Üdv a való világban!

avagy Stieg Larsson: A tetovált lány

imgp1652.JPG

Animus, Budapest, 2009. 574. oldal

 

Fülszöveg

Negyven éve történt. Az agg milliárdos elveszítette unokahúgát, akit gyermekeként szeretett. S azóta is, évről évre, valaki – mintha az őrületbe akarná kergetni – minden születésnapján emlékezteti az idős urat arra a tragikus napra… Az évek óta tartó nyomozás új lendületet kap, amikor a férfi felfogad egy vesztes sajtóper után állás nélkül maradt, rámenősnek tűnő újságírót, hogy kísérelje meg az igazság kiderítését. Hisz sokan élnek még a rokonságból, akik akkor ott voltak. A gyilkosnak köztük kell lennie… Ugyanakkor egy jó hírű magánnyomozó iroda munkatársnője rááll az újságíróra, s szinte mindent kiderít róla, ahogyan mások sem bízhatnak abban, hogy titkuk rejtve marad a kivételes tehetségű, tetovált lány előtt.

 

Előlegbe

Nem az első találkozásom ezzel a sorozattal. Az első három részt még olvastam anno a megjelenése után nem sokkal. Egyik barátnőmnél láttam meg a "negyedik" részt, így gondoltam felelevenítem az emlékeket. Szerintem ez is olyan ikonikus könyv, amit nem igazán kell senkinek bemutatni. Nálam -mint szerintem sokaknál - ez alapozta meg a skandináv krimik iránti érdeklődésemet.

 

"Külsőségek"

Kölcsön kaptam a könyvet, de nagyon jó a minősége. Még a belső fülek sem zavarnak. A borító nagyon jól néz ki. Ezzel megalapozták az egész sorozat külső koncepcióját.

 

Pro (ami tetszett)

Szerintem a könyv egyik nagy erőssége, hogy az író mindenhez alapos kutatómunkát végzett, így a laikus ember számára is teljesen érhető minden; a gazdasági folyamatoktól, a szociális hálón át egészen az informatikai háttérig. Részletes bevezetést kapunk az újságírás rejtelmeibe is. Mindezek mellett nagyon realista regény lett. Bepillantást nyerhetünk a "fehérgalléros" bűnözés módszereibe. Behatóan foglalkozik a nők elleni bűncselekményekkel: szexuális zaklatással, családon belüli erőszakkal, nemi erőszakkal...

pictures_20980.jpg

"Soha nem szabad akkor harcba szállni, amikor majdnem biztosra vehető, hogy te leszel a vesztes. Viszont azt sem hagyhatod, hogy valaki, aki egyszer megalázott, szárazon megússza. Várd ki a megfelelő időpontot, miután visszanyerted az erődet, és sújts le rá"

 "Minden embernek szüksége van rá, hogy higgyen valamiben."

Magát a történetet elég sok szálon követhetjük nyomon, a hosszabb fejezeteken belül is elég sok a tördelés. Nem győzzük kapkodni a fejünket, olyan gyorsan peregnek az események. A cselekmény annyira részletes, hogy annak taglalásába felesleges is belemennem. Bevezetőnek bőven elég a fenti fülszöveg.

Nagyon komplex regénnyel van dolgunk, mindez megmutatkozik a szereplők ábrázolásában is. Ritkán olvasok olyan regényt, ahol ennyire összetett karakterek vannak. Abszolút kedvencem az egyik főszereplő, Lisbeth Salander. Na, ő az, akiről akár tíz részen keresztül is lehet "új bőrt lehúzni", nagyon sok lehetőség rejlik benne. Alapvetően sem egy egyszerű, fiatal lányról van szó: gyerekkora óta gyámság alatt áll pszichiátriai okokból. Gyakorlatilag fogyatékkal élőként kezelik. Pedig pont ennek az ellentéte az igaz, Svédország egyik legjobb hackere, ráadásul fotografikus memóriával rendelkezik. (Ez utóbbit szívesen venném vizsgaidőszakban!) Az embereket nehezen engedi közel magához, amit az eddigi tapasztalatai alapján nem is csodáltam. Viszont megáll a maga lábán is, nem egy elveszett lélek. Akár a tettlegességre is ragadtatja magát, ha úgy szükséges. Igazán nekem a határozott fellépése és az öntörvényűsége tetszett. Kiáll az elvei mellett.

