Zakály Viktória: Szívritmuszavar

covers_217308_1.jpg

Könyvmolyképző, Szeged, 2012. 208. oldal

 

Fülszöveg

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Csönge. Egy hely, mely mindent megváltoztat.
Egy hely, melyet soha nem feledsz.
Egy vágy, mely örökre a szívedben marad.

A lány nem hisz a véletlenben, csak a sorsban, a fiú nem hisz a szerelemben, csak a kötelességben. Évek óta ismerősök, látták egymást egyetemi előadótermekben és folyosókon. Mindketten érezték, hogy ez a kapcsolat több lehetne, de soha nem lépték át a határt, nem közelítettek egymáshoz, az érzés beleveszett a szürke hétköznapokba.
Csönge azonban mindent megváltoztat. Öt nap, mely felforgatja a világukat, és lángoló, fájó szerelemre gyújtja a lányt. Bármit megtenne a fiúért, felrúgná a saját életét érte.
De mit érez a fiú? Fel lehet adni mindent a szerelemért? Van-e kiút a múltból, és a jelen láncaitól? Vagy minden út egy padláshoz és egy komor kötélhez vezet?
A sóvár vágyakozásról és egy gyönyörű, felkavaró szerelemről szól ez a regény, mely igaz történeten alapul.
Csönge – a szerelem szava.

 

"Külsőségek"

A könyv minőségét nem is ecsetelem újra és újra, szerintem tökéletesek a KMK puha kötéses könyvei. Viszont itt a borító annyira nem nyert el a tetszésemet, szerintem elég semmitmondó.

 

Véleményem  (SPOILER!!!! - enélkül sajnos nem ment)

A könyvet isten igazából a Mini-könyvklub miatt illesztettem be az olvasásaim közé. A fülszöveg alapján nagyon ígéretesnek tűnt. Neki is estem az olvasásnak, nagyon vártam mi fog kisülni belőle.

A könyv elején ugye megismerjük a Költőnőt, aki éppen a verseskötetének bemutatójára tart. Ott elkezdik faggatni miből merített ihletet, és végül kilyukadnak ott, hogy elmeséli a hajdani szerelme történetét. Engem már ott kezdett idegesíteni a dolog, hogy senkinek nincs neve. Se a főszereplőnek, se a nagy szerelmének. se a családjának.  Az egészet E/2-ben mondja, tehát mindig a "Te" (a Fiú) áll a középpontban, másra még véletlenül se lehet kitérni.

Szóval elkezdi mesélni a történetet, hát én már ott hanyatt dobtam magam, mikor bele akart halni a főszereplő lány a nyári munkába. Meg az az elemzés a diplomás - nem diplomás közötti különbségről. Inkább nem írok semmit erről, mert "nem tűrne nyomdafestéket.". Megismerjük a Lányt, egy kis vidéki főiskolán tanul, a Fiúval ismerik egymást látásból. Adódik a lehetőség a záróvizsga után, öt napos táborozás Csöngén, ami ugye az irodalom szak szempontjából jelentőséggel bír. Ebből sajnos semmi nem jött át, megemlítettek pár irodalmi nevet és ennyivel be is zárult a dolog. Én Csöngére vártam a nagy fordulatot, de azon kívül, hogy a Lány a fiút leste, meg néha tapizták egymást nem történt semmi. Ne már, mintha egy rakat 14 évest vittek volna el táborozni. Körülbelül az érzelmi szint is itt mozgott számomra. De persze abból, hogy 5 napig egymást nézték, és kétszer megfogták egymás kezét, már hatalmas szerelem alakult ki. Ez így már lassan inkább fantasy regény, már bocsánat.

ongyilkossag-elen-a-szekelyek.jpg

 

A szereplők közül a Fiút meg megértettem, hogy miért szenved a semmin, elég súlyos problémái voltak. Viszont a Lány túldramatizált megnyilvánulásaitól falnak tudtam volna menni. Isten igazából nem is történt köztük semmi....ötször küldte el legalább, hogy nem lehet köztük semmi. Ezt lehet magyarázni a mély érzelmekkel, de nekem inkább tipikus tini-szenvedésnek tűnt. Nem egy felnőtt nőhöz illett. Tele volt a szöveg elcsépelt közhelyekkel.  Amikor meg már már elkezdte a srácot Jézushoz hasonlítani komolyan röhögnöm kellett. A vége fele közeledve egyre inkább kezdtem úgy érezni inkább a lánynak vannak komoly gondjai, úgy beszélt a srácról, mint egy mániákus. 

Viszont azt jó volt olvasni, hogy még évekkel a közös táborozás után is képes volt a Lány a Fiúnak segíteni, mikor az a legmélyebb gödörben volt. Viszont ami utána törtét számomra újfent logikátlan....

 

Végeredmény 5/2

Sokkal többet vártam ettől a könyvtől. Öt nap alatt sikerült végeztem a kétszáz oldallal.  Az egész kidolgozatlan: a szereplők nagy részének még neve sincs, hiányoznak a párbeszédek, tele van közhelyekkel.