Sophie McKenzie: Mióta meghaltál

covers_305698.jpg

Európa, Budapest, 2014. 416. oldal

 

Fülszöveg

Hátborzongató ​pszichológiai krimi egy gyászoló anyáról, aki megtudja, hogy évek óta halottnak hitt gyermeke él.
Amikor Geniver Loxley nyolc évvel korábban elveszítette újszülött kislányát, megállt számára a világ, és azóta sem sokat haladt előre. Gent még mindig megviseli, ha babakocsit toló nőt lát; Beth halála előtt három könyve jelent meg, azóta viszont egy sort sem írt.
Egy délelőtt becsenget hozzá egy ismeretlen, és pontosan azt mondja neki, amit mindig is hallani szeretett volna: a kislánya egészségesen született – de azonnal kivitték a műtőből, és bizonyára odaadták egy másik nőnek. Hihetetlen történet, de miért találna ki bárki ilyesmit? Hirtelen rés nyílik Gen biztonságos világának burkán, és tengernyi kérdés zúdul be rajta: Hol van most Beth? Miért nem akar kutatni utána Art? Hogy megkímélje a feleségét az újabb csalódástól? Vagy titkol valamit? Kiben lehet megbízni?
Gen nyomozni kezd, hogy megtalálja kislányát. Reménye azonban csakhamar félelembe és paranoiába csap át, mert olyan sötét üzelmek sejlenek föl előtte, amelyek titokban tartásáért valakinek a gyilkosság sem túl nagy ár…

 

"Külsőségek"

A könyv minőségével semmi gond, jó volt kézbe fogni. A borítón semmi extra, bár sok utalást, összefüggést nem látok a könyvvel.

 

Pro (ami tetszett)

Körülbelül két éve vettem a könyvet egy akció keretében. Most az IMHO (Inside My Head Olvasókör) egyik havi feladata egy könyv elolvasása, amit régóta halogatsz. Úgyhogy itt volt az ideje levenni a polcról.

A történetet Geniver Loxley  E/1.-ben meséli. Éli a viszonylag nyugodt életét a férjével, Art-tal, amelyet azonban beárnyékol az a tény, hogy nyolc éve elveszítette a gyermekét. Egy nap váratlan esemény történik, közlik vele, hogy a halottnak hitt gyermeke életben van. A csavarra nem sok mindent kellett várni a könyvben, egy pár oldalnyi bevezető után kezdetét veszi az őrület. Főszereplőnknek fogalma sincs, kiben bízhatna, sőt a végén már a saját ép eszét is megkérdőjelezi. Senki nem akar hinni neki, ám váratlan segítséget kap a nyomozáshoz Lorcan személyében. 

Az írónő nagyon jól játszott a történettel, nagyon hitelesre sikerültek a karakterek. A fejezetek közé beillesztett kis monológok zseniálisak voltak. Egy darabig fogalmam sem volt kihez tartoznak, amikor rájöttem akkor meg csak "pislogtam". Az utolsó ilyennél pedig egyenesen tátva maradt a szám!  Nem is gondoltam volna ilyen lezárásra....szó szerint meg tudtam volna ugrálni a könyvet. :D 

a-stroll-in-camden-sq-1257809.jpg

"Egymás szemébe nézünk, és egy pillanatra mintha csak mi ketten lennénk a szobában. Az évek során megtanultam, hogy ilyen a házasság – végtelennek tűnő egyhangú mókuskerekezés és kompromisszum, amiből olykor fejvesztve menekülnénk, de aztán jön az a ritka, de imádni való pillanat, amikor a kettőnk közti kötelék ereje minden mást háttérbe szorít."

 

Kontra (ami nem tetszett)

Nem tehetek róla, de nem igazán sikerült megkedvelnem a főszereplőt, nekem már fájtak néha a hisztériás rohamai. 

A történet is kicsit túlzás volt már a vége fele. Főleg a testvér-dolog.

 

Végeredmény 5/4

Első könyvem volt az írónőtől A főszereplőt nem kedveltem ,viszont peregnek az események, tombol a feszültség. A vége az pedig egyenesen zseniális. Ennek ellenére néha már inkább hihetetlennek tűnt a sztori. Egy biztos, próbálkozni fogok még Sophi McKenzie könyvekkel!

 

Vhrai

 

A kép forrása: www.freeimages.com