BlogProjekt 2/3. - A legjobb könyv a kedvenc írómtól

avagy Stephen King: A halálsoron

img_20171001_1850444.jpg

Európa, Budapest, 2003. 466. oldal

 

Fülszöveg

A ​Cold Mountain fegyház E blokkjában, a siralomházban, néhány rab várja, hogy elérkezzen az idő, amikor végig kell mennie a halálsoron, melynek a végén ott magasodik a villamosszék, az Öreg Füstös. Mindnyájukat – Eduard Delacroix-t, a keszeg kis franciát. „Vad” Billy Whartont, az eszelős fiatalembert, és John Coffeyt, a hatalmas termetű, folyvást könnyező négert – főbenjáró bűnért, többszörös gyilkosságért ítélték halálra. Paul Edgecombe, a blokk lelkiismeretes főfoglára azonban bizonyos meglepő, mondhatni, csodás események hatására úgy érzi, néhány dolognak utána kell járnia. Lehet, hogy a három halálraítélt közül az egyik ártatlan? S ha igen, vajon módjában és hatalmában áll-e tennie is valamit ez ügyben, Hisz Paul tudja, milyen óriási kockázatot vállal megbízható munkatársaival együtt, nemcsak az állásukat veszíthetik el, de ők maguk is börtönbe kerülhetnek. Amikor megtudja az igazságot, nincs sok választása… Stephen King letehetetlenül izgalmas, feszes regényét – melyből nagy sikerű film is készült Tom Hanks és Michael Clarke Duncan főszereplésével – most egy kötetben izgulhatja végig, Kedves Olvasó!

 

Előlegbe

Ezt a Stephen King kötetet sem most olvasom először, sőt, nem tudom hányadszor kerül sorra. Most a BlogProjekt 2. miatt vettem elő ismét, mint a legjobb könyvet a kedvenc írómtól. 

 

"Külsőségek"

Tuti, hogy nem ez lesz a kedvenc Európás kiadványom. Szörnyű lett a kötése, szétesik a könyv már teljesen. A borító se igazán passzol számomra, már csak azért sem, mert az 1930-as években játszódik a történet.

 

Pro (ami tetszett)

Nekem ugyan már csak az egyben kiadott kötet van meg, de szerintem nem "mehetünk el" amellett, hogy mennyire jó ötlet volt ezt a könyvet sorozatként kiadni. Ezzel nagyon nagy népszerűségre tett szert az író - ismét - világszerte.

pictures_7037.jpg

"Minden korban szörnyű dolog egyedül lenni és félni, de azt hiszem, öregkorban a legszörnyűbb."

"Az idő megteszi a magáét, akár akarod, akár nem. Mindent magával visz, és a végén nem marad más, csak a sötétség. Néha találkozunk másokkal ebben a sötétségben, és néha megint elveszítjük őket."

"Mindnyájan meghalunk, tudom, hogy nincs kivétel, de néha, ó, Istenem, olyan hosszú a halálsor."

 

A regény műfaja eltér a Kingnél megszokottól, már-már realistának tekinthető. Azért persze nem marad el a borzongás, a könyv cselekménye az 1930-as években, egy amerikai börtön siralomházában játszódik. Az író ismét kényes témához nyúlt. Szerintem nem véletlenül helyezte a regény cselekményét inkább a múltba. Ha mélyebben a dolgok mögé tekintünk, elég élesen felfogható a történet a halálbüntetés egyfajta kritikájaként is. Főleg a befejezést tekintve. 

Itt már látszódik az író "jó szokása" a hosszas bevezetővel és a részletgazdag leírásokkal. Szinte mi is látjuk, és érezzük, amit a szereplők átélnek. Egyáltalán nem szépít a dolgokon, itt minden az ami. A karakterek szintén nagyon kidolgozottak lettek, egyáltalán nem sorolhatjuk őket szimplán a jó vagy rossz ember kategóriájába. Sokkal árnyaltabb a helyzet, mint gondolnánk. 

A történetet  az E-blokk parancsnoka, Paul Edgecomb visszaemlékezéseként ismerjük meg, aki jelenleg egy öregek otthonában éli mindennapjait. Engem nagyon meglepett ez az írói "hang", amit ebben a könyvben King megütött. Teljesen beleélte magát a "szerepbe".  Paul az egész életét elénk tárja, a leglényegesebb azonban, ami az 1930-as években, a börtön "halálsorán" történt. Ez a részleg adott otthont az állam által kivégzésre ítélt bűnözőknek. Az itteniek - szinte - kivétel nélkül gyilkosok. Néhány kivégzésre mi is elkísérjük szereplőinket. Az író itt sem kímél meg bennünket a részletes leírásoktól, átláthatjuk hogy is működött a villamosszékben történő ítélet-végrehajtás. Párszor rácsodálkozunk, hogy egyes emberek miért is gyilkoltak. Kevés köztük, aki élvezetből tette. De persze ilyen sem hiányozhat a sorból. 

A börtönőrök, Edgecomb és a többiek lényegében jó emberek, akik nem nehezítik a foglyok sorsát, ha nem muszáj. Igyekeznek méltósággal a halálba kísérni őket. Az "Öreg Füstös", a villamosszék pedig teszi a dolgát. Ezt a nyugalmat bolygatja fel egyrészt Percey Wittmore, aki szintén foglárként kerül oda, de a többiekkel ellentétben élvezi, hogy hatalma van az elítéltek felett. Kicsinyes, bosszúálló figura. Az igazán lényeges momentum azonban John Coffey érkezése, akit két kislány megöléséért ítéltek el. Gyorsan kiderül, mennyire különleges ember. Valamint kétségek merülnek fel azzal kapcsolatban is, hogy jogosan kerül-e oda. Ezután kezdődik csak az igazi kálvária.... 

 

Kontra (ami nem tetszett)

A könyv minőségén kívül nincs ilyen.

 

Végeredmény 5/5

Soha nem tudtam - tudom - igazán megfogalmazni mit is jelent számomra ez a történet. Maga a cselekmény, a dolgok, amiket leír benne egytől egyik King zsenialitását bizonyítja. Elgondolkodtató történet, remek karakterek. Szerintem ez is egy olyan könyv, amit mindenkinek el kéne olvasnia....

 

Vhrai

 

El ne felejtsetek körülnézni a többieknél is! 

Petra (Könyvespolc)

Kamilla (Könyves boldogság)

Lili (Never Grow Up)

Felhő (Felhő olvasónaplója)

Beatrice (Molybirodalom)

 

A kép forrása: www.snitt.hu