Zeneműkiadó, Budapest, 1969. 618. oldal

Fülszöveg

Egy világhírű operettszerző életének regénye. A szerző nem mondja meg, hogy ki az, akinek édes-bús keringőire immár fél évszázad óta táncol a földkerekség minden népe. Mégis hiteles az írói képzelettel, gazdag színekben megfestett hős alakja, amint hiteles az a megragadó korrajz is, amelynek keretében a magyar hangvételű tragikus keringő – egy egész életmuzsikája – elhangzik. 

"Külsőségek"

Nem egy mai kiadás, de még mindig tökéletes állapotban van. Ezek azok a könyvek, amelyekből kifejezetten kedvem van a keménytáblás kiadásokat olvasni. Sajnos a külső borító (ami a fenti képen van) nekem már nincs meg, hozzám már csak egyszerű barna borítóval került.

Pro (ami tetszett)

Zsigray Juliannának - megírva őszintén - még a nevét sem hallottam soha, egy véletlen folytán került hozzám több könyve is. Hagyatékból szórták ki őket, így könyvmentő akció volt. Ha már a polcomon van, úgy gondoltam itt az ideje megismerkednünk.

A mű egy meg nem nevezett komponista életútját dolgozza fel. Itt meg is jegyezném, ha másként van a dolog, én nem igen jöttem rá. Zenetörténetből csak a nagyon alapdolgokkal vagyok tisztában. Na, de visszatérve a regényhez, az Osztrák-Magyar-Monarchia területén járunk a 20. század elején. Itt ismerjük meg főszereplőnket, Nikit, aki egy kisvárosban katona-karmesterként tevékenykedik. Megszállottan hiszi, hogy többre hivatott. Komolyzenét, főleg operát és szimfóniát szeretne komponálni. Istenigazából az egész regényben csak Niki áll a középpontban, végigkövethetjük az egész pályáját a kudarctól egészen a legnagyobb sikerekig.

Az írónő Niki személyében lenyűgöző figurát alkotott. Nem találkoztam még nála makacsabb, kitartóbb karakterrel. Annyi kezdeti kudarc után rég feladtam volna a dolgot. Viszont sajnáltam is, mivel az életében az alkotáson kívül másnak nem volt hely. Nők, barátok, család; jöttek és mentek, de mintha csak "kisegítő" szerepben tetszeleghettek volna. Ezért nem is említem a többi szereplőt, egy ilyen vaskos regényben elég nagy volt az "átjárás".

"- Valami nagy, fenséges láz keríti hatalmába az embert, amikor a tragédia mellé áll. Magyarnak lenni tragédia, az emberek mégis vállalják a magyarságot, mint egy betegséget."

"A munka annyira lefoglalta s olyan erővel vettem igénybe minden képességét, hogy se félelem, se aggodalom nem férkőzhetett hozzá. Végre olyat csinált, ami tetszett neki."

" - Ezek mind pénzt akarnak és aki nem akar pénzt az még rosszabb. Mert ha pénzt adsz valakinek, természetese mindig kölcsön kérnek, megszabadulsz tőle egy időre, legalább annyi időre, míg ő azt hiszi, hogy te elfelejtetted, mennyit adtál neki. De aki nem pénzt kér, az lerázhatatlan."

Egy biztos, Zsigray Julianna művészi fokon űzi magát a leírást. Szinte megjelennek az ember előtt az egyes tájak, városok. A zenéről pedig annyira érzékletesen ír, hogy szinte hallani vélem a remekműveket. Sőt, akit érdekel a komolyzene témaköre, rengeteget tanulhat a könyvből. 

Kontra (ami nem tetszett)

Nos, ahhoz képest, hogy a regény több, mint 600 oldal tényleg csak Niki körül forog minden. A többi szereplő nagyon egysíkú lett. Az egyes életszakaszokban szinte ugyanazok az emberek bukkannak fel, csak éppen más néven. 

Speciel engem zavar, hogy mivel magyar férfiről van szó, nekem a folyamatos "Nikizésnél" emlékeztetnem kellett magam folyamatosan, hogy férfiről van szó. Nem tudom milyen név becézése lehet.

Nekem még hiányzott néha a lábjegyzet, mintegy magyarázatként. Keresgéltem néha külön az egyes komolyzenei kifejezéseket.

Végeredmény 5/4

Nagyon örülök, hogy rátaláltam Zsigray Juliannára, fantasztikusan összetett művet írt. Lenyűgözően bánik a leírásokkal, de a mellékszereplők nagyon elvesztek számomra. A téma miatt pedig főleg azoknak ajánlanám, akiket érdekel a klasszikus zene világa.

Írta: Vhrai