Pierre Lemaitre: Téboly

covers_107867.jpg

Könyvmolyképző, Szeged, 2010. 304. oldal

 

Fülszöveg

Sophie csinos, szép, fiatal és mindene megvan: szerető férj, remek állás, tágas lakás egy párizsi luxusbérházban. Ám egyre több nyugtalanító dolog történik vele: elhagyja a holmijait, melyek aztán a leglehetetlenebb helyekről kerülnek elő, mindent elfelejt és összezavar, úgy érzi, kezd megőrülni. A baljós események sűrűsödnek körülötte, az élete darabjaira hullik. Van-e valami köze az anyósa és a balesetben nyomorékká vált férje halálához? És ő követte el azokat a gyilkosságokat, amelyeknél minden ellene vall, de különös módon semmilyen emlékképe nincs róluk? Kétségbeesetten menekül városról városra a ránehezedő árnyak és a rendőrség elől, és egy új házasság révén akar új személyazonosságot szerezni magának. De valóban jó megoldást választott? Mit tud voltaképpen arról a férfiről, akivel összeköti az életét?
Az ördögi cselekményszövésű pszichothriller Hitchcock és Brian de Palma rémálomszerű filmjeit idézi. Letehetetlen.

 

"Külsőségek"

Újabb kölcsönkönyv, de általában a Könyvmolyképző puha kötésű könyvei nagyon jó minőségűek. A borító kellően sejtelmes lett.

 

Pro (ami tetszett)

Mostanában kezdtem visszatérni a műfajhoz, így örömmel ugrottam neki ennek a történetnek is.

Megismerjük a könyv elején Sophie Duget, akivel egyre furcsább dolgok történnek. Elfelejti a dolgokat, elhagyja a kulcsait, később bolti lopásba keveredik, majd egyre súlyosbodik a helyzet. A környezetében gyilkosságok történnek, ahol minden jel arra mutat, hogy ő a tettes. Ettől kezdve az élete menekülés  a hatóságok elől, folytonos feszültség, a félelem attól, hogy teljesen megőrült. Végül a sorozatos tragédiák után  megismerkedik egy férfival akivel - álnéven persze - házasságot is köt.

A történet kellően nyomasztó, néhol elég "naturális" leírásokkal. Szinte tényleg átérezzük Sophie őrületét. A cselekmény végig feszültséggel tele. Külön tetszett, hogy megismerjük a másik oldal álláspontját és magyarázatot kapunk a történtekre. Remekül bemutatja a könyv, hogy sosem tudhatjuk épp kivel állunk szemben, viszont ennyi elég is spoiler nélkül. :)

letoltes_3.jpg

"– Szokott hazudni a nőknek? – veszi fel Sophie újra a társalgás fonalát.
– Ahogy minden férfi, gondolom. De nem többet. Inkább kevesebbet, azt hiszem. Úgy a nagy átlagban lehetek."

"Mindenesetre, jobb, ha önmagunk maradunk. Előbb-utóbb úgyis kiderül, kik vagyunk. Akkor már szerencsésebb, ha rögtön tudjuk, nem?"

 

Kontra (ami nem tetszett)

Az író stílusa nekem nagyon nem jött be. Két mondatonként a Sophie név és a további szóismétlések hada. Hozzáteszem az eredeti nyelvűt nem tudom milyen. 

A másik, hogy szerintem egy ponton annyira szürreálissá válik a történet, hogy csak na. A vége is óriási marhaság lett.

 

Végeredmény 5/3,5

Az író stílusával nagyon nem voltam kibékülve. A cselekmény egy darabig izgalmas, aztán irreálissá válik az egész. Ebből sokkal többet lehetett volna kihozni.

 

Írta: Vhrai