A vér nem válik vízzé

imgp1659.JPG

Animus, Budapest, 2009. 528. oldal

 

Fülszöveg

Tényfeltáró riport megjelentetésére készül a kérlelhetetlen szókimondásáról ismert folyóirat, a Millennium. Hogyan kerülnek Svédországba a prostitúcióra kényszerített fiatal külföldi lányok? Kik a futtatók? És mindenekelőtt: kik veszik igénybe – köztük befolyásos emberek – a rabszolgasorban tartott nők szolgáltatásait? Érthető, ha egyesek mindent megtennének, hogy a nevük kimaradjon a cikkből. A tetovált lány című regényből már megismert Lisbeth Salander is tudomást szerez a Millennium tervéről, mégpedig korábbi barátja és bajtársa, az újságíró Mikael Blomkvist számítógépéről. Így keveredik bele ez a furcsa, öntörvényű lány egy az egész országot izgalomban tartó gyilkossági ügybe. Hajtóvadászat indul ellene, de ha valakit, őt nem könnyű elkapni, pedig nem csak a rendőrség keresi…

 

Előlegbe

Az egész sorozatot egyik barátnőmtől hoztam el. Ezt a kötetet sem most olvastam először, de bevallom sok mindenre már nem emlékeztem  belőle... Ideje volt újra a kezembe venni.

 

"Külsőségek"

A könyv minőségéről ugyanazt tudom írni, mint az előzőnél. Nekem "bejön" a kötése, és még a belső fülek sem zavartak. Ezen a borítón viszont nem néz ki jól az a női alak. Valahogy nem igazán sikerült megjeleníteni, ahogy átkarolja magát. De egyébként a sorozat koncepciójába illik.

 

Pro (ami tetszett)

Az első kötet nagyon lezárt történet volt. Szerintem az író maga sem tudta, hogy folytatni fogja-e még a sorozatot. Szerencsére megtette. Ugyanolyan stílusban peregnek tovább az események. A rövid fejezetek "filmszerűen" váltják egymást, és váratlannál váratlanabb fordulatok következnek.

mv5bmty2nda0nzqznl5bml5banbnxkftztcwntawmtc1mw_v1.jpg

"Nem sok fizikai fenyegetés van, amit ne lehetne ellensúlyozni egy jó kis kalapáccsal."

"– Hát én már tényleg nem tudom, hogy a rendőrök a hülyébbek vagy az újságok."

Stieg Larsson amennyire "ráfeküdt" az előző könyvében a nők elleni erőszakra, most annyira a középpontba helyezte a média melléfogásait. Nem felejtette ki a "mai birka társadalmat" sem, amelyik minden hülyeséget elhisz a sajtóorgánumoknak. Emellett behatóan foglalkozik az emberkereskedelemmel, illetve az állami visszaélésekkel is. Mindent el lehet tusolni....

Az események hónapokkal az előző kötet eseményei után játszódnak. A regény középpontjában most már tényleg Lisbeth Salander áll. Megszüntette minden kapcsolatát Blomkvisttel. Mivel lehetősége nyílt rá, elhagyta Svédországot, és össze-vissza utazgat világszerte. Ebben a részben fokozatosan kiderülnek Lisbeth múltjának részletei, mi történt gyerekkorában, mi lett az édesanyjával...és így tovább. Az ember azt hinné, az előző rész után már nem lehet a karaktereket tovább bonyolítani, de Larssonnak sikerült. Szerintem Salandernél összetettebb, érdekesebb karaktert keresve sem találnánk. 

A Millennium háza táján újabb leleplező riportra készülnek, tovább bővül a csapat. Ezúttal "belenyúlnak a tutiba" a leánykereskedelem témával, aminek nem lesz jó vége. Persze a már híressé-hírhedtté vált Mikael Blomkvist újra akcióba lendül. Természetesen belekeveredik az ügybe Salander is, a végén már hármasgyilkossággal gyanúsítják. Szerintem itt az egész Blomkvist-Millennium vonal a háttérbe szorult egy kicsit. Erika Berger se hiányzott, bőven elég volt neki ennyi szerep. Tetszett ahogy a Millennium megtestesítette a független újságírást. Jó kis bemutatót kaptunk a bulvárújságírás marhaságaiból is, személyes kedvencem a "lezbikus-sátánista rock banda". (Sajnos a valóságban sem jobb a helyzet, és a sok "marha" el is hiszi.)

Nagyon erős lett a rendőri-hivatali vonal is. Bebizonyosodik, hogy itt sem jobbak, vagy rosszabbak az emberek az átlagnál. A kedvencem Sonja Modig felügyelő volt, kár hogy nem kapott nagyobb szerepet az eseményekben. Ismét megemlíteném, hogy nagy figyelmet fordít az író a hivatali visszaélések témájára, ami elég aktuális  ma is...

A cselekmény - csak úgy, mint az előző regénynél - szerteágazó, bonyolult és nem kevésbé izgalmas. Ennél jobban feleslegesnek is tartom belemenni, remélem minél többen olvassák/olvasták a könyvet. 

 

Kontra (ami nem tetszett)

Szeretem az extrém történeteket, de a végét akkor is túlzásnak, és fizikai képtelenségnek tartom már. Esküszöm az az elemes nyuszi jutott eszembe a reklámokból, ami soha nem áll meg. Vagy valami ócska horrorfilm gyilkosa, aki sehogy se akar meghalni....

 

Végeredmény 5/4,5

Csak ismételni tudom magam, hogy Stieg Larsson Lisbeth Salanderrel egy ikonikus figurát alkotott. Nagyon izgalmas a cselekmény, ismét aktuális témákat boncolgat tényfeltáró alapossággal. De nagyon túlzásba vitte az extrém fordulatok alkalmazását, nagyon átment - főleg a vége fele - képtelenségekbe. 

 

Vhrai

 

Bejegyzésem az első részről: A tetovált lány 

A kép forrása: www.imdb.com