Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége

covers_294101.jpg

Európa, Budapest, 2014. 408. oldal

 

Fülszöveg

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Milan ​Kundera negyedik magyarul megjelenő regénye – mint korábbiak is – a szűkebb értelemben vett sztori, valamint filozófiai-történelmi-politikai eszmefuttatások mesteri ötvözete, amely azonban mindig megőrzi szépirodalmi jellegét. Főhőse egy jó nevű sebész, Tomas, nagy szoknyabolond, naponta váltogatja szeretőit. S egy szép nap e Don Juan-i figura mögött felsejlik egy másik legendás férfialak, Trisztán: hősünk beleszeret egy kisvárosi pincérnőbe, Terezába, s feleségül veszi. Korábbi gazdag és mozgalmas szexulási életéről azonban nem tud és nem akar lemondani, jóllehet ezzel elmondhatatlan fájdalmat okoz az egyetlen valóban szeretett lénynek. Tomas ellentmondásos alakja mögé háttérnek Kundera felrajzolja a "prágai tavasz" eseményeit, majd 1968 drámáját, az orosz inváziót, az első napok euforisztikus gyűlöletét, végül a "normalizáció" éveinek megaláztatásait. Tomas és Tereza a nemzeti remények bukásával Svájcba költözik, de később hazatér, hogy otthon vállalja sorsát, Sabina, a festőnő, Tomas egyik szeretője, az emigráció útját választja, megkapaszokdik odakint, de minden kötöttségtől megszabadulva a lét elviselhetetlen könnyűségét érzi. Jellemző életérzés e korunkban, amikor a történelem és a technika a világot olyan jövő felé vezeti, melyet az ember sem alakítani, sem előrelátni nem képes.

 

"Külsőségek"

A könyv minőségéről nem tudok semmit írni, mivel csak egy kölcsönpéldány járt nálam. Viszont a borító nekem nagyon tetszik, egyszerű, mégis megragadja a lényeget. Itt a bizonyíték, hogy felesleges "túlcsicsázni".

 

Pro (ami tetszett)

Kundera könyvével az IMHO, tehát az Inside My Head Olvasókör kapcsán volt szerencsém megismerkedni. Tehát egy újabb könyvklubos könyvhöz van szerencsétek. :) 

Nehezen tudom megfogalmazni, hogy mi tetszett ebben a könyvben. Volt szerencsém filozófiát hallgatni, alapvetően érdekeltek a léttel kapcsolatos kérdések, itt pedig bőven kapunk ilyen fejtegetéseket. Érdekes gondolatokat ismerhetünk meg. Például: hogy mennyire köt gúzsba egy párkapcsolat lehetetlensége, vagy a gyökerek elvágása után ránk zuhanó semmi....

A könyv szerkezete nagyon különlegesre sikeredett. Az események és az egyes jelenetek általában nem időrendben követik egymást, inkább egy-egy gondolatsor köré csoportosulnak. A kedvenc részeim Sabina és Franz  jelenetei köré gyűlnek, mindenkinek el kéne olvasni egyszer a "Meg nem értett szavak szótárát". Sabina igazi művészlélek, festőként tevékenykedik. Mindig megőrzi az önállóságát annak ellenére, hogy tipikus szerető alkat. Mindig olyan férfiakat választ társnak, akinek felesége, vagy barátnője van. Jól érzi magukat velük, de ha kezdenek komolyra fordulni a dolgok inkább tovább áll. Franz nekem sokkal közömbösebbnek tűnik a dolgok iránt, ő csak azt akarja valaki törődjön vele. De végig Sabina a tökéletes  nő számára. 

A regény  főszereplő párosa Tomas és Tereza. Náluk megmondom őszintén egyedül azt tetszett, hogy teljesen valósághűen voltak a dolgok ábrázolva. Rengeteg ilyen párkapcsolat van jelenleg is, az ember nem is hinné.... (Bővebben a következő pontban...)

Viszont a regényben abszolút kedvencem Karenin volt, Tereza kutyája. Sokszor az ő szemszögéből követhettük a házaspár életét. Végig hűséges társa volt a gazdájának. Az író érdekes fejtegetésekbe bocsátkozik a kutyák, állatok létével kapcsolatosan. Ezekkel a részekkel maximálisan egyet értek. Főleg azzal, hogy a kutyáknak van egy nagy privilégiuma az emberrel szemben: joguk van a kegyes halálhoz. 

5d527c70d0304558010f3c508c591bfa.jpg

 "Az együtt alvás ugyanis a szerelem corpus delictije." 

