Az elpazarolt öröklét

covers_422712.jpg

 

Fülszöveg

Oscar Wilde klasszikus regényének hőse, a gazdag, gyönyörű és naiv fiatalember, Dorian Gray megszállottja annak a gondolatnak, hogy örökké fiatal és szép maradjon, s ezért még akár a lelkét is eladná. Miután az egyik barátja megfesti portréját, a fiú csak azt fájlalja, hogy az ő szépségét az élet és az idő hamar lerombolja majd, míg a képe örök marad, s azt kívánja, hogy bárcsak ez fordítva lenne.

A fiatalember hamarosan cinikus barátja, Lord Henry Wotton befolyása alá kerül, aki ráébreszti az élet ízeire. Dorian átadja magát az önző és rafinált élvezeteknek, férfiakat és nőket taszít a bűn útjára, majd egyre mélyebbre süllyed, s a züllés minden nemét és formáját megtapasztalja. Az események egyre riasztóbb fordulatot vesznek, mivel nemsokára megtudja, hogy kívánsága teljesült. Legnagyobb csodálkozására ugyanis csak a róla készült kép öregszik. Arca és szeme őrzi az ártatlan ifjú szépségét, a festett arcmás viszont, amelyet gondosan elzárva tart háza egy titkos helyiségében, híven mutatja az idő és a bűn rombolását vonásain.

Ekkor úgy érzi, itt az ideje megváltoztatnia az életét. Hogy teljesen tisztára mossa magát, bűnös múltjának tanúját, a szörnyűséges képet meg akarja semmisíteni…

 

Előlegbe

Oscar Wilde-tól már régóta terveztem olvasni, több helyen láttam vele foglalkozó cikkeket. Kapóra jött a Mini-Könyvklub 8, ahol most a kevésbé népszerű műfajok vannak terítéken. Maradtam a "hagyományoknál", ezért a régi Kosztolányi-fordítást vettem a kezembe. Nem igazán vagyok kibékülve az újrafordításokkal. 

 

"Külsőségek"

Igazából a könyv minőségéről nem tudok semmit írni, mivel a MEK-ből (Magyar Elektronikus Könyvtár) töltöttem le. A borítók közül pedig kiválasztottam azt, ami nekem a legjobban tetszett. Van raja egy egyszerű arc, semmi cicoma. 

 

Pro (ami tetszett)      Enyhén Spoileres!!!

Wilde nagyon "ügyesen" hozta össze a regény felépítését. Az eseménydúsabb részek  közé mindig beékelt egy-egy nyugodtabb, elmélkedős szakaszt. Ez az egész írásnak sajátos ritmust adott. 

pictures_7228.jpg

"-Egyáltalán ne házasodj meg, Dorian. A férfi azért nősül meg, mert fáradt, a nő azért meg férjhez, mert kíváncsi: így mind a ketten rosszul járnak."

"A hűségesek csak a hétköznapi oldalát ismerhetik a szeretetnek; a hűtlenek ismerik a szeretet tragédiáit."

Őszintén megírva kellemeset csalódtam magában a történetben is, nem gondoltam volna, hogy ilyen jellegű megoldásokkal dolgozik. El se tudtam képzelni mit akar az író kihozni Dorian és Basil kapcsolatából. (Vagyis az író magánéletét tekintve volt, de mindegy. :D) Fura kötődés alakul ki a festő és modellje között, Basil szinte a múzsájának tekinti Dorian Gray-t. Sikerül róla tökéletesebbnél tökéletesebb képeket festenie. Egészen addig amíg az egyik kép annyira tökéletes nem lesz, hogy szó szerint a halhatatlanságot hordozza magában. Az örök élet ilyen megközelítésével még nem találkoztam, nagyon eredeti megoldás. Kár, hogy ebben az esetben az öröklét semmiféle pozitívumot nem hordoz magában. 

Az író rengeteg figyelmet fordított a főszereplőre, Dorian Gray-re. Nagyon alaposan "megrajzolt" karakter. Megismerjük naiv, álmodozó ifjúként, később pedig a halhatatlansága tudatában lévő önző világfiként. A szereplő hatalmas változáson megy keresztül, csak sajnos nem a jó irányba. Élvhajhász életmódot folytat, tökreteszi mások életét, mindenféle megbánás nélkül. Mindennek tetőpontján még a legszörnyűbb dologtól sem riad vissza. A korabeli viszonyokhoz képest Oscar Wilde mindent nyíltan megfogalmaz, nem igazán próbál semmin finomítani. A maga idejében ez botrányosnak számított. 

 

Kontra (ami nem tetszett)

Az írtam, hogy nagyon tetszett a regény "hullámzó" szerkezete, enélkül biztos, hogy nem értem volna a végére. Egyrészt biztosan nem irigyeltem volna a társaságot a sok semmitmondó társadalmi eseményért és beszélgetésért. Nagyon untam a semmitmondó filozofálgatást.

A másik, hogy a fontosabb mellékszereplők, mint Basil vagy Henry teljesen elsikkadnak. Sok embert én simán összekevertem a műben, pedig nem egy hosszú regényről van szó.

A harmadik ami zavart, hogy nem igazán tudta érzékeltetni, hogy mekkorákat is ugrunk az időben. Néha csak "pislogtam', hogy mi van.

 

Végeredmény 5/3

A regény alapötlete bámulatos, ahogy Dorian Gray személyiségének alakulása is. A cselekmény lendületét azonban mindig sikerült megtörni a hosszas filozófiai eszmefuttatásokkal. Emiatt sokszor eszembe jutott, hogy abbahagyom a könyvet...

 

Vhrai

 

A kép forrása: www.snitt.hu