Dennis Lehane: Egymásba veszve

img_20171223_2020420.jpg

Agave Könyvek, Budapest, 2017. 352. oldal    

Fordította: Orosz Anna   

A kötet és a borítót tervezte: Kuszkó Rajmund

 

Fülszöveg

Rachel ​Childs, az egykori újságíró, egy élő adásban történő idegösszeroppanást követően teljesen elzárkózik a világtól. A férje marad az egyetlen ember az életében, aki továbbra is feltételek nélkül szereti őt, és mellette van a legnehezebb pillanatokban a felépülése során.

Valami azonban nincs rendben a férfival. Olykor furcsán viselkedik, és Rachel gyanakvása egy esős délután beigazolódik. Hirtelen minden megváltozik, a házasságuk és az életük is veszélybe kerül. Rachel egy őrületnek tűnő, megtévesztéssel és erőszakkal szőtt összeesküvés hálójában találja magát, ahonnan az egyetlen kiút a félelmei leküzdésén és a könyörtelen igazság megismerésén keresztül vezet.

Dennis Lehane, a vérfagyasztó pszichothrillerek és a sötét, modern krimik nagymestere az új regényében a legjobb formáját hozza. A fordulatokkal teli történetet hús-vér szereplőkkel, tűpontos párbeszédekkel és hatásos atmoszférával tölti meg. Az Egymásba veszve az amerikai megjelenését követően azonnal bestsellerré vált, és a szaksajtó mellett olyan nagy szerzők rajongtak érte, mint Gillian Flynn és Lee Child.

 

Előlegbe

A könyvet a Molyon láttam valakinél, azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Főleg akkor akartam már minél előbb megkaparintani, amikor rájöttem, hogy Dennis Lehane-tól származik a Viharsziget is. (Igaz anno csak a filmet láttam, de a mai napig zseniálisnak tartom.). Így az elő-karácsonyi rendeléseim között szerepelt is a könyv.

A könyv méretre nekem kicsit széles, viszont a kötése nagyonl sikerült. Egyáltalán nem látszik rajta, hogy forgatva volt. A borítónál viszont ez a "belső füles" megoldás egyáltalán nem jön be. Az meg végképp nem, hogy a fülszöveg az egyik ilyen fülecskén van, a hátsó borítón pedig mások véleménye, ajánlása olvasható. Engem sokkal inkább befolyásol a fülszöveg, mint az, hogy hogyan vélekedik a könyvről az amerikai újságok tömkelege, vagy XY író a kölcsönösség jegyében. Nem igazán szeretem azt sem, mikor fehér a borító alapja, még itthon is úgy kell rá vigyázni, mint a hímes tojásra. Viszont a borítókép nagyon jól sikerült. Tökéletesen tükrözi a regény hangulatát és kis tartalmi összefoglalót is nyújt. 

 

Pro (ami tetszett)

A könyv közepes hosszúságú, ami szerintem ebben az esetben pontosan megfelelt a célnak. Az írónak volt ideje kifejteni a mondandóját, mégsem nyújtotta feleslegesen hosszúra. A regény kellőképpen tagolt. Három nagy részből áll, amik címmel vannak ellátva, ezeken belül pedig ugyancsak "címzett" fejezetekkel találkozhatunk. Ezt már számtalan helyen említettem, hogy nagyon tetszik. Kicsit felkészít arra, hogy mire számíthatunk az adott részben. A másik jó húzás a prológus alkalmazása volt, bepillantást engedett a regény későbbi eseményeibe. Szerintem eléggé felcsigázta a kedélyeket, szóval elérte a kívánt hatást. 

A regény műfajilag - thriller - nálam már is telitalálat volt, mostanában elég sokat a kezembe vettem közülük. Az író ráadásul jól ki is használta a műfaj adta lehetőségeket, csűrte csavarta a dolgokat rendesen. Nagyon egyedi volt a stílusa, nyers és egyben realista módon láttatja az eseményeket, mindenféle szépítés nélkül. 

dennis_lehane_egymasba_veszve.jpg

A történet E/3.-ban íródott. Rögtön a prológusban szembesülhetünk a regény egyik központi eseményével, a főszereplő lelövi a férjét. Mint már írtam, ez eléggé felcsigázza szerintem az olvasó kíváncsiságát. Mégis miért tehette?! Erre nem egyhamar kapunk választ, mert a regény kétharmada leginkább az előzményeket taglalja, majd ezután az ominózus eset után kapjuk csak meg a beszámolót a következményekről. A cselekménynek azonban nagyon logikus a felépítése, mindent megmagyaráz részletesen. Még az egyes technikai ördöngősségeket sem felejti ki. (Ezt sok hasonló regényből hiányolom.) A cselekményről azonban többet nem is akarok írni, ezt elég rossz lenne "elspoilerezni". 

Egy biztos, Dennis Lehane nagyon nagy erőssége a karakterek részletes, sokoldalú ábrázolása. A regény legnagyobb részét az tette ki, hogy ismerteti a szereplőket, a háttér-történetüket, a motivációikat. A történet leginkább a főszereplő, Rachel körül forog. Elég összetett személyiséggel van dolgunk. Figyelhetjük egészen a gyerekkorától kezdve. Sikeres riporter lesz, aki akár veszélyes helyszínekről is tudósít. Szóval nem olyan, aki megijed a saját árnyékától. Később mégis minden összeomlik körülötte, a lakásból sem mer kilépni. Mellette megismerjük a férjét, Briant, leginkább Rachel szemszögéből. A férfi a legjobbkor érkezik az életébe, relatíve megmenti. Nyugodt, szeretetreméltó, a tökéletes férj mintaképe. Viszont egyre több fura dolog derül ki róla, ami tovább árnyalja a képet. Rachelből pedig ismét kezd előbújni az oknyomozó riporter. Mindkettőjüknek érdekes húzásai lesznek a történet során.  

 

Kontra (ami nem tetszett)

Lehet túl sok hasonló témájú könyvet olvastam mostanában, ahol képtelennél képtelenebb megoldások születnek a történet végére. Ez regény már egyszerűen nem tudott meglepni. Nem rágtam tövig a körmöm, hogy mi fog történni, számítottam  hasonlóra

Kicsit az egész mű erőltetettnek tűnt, mintha csak azért született volna meg, mert mostanában a hasonló regényeknek "fut a szekér". 

 

Végeredmény 5/4

Nem rossz könyv, de nekem nem igazán tudott meglepetést okozni. Kissé kényszeredett irománynak tűnt. Ennek ellenére élveztem, Lehane nagyon tehetséges író. A szereplőkről részletes jellemrajzot kapunk, így megérthetjük mi motiválja őket. A thriller műfaj kedvelőinek ajánlott olvasmány! 

 

Vhrai 

 

A kép forrása: www.pixabay.com