Libba Bray: Rettentő gyönyörűség (Gemma Doyle történetek 1.)

covers_388568.jpg

Könyvmolyképző Szeged, 2008. 372. oldal

 

Fülszöveg

„Élvezetes, ​elegáns rémregény” – Publishers Weekly, Starred

„Borzongató szenvedély és félelem” – Kirkus Review

Gemma Doyle más, mint a többi lány. A lányok, akiknek kifogástalan a modoruk; csak akkor szólalnak meg, ha szólnak hozzájuk; tudják a helyüket; és hanyatt dobják magukat, és Angliára gondolnak, amikor ezt kívánják tőlük.
A tizenhat éves Gemma önálló egyéniség.
A londoni Spence Akadémiára akkor íratják be, amikor Indiában tragédia sújt le a családjára. Gemma magányos, bűntudattal küszködik és hajlamos a jövőt illető látomásokra, amelyek kínos pontossággal valóra is válnak. Az Akadémián hűvös fogadtatásban részesül. Ám nem teljesen magányos: egy rejtélyes fiatalember követi, aki óva inti, nehogy megnyissa a lelkét a látomások előtt.
Gemma képessége ugyanis, amivel magához vonja a természetfelettit, itt, a Spence-ben teljesedik ki. Itt kerül kapcsolatba az iskola legbefolyásosabb leányklikkjével, és itt fedezi fel, hogy az anyja kapcsolatban állt egy Rendnek nevezett titokzatos csoporttal.
És itt vár rá a sorsa… amennyiben hisz benne.

A Rettentő gyönyörűség igazi hátborzongató olvasmány a suhogó szoknyák, táncoló árnyak és az éjszaka rémeinek széles palettájáról. A viktoriánus kor élénk színekkel megfestett világát tárja elénk, ahol a lányokat arra nevelik, hogy gazdag férfiakhoz menjenek feleségül, de ahol van egy lány, aki más utat keres magának.

 

"Külsőségek"

Kölcsönkönyv egyik barátnőmtől, de többszöri olvasás után is strapabírónak tűnik. KMK puhakötés...nem is kell többet írnom! :D A borító is nagyon különleges.

 

Pro (ami tetszett)

A könyv még talán az első Vörös Pöttyösök között jelent meg, azóta rengetegszer "szembetalálkoztam" vele. Így aztán amikor egyik barátnőm polcán megláttam, gyorsan el is kunyeráltam az egész sorozatot. (Kiderült, hogy neki nagy kedvence.)

A könyv - mint a fülszöveg is írja - a viktoriánus korba kalauzol minket, a történet elején Indiába, majd később Angliába. Nekem az egyik kedvencem ez a korszak, bár itt eléggé "kellékként" kezelik a nőket, ezt a regény remekül érzékelteti. Mindezzel keveredik még a mágikus szál, ami szerintem nagyon jól ki lett találva. Valahogy eszembe nem jutnak ezt így összekeverni a viktoriánus érával. De mindezt nem a kezdet kezdetén vágja az arcunkba az írónő, szép fokozatosan vezet el bennünket a rejtély megoldásáig. A történet rengeteg meglepetést tartogat az olvasó számára mindvégig, nem tudjuk eldönteni végül is ki kinek az oldalán áll. 

the-lighted-door-1464933.jpg

"– Vannak lányok, akik a karjukat odaadnák, hogy a helyedben lehessenek.
– Remek. Akkor hívd meg őket!"

"Talán. Talán. Van-e erősebb kábítószer ennél a szónál?"

"Senkit sem ismerhetünk meg teljesen. Ezért a legfélelmetesebb elfogadni valakit hittel és bizalommal, és reménykedni, hogy ő is így fogad el minket. Kétes egyensúly, és kész csoda, hogy belevágunk. Mégis…"

Egyébiránt a főhősnő, Gemma Doyle olyan, mint bármilyen tizenéves lány, lázad, nem hallgat senkire. Ez azonban még az őt ért tragédia hatására megváltozik. Angliába kerül, ahol elküldik a Spence leánynevelő intézetbe, ahol az "úrilányokat" képezik. itt eleinte nehezen illeszkedik be, csak a szobatársa, Ann áll vele szóba. Igazából talán ő érti meg a legjobban, mivel szegény sorból származik, ezért vele sem bántak sokkal kedvesebben. Megismerjük Felicity és Pippát, akik kezdetben rengeteg borsot törnek Gemma orra alá.  Később azonban - ahogy fokozatosan megismerjük Gemma származásának titkát - egyre többen érdeklődnek utána.Köztük van természetesen az előbb említett két lány is, akikről kiderül, hogy nem is annyira elviselhetetlenek. Segítségére van még Kartik, aki titokzatos módon mindenütt jelen van.  Már a történet elején figyelmezteti Gemmát, hogy tartsa magát távol a természetfelettitől, mert csak bajt hoz magára. Összességében nagyon jól elvoltam a karakterekkel, annak ellenére, hogy ebben a korszakban "nem sokra"nevelték a nőket, itt nem egy csapat nyivákoló kislánnyal találjuk szembe magunkat. Sőt, nagyon is a végére akarnak járni a dolgoknak. 

 

Kontra (ami nem tetszett)

Érződik a viktoriánus kor jellegzetes hangulata, viszont ez a párbeszédekben egyáltalán nem érzékelhető. Sokszor használnak olyan kifejezéseket, amik egy mai tinihez jobban illenek, mint egy akkori fiatal lányhoz. Ez sokszor a cselekményben is megmutatkozott. Ennyivel kár volt a múltba helyezni. Játszódhatott volna bármilyen leányiskolában.

Hiányoltam a részletesebb leírásokat

 

Végeredmény 5/4

Ez a könyv visszadta a yong adult műfajba vetett bizalmamat. Nagyon tetszett a történet és a mitikus szál. Viszont néha azt éreztem, hogy teljesen felesleges volt a múltba helyezni főleg a párbeszédek és a szereplők viselkedése alapján. Ettől függetlenül hamar neki fogok esni a második résznek. :) 

 

Vhrai