Julian Fellowes: Belgravia

img_20180114_1245340.jpg

General Press, Budapest, 2017. 460. oldal

Fordította: Gieler Gyöngyi

 

Fülszöveg

A Downton Abbey szerzőjének új könyve 
Sophia Trenchard a komornája kíséretében céltudatosan halad Brüsszel utcáin; az apja irodájába tart, hogy elújságolja: sikerült meghívót szereznie a társaság egyik legfontosabb eseményére: Richmond hercegné báljára. A lány nem is lehetne boldogabb, hiszen ott végre találkozhat a szerelmével, Bellasis vicomte-tal. 
Sophia számára azonban ez az éjszaka mindent megváltoztat: másnap a szerelme kilovagol, hogy még egyszer utoljára megküzdjön Napóleonnal a waterlooi csatában. 
Huszonöt évvel később a társadalmi ranglétrán egyre feljebb emelkedő Trenchard család London legújabb, divatos negyedébe, Belgraviába költözik, és a régóta eltemetett titkok lassan napfényre kerülnek: köztük a végzetes bál beláthatatlan következményei is. Vannak azonban, akik mindent megtennének, hogy a múlt titkai a múltban maradjanak…

 

Előlegbe

Huh, ez a könyv azon kevesek egyike, amit szinte kizárólag a borító miatt vettem meg. Nyilván azért hozzáolvastam a fülszöveget is, ezután már tényleg jöhetett velem haza. 

A könyv közepesen hosszú, és elég "tömény". Így a szokottnál  kicsit hosszabb ideig ültem rajta. Igaz ebbe a hétköznapok - a hajnali kelés - is közrejátszottak. 6 napig tartott, míg elolvastam. (2018. január 13 - 2018. január 19.)

A könyv kötésével, minőségével az égvilágon semmi gond nincsen. Egyedül a belső "fülecskék" irritálnak szokás szerint. A borítót nem kell ecsetelnem, mennyire gyönyörű. Nem véletlen, hogy majdnem minden országban megtartották részben az eredeti kiadás borítóképét.

 

Pro (ami tetszett)

A könyv szerkezetileg nagyon jól van felosztva. Hosszabb számmal és címmel ellátott fejezetek követik egymást. Itt meg is jegyzem, hogy nagyon egyedi volt a címválasztás. Sokszor csak utólag jöttem rá, mégis mire akar vele az író az adott részben kilyukadni. Azonban nem kell megijedni a hosszú fejezetektől - legalábbis én nem szeretem csak úgy az oldal közepén abbahagyni az olvasást -, ugyanis meg ezen belül is kapunk pár oldalanként kis szünetecskéket.

Az író nagyon különleges regényt alkotott. Az egész műből sugárzik, hogy egy valódi egyéniség.  Már magát a könyv műfaját is nehéz "belőni". Egy nagyon érdekes történelmi korszakba helyezte el az egész regényt, mégpedig a viktoriánus kori Angliában, ezen belül pedig London Belgravia nevű negyedében. Viszont nem merném ráhúzni sem csak a történelmi romantikus, sem pedig a családregény jelzőt. Valahogy nekem ez a regény túlmutat mindkettőn. Magával a fogalmazásmóddal - ami nyilván a fordító érdeme is, hogy ilyen módon át tudta ültetni a magyar nyelvre - és az egyes írói trükkökkel hihetetlen összhatást ért el. 

A történet minden mélységében bemutatja a viktoriánus korszakot. Mégis a társadalmi létre koncentrál leginkább. Tudja érzékeltetni azt a fura kettősséget, ami ezt a korszakot jellemzi. Megismerhetjük a gazdag arisztokraták életét, aztán ízelítőt kapunk abból, hogy magában a vagyon akkoriban rang nélkül mit sem ért, valamint megtudjuk  azt is, hogy a rangos, de elszegényedett családok megcsinálhatják a szerencséjüket. Mindemellett az író betekintést nyújt a személyzet mindennapjaiba is, csak hogy teljes legyen a kép. A cselekményt egy érdekes bevezetővel kezdi a brüsszeli bálról, amit pont a waterlooi csata előtt tartottak. Ezután ugrunk át 25 évvel későbbre, ahol a regény "valódi" története elkezdődik. Nagy izgalmakra nem kell számítani, mivel leginkább a különféle társadalmi játszmákat, intrikákat követhetjük nyomon. Valamint egy 25 éves családi titok körül forognak az események, ami mindent megváltoztathat. Ahogy egyre több ember szerez tudomást a dologról, úgy egyre bonyolódik a helyzet. Nagyon tetszett, ahogy az író rávilágított az összefüggésekre. Szerintem fontos tanulság volt, hogy minden tettnek következménye van. Azonban ha már viktoriánus korszak, megkapjuk a korbeli romantika adagunkat, kétszeresen is. De egyáltalán nem ez játszotta a regényben a főszerepet.

julian_fellowes_belgravia.png

Le a kalappal az író karakterábrázolása előtt is. Hihetetlenül jó emberismerőnek kell lenni, hogy ennyire sok, finoman árnyalt szereplőt bírt megalkotni. Van itt mindenféle ember, ami csak a korszakot jellemezheti: "felkapaszkodott" iparosok, gazdag főnemesek, megkeseredett örökösök, elhanyagolt szépasszonyok, naiv lánykák, csalók, korrupt személyzet... és még sorolhatnám. Egyértelműen a legfontosabb a könyvben a Trenchard família, akik gazdag iparosoknak számítanak, de az "elit" nem fogadja be őket az egyszerű származásuk miatt. A házaspár egy súlyos családi titkot őriz, amit mindenáron próbálnak megvédeni. Még a saját fiuk és annak felesége sem sejt semmit. A legszimpatikusabb az egész könyvben talán Anne Trenchard, aki nem próbálja másnak tettetni magát, mint aki. Mégis támogatja a férjét, akinek szinte mániája, hogy az arisztokrácia befogadja. Ami meglepett, hogy a szereplő kora ellenére sem egy matróna hétköznapjaiba nyerünk bepillantást. Határozott erős jellem, aki az őt ért csapások ellenére is éli tovább az életét. A másik kedvencem Brockenhurst grófné volt, aki ugyancsak egy "éltesebb" hölgy. Viszont nem ejtették a feje lágyára. Magas fokon űzi a játszmákat. Amikor a tudomására jutottak egyes dolgok, gyorsan a kezébe ragadta a gyeplőt. Igazából ez a két szereplő irányította az eseményeket. Rajtuk kívül még rengeteg szereplő színre lép, de élek a közhellyel, hogy lehetetlen lenne mindenkit felsorolni.

 

Kontra (ami nem tetszett)

A könyv felénél kezdtem úgy érezni, hogy kezd elfáradni a történet. Kiderült minden, mondhatni keresztbe tett már mindenki mindenkinek. Itt már kezdtem unni. Viszont utána az író visszarázódott a történetmesélésbe. 

 

Végeredmény 5/4,5

Nos, ennél a könyvnél azt kell írjam bejött, hogy a borító alapján választottam. Elkalauzol a viktoriánus kori Angliába, megismerhetjük a korabeli társadalmat, az általuk szőtt intrikákat, a határtalan képmutatást. A történetet izgalmassá teszi egy családi titok, ami körül az események forognak. Viszont félúton kicsit megakadt a történet, jó darabig nem is tudtam visszarázódni. Azután végül tovább faltam a sorokat. Remélem az író több hasonló regénnyel is megörvendeztet minket! A családregények rajongóinak kifejezetten ajánlom! 

 

Vhrai

 

A kép forrása: www.pixabay.com