Vissza a "sötét" középkorba

avagy Margaret Atwood: A szolgálólány meséje

img_20170925_2151228.jpg

Jelenkor, 2017. 480. oldal

 

Fülszöveg

A ​regény – egy orwelli ihletésű disztópia – egy jövőbeli, vallási fundamentalista államban játszódik, ahol a főhősnőt csupán azért tartják becsben, mert azon kevesek egyike, akinek termékenysége az atomerőművek által okozott sugárszennyezést követően is megmaradt. Az ultrakonzervatív Gileád Köztársaság – a jövő Amerikája? – szigorú törvények szerint él. A megmaradt kevéske termékeny nőnek átnevelő táborba kell vonulnia, hogy az ott beléjük vert regula szerint hozzák világra az uralkodó osztály gyermekeit. Fredének is csupán egy rendeltetése van az idősödő Serena Joy és pártvezér férje házánál: hogy megtermékenyüljön. Ha letér erről az útról, mint minden eltévelyedettet, őt is felakasztják a Falra, vagy kiűzik a Telepekre, hogy ott haljon meg sugárbetegségben. Ám egy ilyen elnyomó állam sem tudja elnyomni a vágyat – sem Fredéét, sem a két férfiét, akiktől a jövője függ… 
A regényt 1986-ban Nebula-díjra és Booker-díjra jelölték, 1987-ben pedig megnyerte az első Arthur C. Clarke-díjat.

A Booker- és Arthur C. Clarke-díjas kanadai írónő kultuszregényéből – a világhírű Nobel-díjas angol drámaíró, Harold Pinter segítségével – szokatlan gondolati mélységeket feltáró film is készült.

 

Előlegbe

A könyvet nem most olvastam először. A tavalyi év folyamán már sort kerítettem rá, miután láttam a sorozat előzetesét. Most a Mini-Könyvklub 8. fordulója miatt vettem elő újra, amiben most a kevésbé népszerű műfajok szerepelnek.

 

"Külsőségek"

Már számtalanszor írtam, hogy nem vagyok oda a keménytáblás könyvekért, de ennek meglepően jó a minősége. Ennél is nagyon nagy plusz a "beépített" könyvjelző és a védőborító. Nem utolsó szempont, hogy a könyv mérete is nagyon "barátságos". A külső borító filmes, de szerintem nagyon jól néz ki a főszereplő fentről lefényképezve. A keményfedél pedig egyszerű piros, a szolgálólányok színei.

 

Pro (ami tetszett)

Már a regény felépítése és szerkezete is nagyon jól sikerült. Nagyon tetszett, hogy a részeknek megvolt a saját címe, igaz mindig egyszerű. Bár a későbbiekben rájövünk, hogy mégis milyen jelentős dolgok ezek a főszereplőnk életében. Nagyon jól eltalált az is, ahogy váltakozik a jelen és a múlt a történet során. 

A regény egy disztópikus társadalmat mutat be az Amerikai Egyesült Államok területén. Az ország vezetőit meggyilkolják és vallási fundamentalisták veszik át az uralmat. Nyugodtan írhatom, hogy diktatórikus rendszer alakul ki, amely szinte a sötét középkorba vezet vissza minket. A fogamzóképesség csökkenése miatt leginkább a szülni képes nők jogait korlátozzák. "Szolgálatra" kényszerítik őket. Viszont ennél többet nem is akarok elárulni, lehet már így is túl sokat írtam. :)  Engem nagyon megdöbbentett, ahogy az írónő szembeállította az "új" világot a világ egyik - talán jelenleg is - legdemokratikusabb rendszerével. Több helyen olvastam, hogy nem tartják ezt a jövőképet elképzelhetőnek. Sajnos én nagyon is, a vallási fundamentalizmusnak ma is rengeteg ága él, valamint a történelem is állít(ott) elénk elég durva példákat, elképzelhetetlennek tűnő eseményekről. (Elég itt gondolni a hitleri, sztálini rendszerekre, vagy az 1978-as jonestown-i tömeges öngyilkosságra.) Szóval lenyűgöző és egyben sokkoló is ez az elképzelés, amit az írónő felvázolt.

pictures_26225.jpg

"Sok mindennek elviselhetetlen a gondolata. A tépelődés rontja az esélyeket, márpedig én ki akarok tartani."

"Kést lopni a konyhából, előkeríteni valahogy a szabóollót. Vagy a kerti ollót, a kötőtűket; a világ tele van fegyverekkel, csak meg kell keresni őket."

El is érkeztünk történetünk főszereplőjéhez, akit csak "Fredé" néven ismerünk meg. Ő meséli el a történetét E./1. személyben. Egy teljesen hétköznapi nő, aki hirtelen "forradalmi" változások középpontjában találja magát. A '70-es, 80-as évek szabados életstílusa után egy szigorú, apróságokért is büntetni kész társadalom tagjává kell válnia. Nagyon hősiesen viseli a megpróbáltatásokat, annak ellenére, hogy Szolgálólányként szinte csak tenyészállatnak tekintik. Soha nem veszíti el a reményt, pedig a helyzete elég kilátástalan. 

A rendszer szigorúsága miatt más szereplőket nem is igazán van lehetőségünk megismerni. A többiekkel való érintkezés során a legkisebb hiba is végzetes lehet. Ezért a regény legnagyobb része "Fredé" visszaemlékezéseit, illetve gondolatait tartalmazzák. Azt a kevés embert, akikkel kapcsolatot tart, vagy tartott fokozatosan ismerjük meg a regény során. Igazán fogalmunk sincs milyen jellemek. A Rendszer megköveteli a színlelést. Kevesen akadnak, akik részt mernek venni bármiféle konspirációba. 

A Parancsnok és a Felesége Fredé birtokosaiként jelennek meg. A férfi valószínűleg az állami vezetés tagja, de amennyire észrevehető vágyik a régi rendszer után. A Felesége egy megkeseredett nő, akit a gyermeknemzésen kívül nem sok minden érdekel. Megismerjük Nicket is, a család sofőrjét. Elég titokzatos figura, fogalmunk sincs melyik oldalon áll valójában. További néhány szereplő még felbukkan "Fredé"  múltjából, de néhányukkal fogalmunk sem lesz, mi történt.

 

Kontra (ami nem tetszett)

Egyrészt a vége. Érdekes a konferenciaanyag, de semmi átkötés nincs a regény befejezése és e között. Mennyi idő telik el, mikor lesz újra köztársaság, mi lett a Szolgálólányokkal és az egész társadalommal.

 

Végeredmény 5/5

Ismét faltam a könyv minden sorát, valószínűleg nem is utoljára. Zseniális és egyben hátborzongató forgatókönyv a jövőre nézve. Mindennek középpontjában egy kedvelhető, hétköznapi karakter áll, könnyű vele azonosulni. Biztosan keresni fogom az írónő többi könyvét is! 

 

Vhrai

 

 A kép forrása: www.snitt.hu