Az elszalasztott lehetőségek könyve

avagy Márai Sándor: Eszter hagyatéka

covers_276759.jpg

Helikon, Budapest, 2013. 128. oldal

 

Fülszöveg

Az élet oly csodálatosan megajándékozott, és oly tökéletesen kirabolt, mit várhatok még?

Az 1939-ben írt kitűnő regény egy beteljesületlen szerelem története. A mindig fellegekben élő, jellemgyenge, de szeretni valóan kedves Lajos és Eszter húsz esztendővel korábban bontakozott szerelmét rombolta szét, amikor a férfi Eszter nővérét, Vilmát vette feleségül. Felesége halála után, gyermekeivel látogatóba érkezik az asszonyhoz, aki még mindig szereti.

A találkozás oka igencsak prózai: Lajos, aki már mindenétől megfosztotta Esztert, most végső menedékét készül elrabolni, a családi otthon eladására kéri. Eszter ekkor tudja meg, hogy a férfi nősülése előtt végső elkeseredésében levelekben könyörgött Eszternek, hogy szökjenek meg együtt, mert szüksége van rá.

Eszter azonban sohasem kapta meg a leveleket.

 

Előlegbe

Márai Sándortól régen - lehet az vagy tizenöt éve is - olvastam néhány kötetet, de töredelmesen bevallom, nem igazán emlékszem belőlük semmire. Kapóra jött az IMHO (Inside My Head Olvasókör) júliusi Márai olvasása. Keresgéltem melyik legyen az, végül a fülszöveg alapján erre esett a választásom, elsősorban a címe miatt. (Nem utolsósorban ezt tudtam elkunyerálni egyik ismerősömtől....)

 

"Külsőségek"

Azt már írtam, hogy kölcsönkönyv. Ezért a minőségét nem is elemzem, bár azt megjegyzem, hogy eddig a Helikonos könyvekkel soha nem volt gondom. A borító rögtön megfogott a maga egyszerűségével, a borítékok nagyon jól mutatnak a borítóra nyomtatva. 

 

Pro (ami tetszett)

Márai gyönyörűen ír, imádtam, ahogy "játszik" a szavakkal. Az ilyen művek emlékeztetnek arra, hogy milyen gyönyörű is a magyar nyelv.  Azt hiszem, nálam kellett egy bizonyos kor, hogy ezt értékelni tudjam. Na, erről a műről már biztosan nem fogom megfeledkezni. 

Maga a történet a reménytelen szerelemről és az életben kihagyott lehetőségekről szól. Megismerjük Esztert, aki húsz év után látogatóba várja hajdani szerelmét. Azt megtudjuk, hogy Lajos Eszter húgát vette feleségül, Eszter pedig soha nem ment férjhez. 

Ez az a regény, ami  elképesztően bemutatja milyen, ha két ember teljesen elbeszél egymás mellett, nem fejezik ki az érzéseiket. Mindketten a másikat hibáztatják az eltékozolt évekért, pedig mindketten hátat fordítottak a másiknak. 

family-letter-in-1920-1-1553589.jpg

"Most már tudom, hogy nem lehetett másként; kötve vagyunk az ellenségeinkhez, s ők sem menekülhetnek előlünk."

"De az én életem csakugyan "veszélyes" volt egy ideig, Lajos közelében. Most, hogy e veszély elmúlt, észrevettem, nem maradt a helyébe semmi; észrevettem, hogy e veszélyesség volt az élet egyetlen, igazi értelme."

"De a valóság, ez a csodálatos, jéghideg zuhany, felébresztett látomásomból."

"A világ törvénye olyan, hogy ami egyszer elkezdődött, azt be is kell fejezni."

 

Kontra (ami nem tetszett)

Igazán a szereplők egyikét sem tudtam megkedvelni. Eszter tipikusan az a nő, aki húsz év után is játssza a mártírt, és szentnek tünteti fel magát. Hagy magából sorozatosan bolondot csinálni, pedig nagyon jól átlátja a helyzetet, de nem érdekli semmi. Oké, hogy fiatalon átverték, de hogy még mindig hagyja és ennyi idő után is a szerelemre fogja, nekem óriási marhaság. Sokkal jobban tiszteltem volna, ha kicsit határozottabb jellem. Lajos pedig egy pipogya, gyáva alak. Még egyszerű döntéseket sem tud meghozni, ráadásul állandóan hazudik. Most is csak a saját maga érdekében cselekszik és szereti áthárítani másra a felelősséget. nem tudom ebben mi férfias van. Egyiküket sem tudtam sajnálni....

 

Végeredmény 5/4

Biztosan fogom még a közeljövőben Márai Sándortól olvasni, de nem ez lesz tőle a kedvenc művem. Gyönyörű a megfogalmazás, de a se a szereplőkkel, se a helyzetükkel nem tudtam egy cseppet se azonosulni....

 

Vhrai

 

A kép forrása: www.freeimages.com