Arthur Conan Doyle: A sátán kutyája

covers_95811.jpg

 

Fülszöveg

A detektívregény-irodalom klasszikusának, az 1929-ben elhunyt Sir Arthur Conan Doyle-nak legsikerültebb regényét tartja kezében az olvasó. Főhőse, a legendás hírű, nagyszerű detektív, az immár fogalommá lett Sherlock Holmes ebben a regényben „földöntúli” erőkkel veszi fel a harcot. Legalábbis ezt tartják mindazok, akik hisznek a Baskerville családra nehezedő átokban és a devonshire-i lápvidéken pusztító szörnyeteg létezésében. Sherlock Holmes és barátja, Watson doktor azonban nem hisz az efféle babonás elképzelésekben. Bűntényre gyanakszanak, és nem ok nélkül.

 

"Külsőségek"

Ez a pont most kilőve, mert a MEK-ből (Magyar Elektronikus Könyvtár) töltöttem le és telefonon olvastam. Azt a borítót raktam ki a bejegyzés elejére, amelyik a legjobban tetszett. :)

 

Pro (ami tetszett)

Előrebocsátom, hogy nem vagyok a krimi műfaj nagy rajongója - nekem sokszor unalmasnak tűnik. Így talán nem meglepő, hogy ez az első Sherlock Holmes regényem. Az igazat megvallva nem mostanában került volna  sorra ha nem lenne az IMHO (Insyde My Head Olvasókör). A kötetre elsősorban a címe miatt esett a választásom, meg több helyen is írták, hogy talán ez a legjobb Holmes-sztori, és lehet hogy így is van! ;) Na, nézzük! 

Az egész cselekményt Watson doktor szemszögéből követhetjük nyomon. Ő mondja el a történetet, ezt akasztják meg néha a Doktor Sherlock Holmeshoz írott levelei. Ez szerintem egy nagyon jó húzás, hogy ne fulladjon unalomba a regény. Maga a sztori onnan indul, hogy egy vidéki orvos felkeresi Holmest, hogy egy barátja, Sir Baskerwille különös körülmények között halt meg, a sátán kutyája végzett vele. Az egész családon átok ül, ha rossz helyre tévednek a birtokuk közelében éjjel, akkor végük van. Első látásra kapunk egy megmagyarázhatatlan, szinte természetfeletti esetet, viszont Holmes már az elején lehűtik az olvasók lelkesedését. Véleménye szerint az örököst is veszély fenyegeti, ezért elküldi vele Watsont a birtokára, mintegy testőrként, másrészt megfigyelőként, mint a módszeréhez legközelebb álló embert. 

Itt belecsöppenünk az angol lápvidék sajátos légkörébe. Kevés a szomszéd, mindenki ismer mindenkit és az egész közösség hisz a sátán kutyájának létezésében. Watson kezdetben meglehetősen nehezen kezeli a helyzetet, de maradéktalanul végrehajtja a feladatát. Holmes szinte végig a háttérben marad. Engem mégis a nyomozási módszere, a logikája nyűgözött le, egészen sajátos fogásokkal akarja "kiugrasztani a nyulat a bokorból". Viszont itt is megmutatkozik az emberi mivolta, főleg amikor azt hiszi későn cselekedett. Igazából többet nem is nagyon tudok írni, mert akkor nincs értelme elolvasni a könyvet! :)

sherlock_holmes.jpg

"Vannak emberek, akik maguk nem zsenik, de megvan az a különös képességük, hogy inspirálni tudják a lángészt."

"Lám, mindig akad valahol egy fehérnép, aki még a legelvetemültebb férfit is megsiratja!"

 

Kontra (ami nem tetszett)

Bevallom őszintén szívesebben olvastam volna E/3.-ban, megtűzdelve a levelekkel. Nem tehetek róla, de Watsont nem sikerült megkedvelnem. Holmes mellett egy szürke figura csak, amolyan "kétbalkezes" segítő.

Kicsit többet vártam az egésztől, de csak a szokásos történet. Minden lehetséges embert meggyanúsítanak a történet végéig, e a megoldás annyira képtelenség lesz, hogy csak na. Felesleges ehhez a nyakatekert logika.

 

Végeredmény 5/4

Ha attól eltekintek, hogy nem vagyok oda a műfajért, akkor nem rossz könyv. Viszont nekem személy szerint kicsit unalmas volt. De ez aztán ne tartson vissza egyetlen krimikedvelőt sem! :) /Bár gondolom ez nekik alapkönyv..../

 

Írta: Vhrai

 

Az IMHO márciusi köréhez tartozó másik bejegyzésem: Sherlock Holmes novellák

A kép forrása: www.diariolibre.com