"Nincs nehezebb a részvétnél. A tulajdon fájdalmunk sem olyan nehéz, mint a valakivel, valakiért, valaki helyett érzett fájdalom."

"Ugyanis a durva világgal szemben, amely körülvette, csak egyetlen fegyvere volt: a könyvek, melyeket a városi könyvtárból kölcsönzött ki; különösen regényeket; Fieldingtől Thomas Mannig rengeteg regényt olvasott el. A könyvek lehetővé tették, hogy képzeletben elmeneküljön a világból amely nem elégítette ki, de mint tárgyak is sokat jelentettek neki: szeretett hóna alá csapott könyvekkel sétálni az utcán. A könyv ugyanazt jelentette neki, mint a múlt századi dandynek a sétapálca. Megkülönböztette a többiektől." 

"Aki idegenben él, üres térben lépeget magasan a föld fölött, és nincs alatta védőháló, amit az embernek a saját hazája nyújt, ahol rokonai, kollégái, barátai vannak, s ahol játszva megérteti magát a nyelven, amit gyermekkora óta ismer."

"Mert a szerelem annyit jelent, hogy lemondunk az erőnkről - mondta csöndesen Franz."

"A gyötrelmek elől az emberek jobbára a jövőbe menekülnek. Az idő pályáján elképzelnek egy vonalat, melyen túl a mai szenvedésük véget ér."

"Aki úgy gondolja a közép-európai kommunista rendszereket kizárólag bűnözők hozták létre, az nincs tisztában egy alapigazsággal: a bűnös rendszereket nem a bűnözők hozták létre, hanem lelkes emberek, akik azt hitték, hogy a paradicsomba vezető egyetlen utat fedezték fel."

"A giccs birodalmában a szív diktatúrája uralkodik."

 

Kontra (ami nem tetszett)

Az előző pontban már említettem, hogy tanultam filozófiát. Megmondom őszintén az enyhe kifejezés, hogy nem a kedvenc tantárgyam. Mindig érdekeltek a léttel kapcsolatos fejtegetések, de egy idő után csak túlmagyarázzák a semmit. Nos, én ezzel a regénnyel is így voltam. Sokszor olyan párhuzamokba, fejtegetésekbe bocsátkozik, amiknek számomra semmi értelme. Meg is említek példának párat: egymás megcsalásán keresztül próbálja megmagyarázni az élet értelmét, Isten és a szar összehasonlítása a lét értelmetlenségének megmagyarázására, a - vulgárisan fogalmazok - kefélésről való elmélkedés. Nekem valahogy sok volt....

A fülszöveg szerint ugye kirajzolódnak '60-as évek történelmi eseményei, társadalmi változásai. Ezt az író néhány mondatban elintézte. Meg annyiban lehetett észrevenni, hogy a szereplők külföldre mennek, és az orvosból ablakmosó lesz. (Na nem mintha nagyon meghatotta volna, több nőt tudott "meglátogatni.").

A főszereplő párost. Tomast és Terezát ki nem állhattam. A férfi Tomás sebész, valamint szereti a nőket....de ez enyhe kifejezés. Megismerkedik Terezával, aki pincérnőként dolgozik. Nagyon úgy tűnik, hogy "nagy kegyesen" hajlandó elvenni. De teljesen mindegy a dolog, mert nem bírtam számon tartani hány nővel volt. Amikor a politika orvosból ablakmosóvá teszi, akkor is csak az volt a lényeg, hogy így több nő lakásába juthat be. Ezért nem értem a regény ezen mit akar megmagyarázni?! Ha nem tudnám, hogy Kundera férfi, azt hinném valami ostoba nő írta a könyvet, aki megpróbálja a házasságtörést kimagyarázni. Tereza számomra azért nem szimpatikus, mert teljesen mindegy mit művel vele a férje, általában csak hagyja. Sőt az extremitás, amikor a házasságukról beszélnek, még Tereza elemzi, hogy az ő hibája hogy eddig jutottak, mert gyenge... Ha ezen valaki kiigazodik gratulálok....

 

Végeredmény 5/2,5

Nem értem miét hoznak ki ebből a regényből annyit. Tény, hogy tartalmaz értékes gondolatokat, és főleg a filozófiára helyezi a hangsúlyt. De az eszközök, amiket ehhez használ számomra messze állnak a "szép" irodalomtól. Az igazat megvallva néha ki tudtam volna vágni az ablakon. 

 

Írta: Vhrai

 

A kép forrása: www.pinterest.com