Soron kívül - Interjú Urbánszki Lászlóval

Lehetőségem adódott néhány kérdést feltenni Urbánszki Lászlónak, íme itt az eredmény! 

 

1. Amennyire tudom elég sok dologgal foglalkozott már élete során, volt dunai hajós, batikoló és így tovább. Hogyan és mikor jött az életébe az írás? Miért éppen a történelmi regények? Tervez-e más műfajba „kirándulni”?

Nyugtalan szellem vagyok, mindig tennem kell valamit. Szükségem van erős hobbikra, amik kitöltik üres óráimat, perceimet (őrjítő, ha a WC-n nincs olvasnivaló). Nem készültem írónak, nincsenek teleírt kockás füzetek. Olvastam éjjel-nappal, heti négy-öt regény évtizeden át normálisnak számított, és elképzelni sem tudtam volna, hogy valaha is író leszek. 2008-ban fogadásból írtam egy elbeszélést, és azonnal hívő lettem. Felóvakodtam a híres karcolat.hu oldalra, ahol elmondták, hogy nyelvtani szempontból rettenetes, amit műveltem, de van tehetségem átadni a hangulatot. Nekiláttam tanulni az alapokat, egy évvel később megjelentem egy elbeszéléskötetben, 2010-ben kijött az első antológiám, ’13-ban az első regényem.azóta az Ördögfattyúval együtt nyolc regényem.

Az olvasásban mindenevő vagyok, de a történelmi regények jobban megérintenek, ezért mozgok ebben a zsánerben. Kalandregényt írok, de próbálom elvinni a szépirodalom felé. Élővé szeretném tenni a szereplőimet, esendővé, szeretni- és gyűlölni valóvá. Múltat, emlékeket adok nekik, oka van a tetteiknek, nem alapból jók vagy rosszak. A „hivatalos” történelemszemlélet nem tudom a magamévá tenni.. Határozottan zavar, hogy a mai fiatalok abban a tudatban nőnek fel, hogy mi minden csatát elvesztettünk, megtűrt, hívatlan vendégek vagyunk Európa szélén, holott nekünk, magyaroknak olyan gazdag a történelmünk, hogy nem kitalálnunk kell a dicső múltat, hanem válogatni belőle.

Határozottan kacérkodom a posztapokaliptikus thrillerrel. Olyannyira, hogy elkészült a „Sápadtak” c. regényem, amire ezen a nyáron keresek kiadót. Természetesen a Helikoné az elsőbbség, a regény már náluk is van elbíráláson, viszont nem illik be a kiadói profilba. Vannak szépírói álmaim is, néhány elbeszélésem és egy majdnem kisregényem is van már a műfajban. Egy bányásztelepen nőttem föl, aminek a hangulata Fejes Endre és Moldova György műveinek világára hasonlít. Erős karakterek teremtek ebben a közegben, valakinek meg kellene írnia. A melósvilágról írni már nem trendi, én mégis belevágnék… ha lenne időm!

 

 2. Mennyi idő, amire elkészül egy regénnyel? Mi vesz nagyobb időt igénybe, a kutatómunka, vagy inkább az írás? Mi alapján választja ki az adott korszakot?

Három-négy hónap alatt tudok megírni egy hétszázezer karakteres regényt. Egy életen át olvastam a zsánerben, általában elég a háttérműveltségem az íráshoz. Ha valamiben kevés a tudásom, abbahagyom az írást, és kutatok. A jegyzeteim mennyisége jóval meghaladja a regények terjedelmét. Sorozatokat írok, így az előző kötetek tudásanyagát fel tudom használni a későbbieknél. Nagyon jó az internet, komoly munkákat is el lehet érni online, és most nem a limonádé leírásokra gondolok.

Nem én döntöm el, miről akarok írni, mert a korszak, a történet vagy a főszereplő általában már ott türelmetlenkedik  az agyam mélyén, amire oda érek, hogy megírjam.

urbanszki.jpg

 3. A regényeiben mindig az átlagember felől közelíti meg az adott időszakot, nem lenne egyszerűbb egy-egy híres történelmi személyiséget előhúzni a kalapból?

