Jojo Moyes: Miután elvesztettelek (Mielőtt megismertelek 2.)

covers_399079.jpg

Cartaphilus, Budapest, 2016. 448. oldal

 

Fülszöveg

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

AMIKOR ​EGY TÖRTÉNET VÉGET ÉR, MINDIG ELKEZDŐDIK EGY ÚJABB…
Hogyan tehetjük túl magunkat azon, ha elveszítettük, akit mindennél jobban szerettünk?
Hogyan győzhetjük meg magunkat arról, hogy érdemes tovább élni?
Lou számára a Will utáni élet azzal jár, hogy meg kell tanulnia újra szeretni – vállalva mindazt a veszélyt, ami ezzel jár. Többé már nem egy hétköznapi életet élő, hétköznapi lány. A szerelmével töltött varázslatos hónapok után a magányos élet csupa fájdalom és küzdelem. Amikor egy szerencsétlen baleset következtében kénytelen visszaköltözni a családjához, óhatatlanul úgy érzi, pont ugyanott tart, ahol azelőtt, hogy megismerte Willt.
A sérülései lassan gyógyulnak, ám a szíve és lelke mintha tetszhalott állapotban rekedt volna, a rátelepedő gyásszal nemigen tud megbirkózni. Így keveredik el aztán a Továbblépők nevű terápiás csoportba, ahol megtapasztal örömöt is, bánatot is, és ahol a barátok mellett mindig gyalázatosan rossz keksz várja. Meg talán új ismeretség is – hacsak egy Will múltjából felbukkanó személy meg nem hiúsítja Lou reményeit azzal, hogy a jövőjét egészen új irányba tereli.
Jojo Moyes világszerte óriási sikert aratott kötete, a Mielőtt megismertelek meghökkentő könyv: a főszereplő szerelmespár egyik tagja a regény végén meghal. A Miután elvesztettelek elmeséli, mihez kezd életével a magára maradt Lou. A szerző a már ismert és még ismeretlen szereplőkkel ismét lenyűgözően remek történetet alkotott, amelyben nem kíméli sem a rekeszizmunkat, sem könnycsatornáinkat.

JOJO MOYES korábbi kötetei a Cartaphilus Kiadónál:
Az utolsó szerelmes levél Akit elhagytál Páros, páratlan Tiltott gyümölcs Mielőtt megismertelek

 

"Külsőségek"

Ahogy az első rész értékelésénél már először is írtam, a könyv minősége tökéletes. Ezt a könyvemet is több ismerősnek adtam már kölcsön, mégis szinte ugyanolyan, mint új korában. A borító megoldása pedig zseniális, nekem nagyon tetszik, bár ebből sem téptem le a könyvjelzőt. :) A borító jól tükrözi miről is szól a regény, de semmi extra.

 

Pro (ami tetszett)

Hát a fülszöveg mellett nem sok mindent kell mondanom a történetről. Ez a könyv azt mutatja be, hogy Will halála után Lou hogy próbálja magát túltenni a dolgokon. Sokan kritizálták a könyvet, hogy továbblépésről szól, szerintem ez nem egy rossz dolog, mivel főleg, ha valaki ilyen fiatalon veszít el valakit, általában nem marad egyedül örök életére, szóval elengedi a történteket, még ha el nem is felejti.

Ez a kötet teljesen más hangulatúra sikerült, mint az első, Rögtön az első pár oldalon mi is zuhanunk egy nagyot Louval. Ezután tudjuk meg, mivel telt a Will halála óta eltelt körülbelül másfél év. Nehezen tudja feldolgozni Will halálát, és valamiképpen felelősnek is érzi magát, hogy nem tudta megakadályozni az öngyilkosságát. Valamint megtudjuk, milyen hatással voltak az életére az események, az ismerősök, a társadalom véleménye se volt túl hízelgő. Tetszett, hogy az írónő nem csak Lou életére koncentrált, hanem bemutatta milyen hatással volta az események a többi szereplő életére. Lou szüleire, a Traynor családra, kicsit szerepet kap Nathan is.

A balesete után Lou  kénytelen hazaköltözni, mivel elég komoly sérüléseket szenvedett. Ráadásul mindenki azt hiszi öngyilkos akart lenni. A lábadozása ideje alatt tudjuk meg, hogy mi mindennel telt az ideje eddig. Elment Párizsba, vett egy lakást...stb. Miután felépül visszamegy a városba. Elkezd járni egy gyászterápiás csoportba, mivel fogalma sincsen, hogy mit kezdjen magával. Szerintem nagyon jól meg volt írva, hogy rekedt meg a gyász fázisai között. Itt elég sok emberrel megismerkedik. Érdekes volt megfigyelni, hogy a különböző emberek hogy állnak a gyász kérdésével. 

A történtek aztán egyre izgalmasabb fordulatot vesznek. Több olyan személy is belekerül a történetbe, akik megváltoztatják Lou életét. Ilyen lesz Lily és Mentős Sam. Viszont erről többet nem akarok írni, mert "lelövöm a poént". 

gyertyak1.jpg

"Sokat gondolkodtam ezen. Meg kell tanulni együtt élni vele, vagyis velük. Mert ők igenis velünk maradnak, még akkor is, ha már nem élő, lélegző emberek többé. Ez már nem ugyanaz a szívet tépő fájdalom, amit eleinte érez az ember, ami csak úgy ránk tör és a leglehetetlenebb helyeken készet sírásra, és értelmetlen haraggal tölt el, mert az a sok hülye mind él, miközben az, akit szerettünk halott. Ez olyan valami, amihez alkalmazkodni kell. Nem is tudom, Olyan, mintha az ember… zsemléből fánkká válna."

"Sokan csak a saját boldogságukat kergetik, és meg sem fordul a fejükben, hány embert tesznek tönkre."

"… mellette sosem kellett fontolgatnom, mit mondjak el: vele beszélgetni olyan természetes volt, mint lélegezni. Mostanra azonban már remekül begyakoroltam, hogyan ne mondjak magamról semmit."

 

Kontra (ami nem tetszett)

Kicsit én is úgy vagyok vele, mint a többség, hogy lehet ezt a könyvet nem kellett volna megírni. Rá lehetett volna bízni az olvasók fantáziájára, hogy mi történik Louval. Néha nagyon úgy éreztem, hogy ennek a történetnek isten igazából már semmi köze az előző kötethez. Lou annyira nem volt Lou.... Később sem nagyon tért vissza a régi személyisége. 

A másik dolog, ami nagyon nem tetszett, az az, hogy elő lett szedve az összes amerikai filmes klisé. (Aki olvasta már tudja miről beszélek, aki nem az meg rá fog jönni.). Néha már akciófilmbe illő jelenetek is voltak.... Nekem ez sok volt. Valamint a vége megint olyan lett, hogy semmilyen....

A harmadik bajom a fülszöveggel van. Lényegében leírja az egész történetet. Mi a fenének kell ennyire részletezni?! 

 

Végeredmény 5/4

Na ez volt az a folytatás, amit talán nem kellett volna megírni. Egyáltalán nem illik az első kötethez, valamint a nyomába sem ér a történetnek. Külön kötetként, más köntösben  megállta volna a helyét. Mindettől függetlenül remek történet a gyász feldolgozásáról és az újrakezdésről. A legjobb tanács: Csak élj! :) 

 

Írta: Vhrai

 

A kép forrása: www.pinterest.com