J. Goldenlane: Éjfél

covers_350853.jpg

Delta Vision, Budapest, 2015. 576. oldal

 

Fülszöveg

A ​halandók, akik folyton az öröklétről ábrándoznak, vajon belegondolnak-e abba, hogy a végtelen időnek önmagában semmilyen értéke sincsen? Annak, akinek régi barátja a halál, és akit a megsemmisülés pillanata néha jobban vonz, mint taszít, felfoghatatlanul mást jelent a pillanatok múlása. Eredendően máshogy látja tőle önmagát, a világot… a prédát és a vadászat kiteljesedését is.

Alexander Nyikolajevics Szumarokov főhadnagy egy letűnt kor mementója: udvarias, intelligens, vasakaratú arisztokrata. Csak éppen tökéletesen halott, amíg az emberek világában felkel és lenyugszik a nap. Az éjszaka uraként a modernkori London utcáin keres értelmet a monoton éjjelekben – és találkozik a Nővel, aki harmóniájában maga a tökély, akiben csak úgy izzik a tűz, az élet. Csakhogy neki már megvan a maga Hercege.

Amikor Alexander élet-halál fogadást ajánl, hogy ki nyerheti el a Nő szerelmét, ő már tudja, hogy a tét nem pusztán a létezés – hanem az őserő, amely bárminek értelmet adhat, amellyel a világot ketté lehet tépni.

J. Goldenlane vámpírjai nem pusztán a képességeiktől különlegesek. Az írónő a zsáner archaikus gyökeréig nyúl vissza, sötét hangulatú, pikírt stílusú, groteszkségében is szórakoztató, modernkori drámaként bizonyítva a téma klasszikus tételét – hogy amikor a szerelemért és a győzelemért bárki bármire képes, akkor az okkal szörnyetegnek tartott és az emberségesnek nevezett szerepek sem lesznek többé egyértelműek

 

"Külsőségek"

A minőség nagyon jó, nem törik egykönnyen a gerinc. Kicsit talán vékony a borító. Viszont imádtam, hogy közel 600 oldalas könyvhöz képest nagyon barátságos a mérete, könnyen magammal cipeltem. A borítófestmény szerintem gyönyörű, nagyon illik a könyv témájához. 

 

Pro (ami tetszett)

Még az 50 %-os Delta Vision akció keretében csaptam le a könyvre. Nem ismertem még az írónőt, de a borító és a fülszöveg együttesen meggyőzött, hogy ez a könyv kell nekem. Itt meg is jegyzem, hogy nem tudom ki írta meg a könyv hátuljára az összefoglalót, de minden könyvnek ilyen felvezetőt kívánok! :)

A könyv témája már elnyerte a tetszésemet, mivel kifejezetten vámpírrajongó vagyok. Goldenlane tényleg visszanyúlt az alapokhoz, mindenféle romantikus felhang nélkül mutatja be a vámpírokat. Aki hulla, az tényleg hulla. Viszont sok újdonságot hozzá is tett a vámpír-mítoszhoz, amitől nagyon egyedivé vált az egész megközelítés.

Magát a történetet is egy vámpír, Alexander Nyikolajevics Szumarokov főhadnagy szemszögéből követhetjük végig. E./1.-ben meséli el a Fogadás történetét. Ennek középpontjában mi más is állhatna, mint egy Nő, akire a vámpír szemet vet. Persze ez nem lesz egyszerű, mivel Katerina barátja, a Herceg nem egykönnyen akarja átengedni a lányt Alexandernek. Na és persze ott van Katerina (Nell), aki a Fogadás tárgyát képezi. Ő sem egy egyszerű eset, szerencsére nem a tétlen nő szerepét kapta, aki hopp, véletlen a vámpír áldozata lesz. Nagyrészt az ő döntései befolyásolják a "játék" menetét. Mindkét fél csak teperhet a kegyeiért. A főszereplők mellé persze mindkét oldalon felsorakoznak a "segítők". Bevallom a vámpír-csapatot sokkal jobban kedveltem. Richie és Thomas karaktere sokkal közelebb állt hozzám ,mint a Bagoly és a Lovag

london-edition-1211968.jpg

"Az új korok új szavakat hoznak, mint mérföldkövek egy sehová sem vezető országúton. Ám aki utazik, annak érdemes figyelnie a mérföldkövekre."

"– Mariát nem hagyhatjuk magára, amíg ebben az átkozott városban jár, mert még baja esik!
– Például letörik az egyik körme, miközben a soros pasasának a hulláját igyekszik elásni egy félreeső kertben?" 

Bevallom így utólag, először "megijedtem" az írónő könyvétől. Mivel azt olvastam, hogy a stílusa hasonlít Rejtőére. Hát én szerencsére nem találtam hasonlóságot, mivel az utóbbi nekem minden, csak nem vicces. Hál'Isten itt nem kellett vámpíros faviccektől tartanom. Viszont J. Goldenlane-nek remek humora van, néztek rám érdekesen, mikor felvihogtam néha olvasás közben. Az én "humorküszöbömet" nehéz "megugrani, de neki sikerült. (A Buffy-s hasonlat nagyon ütött!) Inkább végig ezen és a már említett karaktereken volt a hangsúly. Igaz egy ekkora terjedelmű regényben a leírásokban sem volt hiány, könnyen magam elé képzeltem a történetet.

 

Kontra (ami nem tetszett)

Nekem kicsit a vámpírok inkább szájhősök voltak, mint gyilkológépek. Még a "férfifaló" Maria sem tett el senkit láb alól, nem mintha hullahegyekre vágynék, de azért ez így elég furcsa egy vérszívótól. Sőt, még a sokat emlegetett Lord sem volt valami ijesztő. 

 

Végeredmény 5/4,5

Nagyon bánom, hogy eddig halogattam a könyv olvasását, az írónőnek bámulatos a stílusa. Még az én "sótlan" természetemnek is átütött a groteszk humor az egész íráson. Ami kicsit zavart, hogy a vámpírok nem igen csináltak semmi "vámpírosat", egy kis vérfürdő elfért volna. Egy biztos, nem ez volt a utolsó találkozásom az írónővel, jöhet szép sorban a többi könyve is! :) 

 

Vhrai

 

A kép forrása: www.freeimages.com