Túl sokan tették már ezt! IV. Béláról legalább tíz írótól olvastam, nem akarnék a tizenegyedik lenni. A másik ok, hogy én kis ember vagyok. Munkásszülők büszke gyermeke, aki nem vesztette el gyökereit. A magamfajták gondolkodását jobban ismerem, mint a törtető urakét. Ők mellüket verve harcolnak, rabolnak és taposnak. Nem tudok azonosulni velük, bár el kell ismernem, hogy szükség van rájuk. Szent István, IV. Béla, Anjou Károly vagy a Hunyadiak nélkül talán nem élne magyar ezen a földön. Ugyanilyen szükség volt Horthy Miklósra is. Egy szétszaggatott országot állított talpra, és teremtett viszonylagos jólétet, ipart, oktatást, ezernyi jó dolgot. Amikor negyedszázadnyi uralkodás után elhagyta az országot, semmivel se volt több pénze, mint hatalmának kezdetekor. Becsületes ember volt, amit nagyon kevés politikusról lehet állítani! Az elismerés mellett, ugyanakkor gyűlölöm a figurát! Az ő szemében másodrendű állampolgár lennék, akit leereszkedő jóindulattal kezelne, hisz nem vagyok nemesi származású. Olyan a világ, hogy egy középszerű, bár elismert zenész leereszkedően beszél a köznépről, mert tisztviselő szülei miatt polgári származásúnak nevezheti magát. Milyen lenézést kapnék én és még hét-nyolc millió ember az átmentett dzsentriktől? Nekünk, munkásszármazásúaknak jól jött a szocializmus seprője. Igazságtalan volt, sokan szenvedtek, de én a melósgyerek ezernyi könyvet olvashattam el felnőtt korom előtt, fillérekért vehettünk könyveket, színházba jártunk, zenével, költészettel ismerkedtünk. Új értelmiségi réteg emelkedett ki, akik nem kaptak volna esélyt se a Horthy korszakban, se a mostaniban Rengeteg hibája mellett volt előnye is az előző rendszernek, és elmondható, hogy Kádár János sem lopott!

 

4. Ha már az írásról szó volt, jöhet az olvasás! Tudtommal Ön is a szenvedélyes olvasók táborába tartozik. Milyen jellegű könyvekkel múlatja az idejét? Kiktől olvas szívesen?

 Történelmi, sci-fi, fantasy, háborús, szépirodalom, mondhatni mindenevő vagyok. A groteszk, a szatíra az, amit nem tudok megszeretni, de ez az én fogyatékosságom.

Mindenkitől olvasok, ha jól van megírva. Ötven év olvasmány-címeit nem akarom idézni, csak a legfrissebbeket. Nagy olvasmányélményem volt mostanában John Williams: Stoner c. szépirodalmi regénye, D. Tóth Kriszta írásai. Karl Marlantes: Matterhorn-ja remek háborús regény, Andy Weir: A Marsi-ja zseniális robinzonád. Történelmiben mostanában Scarrow és Cornwell regényeit olvasom élvezettel. Nem kívánom ragozni őket, kalandregény-írók, mint én is. Ugyanúgy kisemberekkel dolgoznak, akik a nagy történelmi személyiségek, események hátterében mozognak. Kiváló kalandregény-írók. Ennél nem többek és nem kevesebbek. Fantasyban Brent Weeks, Anthony Ryan, Peter V. Brett írásait említeném meg, krimiben Lee Child, Richard Stark munkáit szeretem. Lelkes rukkolázó vagyok, gyakorlatilag egy négyezer kötetes könyvtárban lakom.

 

5Volt szerencsém a könyvheti megjelenés előtt elolvasni az új regényét, az Ördögfattyút. Lehet tudni, mikor jön a következő rész? Hány részesre tervezi a sorozatot?

A második kötet harmadánál tartok, a megjelenés valamikor ez év október-novemberében várható. Évi két regényt tervezünk. Ez a sorozat az előzetes tervek szerint négy részes lesz, de a következő sorozattal is maradok a Kalandozások, a Honfoglalás korában.

 

6. Azt tudom, hogy részt vesz a Könyvhéten. Mikor és hol találkozhatnak Önnel az olvasók?

Június 10.-én ott leszek a Vörösmarty téren.

12.00-13.00 között a Történelmiregény-írók Társasága képviseletében háromfős csapataink mérkőznek meg játékos vetélkedőben az olvasói csapatokkal.

13.15-14.15 között a Hystoricum Kiadó 95-ös pavilonjánál dedikálok.

 

Vhrai és persze Urbánszki László

 

A képek forrása: www.megtudtuk.hu

Itt pedig olvashatóak a korábbi értékeléseim az író könyveiről: 

Urbánszki László: Ördögfattyú (A magyarok nyilaitól...1.)

Urbánszki László: A Nyugat ura (Anno Domini 6.)

Címkék: interjú egyéb