhatatlanul át kell gondolnod, ki is vagy valójában, vagy hogy milyennek látnak mások"

 

A regény Lou szemszögéből ismerteti meg velünk a történetet.Ezt töri meg néha a mellékszereplők egy-egy fejezete, ami arról szól ők hogy látják a történteket. Megismerjük a főszereplők családját is. A Clark család jelenetein jókat röhögtem, annyira életszerű képeket ábrázol a könyv. Viszont a kedvenc mellékszereplőm Will ápolója, Nathan volt. Annyira jól megírt karakter, kár hogy ilyen emberek csak a könyvekben vannak. Jó barát, mégsem tolakodó, mindig ott volt amikor szükség van rá....etc. Szívesen olvasnám külön az ő történetét is. ....

------SPOILER-------

Jojo Moyes elég kényes témához nyúlt a regényben. Kiderül ugyanis, hogy Will Svájcba akar utazni, hogy véget vessen az életének hivatalos keretek között. tehát eutanáziában részesítsék. A családjának - később pedig Lounak - fél éve van rá, hogy meggyőzze, hogy érdemes élni. Sokan nagyon felháborodtak, hogy hogy lehet ilyesmit elkövetni....hát nem tudom, nem szeretnék ilyen helyzetbe kerülni, mint amiben a főszereplő van. Nem csodálkozom, hogy megfordult a fejében ez a lehetőség..... Írtam már eutanáziáról évfolyamdolgozatot, olvastam jogi, egészségügyi, személyes véleményeket. Csak annyit akarok ezzel kapcsolatban írni, hogy sosem tudhatjuk az illető miért hozza meg ezt a döntést, mivel nem vagyunk a helyzetében. Nagyon jó módszerrel járta körbe az írónő a témát, az egyes szereplők hozzáállásán keresztül mindenféle megközelítésnek teret enged. (Lásd Lou anyjának hozzáállása, a fórumozók...később a közvélemény.....)

-----SPOILER VÉGE........

 

Kontra (ami nem tetszett)

Magával a könyvvel és a történettel semmi problémám nincsen, viszont néhány mellékszereplőtől falnak tudtam volna menni". Én hihetetlen módon utáltam végig Lou húgát, Trenát. Mindig ő állt a Clark családon belük a középpontban, de annyira irigy, kétszínű embernek tűnt, hogy hihetetlen. (Lehet jobb is, ha nincs testvérem... :D)

 

Végeredmény 5/5

Szerintem jól megírt történet, mélyebb mondanivalókat tartalmaz, mint amit elsőre hittem. A karakterek jól megírtak, hétköznapi emberek, akikkel az olvasó nagyon könnyen azonosulhat. Nálam abszolút favorit lett! :)

A könyvből egyébként film is készült, bár félek az adaptációktól, ezt semmiképp nem hagyom ki.

 

Írta: Vhrai

 

A kép forrása: www.puskinmozi.hu