Egy megbízás alapján kerül kapcsolatban Lisbeth-vel  a regény másik főszereplője, Mikael Blomkvist. Na, ő se lett egy egyszerű figura, engem egy "kiscserkészre" emlékeztetett sokszor. Jó, hogy ő se lett tökéletesnek ábrázolva. Pont egy csúnya újságírói "baklövést" próbál kiheverni, amikor Henrik Vanger felkeresi. Egyébként a kedvenc férfi szereplőnek őt választottam az augusztusi BlogProjekt-ben. Akkor is hangsúlyoztam, a munkamorálját és a kitartását rendkívülinek tartom. Azt meg különösen irigyelem - a karaktertől vagy az írótól -,ahogy átlátja az összefüggéseket.

A mellékszereplők is rendkívül kidolgozottak a regényben, tüzetesen megismerünk mindenkit. Közülük talán Henrik és Cecelia Vanger kedveltem a legjobban. Az idős úr 40 éves kutatásai figyelemre méltóak, az unokahúga pedig egy nagyon kedvelhető szereplő lett.  

Igazából ennél jobban nem is akarok belemenni a dolgokba, lehetetlen mindent sorra venni, amit imádtam ebben a könyvben! :)

 

Kontra (ami nem tetszett)

Zseniális regény, de amennyire foglalkozik a nők helyzetével, annyira nem sikerült kezelnie a férfi-női barátság témáját. Blomkvist nőkhöz való viszonya enyhén "jamesbondos" lett. Minden nővel lefekszik, akit kedvel és szeret. Szerintem semmi különbség nincs a dolgok között, az ember nem fekszik le a barátaival, mert akkor azt már nem annak hívják. Igaz ez a történeten semmit nem ront, de engem eléggé zavart.

 

Végeredmény 5/5

Ez a könyv alapozta meg a skandináv irodalom - főleg a krimik, thrillerek - felé az érdeklődésem. Egy nagyon jól megírt, alapos kutatáson nyugvó regény, ami még hihetetlenül izgalmas. Mind ezek mellett még tökéletesen kidolgozottak a karakterek is. Aki esetleg még nem olvasta, gyorsan tegye! :) 

 

.....még nincs vége, megnéztem az egyik filmet is! :)

 

Az elején variáltam, hogy a 2009-es vagy a két évvel későbbi verziót nézzem-e meg, végül az előbbi verzió mellett döntöttem. Már ahogy a szereplőkre ránéztem is valahogy "valóságosabbnak" tetszett az egész. Pedig számomra nem igen találták el a karaktereket. De erről még egy kicsit később. 

Kezdem azzal, hogy a film több, mint két és fél órás. Úgyhogy alapban azt hittem alaposabban és részletesen fogja követni a könyvet. Nyilván nem a legapróbb dolgokra gondolok, de itt meghagyták az események főbb vonalát és a végső megoldást, aztán ennyi. Elég szabadon bántak az eseményekkel és azok  időbeli sorrendjével is. Pl.: Blomkvist csak történet végén vonul börtönbe, pedig a könyvben már közben ott "hűsölt"; Erika Berger jó, ha kétpercnyi szerepet kapott, pedig a könyvben elég sűrűn volt a főszereplővel; Cecelia Vanger semmi köze nem volt  Blomkvist-hoz, a könyvben elég hosszan viszonyt folytattak....és így tovább. Szerintem ilyen horderejű alkotásnál ezek is jelentős dolgok. 

pictures_20982.jpg

A másik, amit már az elején említettem, hogy számomra a szereplőket sem igen találták el, Listbeth Salander kivételével. Szerintem a "többiek" nem igazán illettek a könyvben megalkotott karaktereikhez. Az meg a másik, hogy néhányuk annyira érzelemmentesen adta elő a dolgokat, mintha felolvasást tartottak volna. Nem szeretném kiemelni egyiküket sem, nekem elég sok ilyen szereplő volt. Mindenki döntse el maga! :)

 

Végerdmény 10/6

Nekem nem igazán tetszett ebben a formában a film. Nagyon sok mindent kihagytak, máshogy volt. Vannak ennél sokkal jobb adaptációk. Speciel én sokszor untam. Viszont a Lisbeth-et játszó színésznő zseniális volt! Lehet miatta fogom megnézni a másik két filmet is! 

 

Vhrai

 

A képek forrása: www.snitt.hu