Zilahy Lajos: Két fogoly

img_20180307_1826516.jpg

Szépirodalmi, Budapest, 1982. 600 oldal

Illusztrálta: Würtz Ádám

 

Fülszöveg

Zilahy Lajos a két világháború közti magyar polgári irodalom egyik legnagyobb hatású alakja, filmen is sikert aratott regényeire és színdarabjaira az idősebb nemzedék képviselői minden bizonnyal jól emlékeznek. Az 1948-tól az Egyesült Államokban élt szerzőt élete során sok politikai támadás érte bal- és jobboldalról egyaránt, műveinek humanizmusa azonban vitathatatlan. Zilahy hazai újra fölfedezése néhány éve kezdődött el, s amikor az először 1927-ben megjelent Két fogoly-t ismét a magyar olvasó kezébe adjuk, valódi sikerkönyvet bocsátunk útjára, amely az első világháború éveit egy tragikus szerelmi történet tükrében mutatja be – a magyar középosztály szemszögéből. 
Takács Péter és Almády Miett szerelmi regénye ma is élvezetes olvasmány. Rövid ideig tartó boldog házasság után mindketten foglyok lesznek – Péter hadifogoly Szibériában, Miett pedig saját hűségének, majd hűtlenségének a foglya. A két helyszín fejezetről fejezetre cserélődik, s a jól megrajzolt fő- és mellékszereplők életútját a mai olvasó bizonyára kíváncsian követi a fordulatos és érzelmes történet során.

Előlegbe

A könyv az IMHO (Inside My Head Olvasókör) miatt került a kezembe. De előbb-utóbb sorra került volna amúgy is, mert egy rakat kidobásra ítélt könyvvel egyetemben mentettem meg. 

A kötetet nyugodtan nevezhetjük hosszúnak a maga 600 oldalával, elég lassan sikerült vele megbirkóznom. Nem egy könnyed olvasmány, 8 napba telt elolvasnom (2018. március 1. - 2018. március 9.)

A könyv minősége a régi kiadásokat tükrözi, szóval ez feltehetően még 20-30 év múlva is egyben fog maradni. Egyébként keménytáblás, de ez sem nagyon zavart. Ez kapott még egy külső papírborítót, amin fehér alapon vannak a regényhez fűződő - nekem csak - rajzocskák, annyira nem nyerte el a tetszésemet. Alatta pedig sima, a korban megszokott egyszínű, barna borító található. 

 

Pro (ami tetszett)

A műfaja egyértelműen a szépirodalmi kategória felé húz. Az író fogalmazásmódja, szóhasználata gyönyörű. A könyv felépítése egyszerű, hosszabb, számozott fejezetek követik egymást. De ez pontosan megfelelő, mivel a regény cselekménye sem túl bonyolult. 

Egységében tekintve egy különös szerelem története, noha a fülszöveg alapján én egy egyszerű, keserédes románcra asszociáltam. De ez ennél sokkal bonyolultabb lett. Váltott szemszögből lehetünk az események részesei. Nekem nagyon tetszett, hogy a férfi és női oldalt egyaránt megismerjük. Viszont az író végig E/3.-ban írta meg a regényt, így tartva távolságot a szereplőktől, és mint egy külső szemlélő meséli el a történetet.

Az események a XX. század elején, az I. világháború kitörése előtt kezdődnek. Budapesten járunk, még éppen a Monarchia korszakában. Ez az időszakot még nyugodtan nevezhetem idillinek az egész ország szempontjából. Mi főleg a polgárság életét ismerhetjük meg a lapokon. Péter, a fiatal hivatalnok és Miett, egy "úrilány" találkozásának lehetünk tanúi. A kapcsolatukban nincs semmi különös, megismerik egymást, összeházasodnak, élik a fiatal szerelmesek gondtalan életét. Az író a egészen apró részletekre is ügyelt, mélyrehatóan bemutatja mindkét fél érzelmeinek alakulását. 

zilachy_lajos_ket_fogoly.jpg

Sajnos a gondtalan életnek gyorsan vége szakad. A történelem beleszól a hétköznapokba. Szerbiában megölik Ferenc Ferdinándot, a trónörököst, ezután nem sokkal kitör a világháború. A házaspár élete is fenekestül felfordul. Péter bevonul katonának, már az első csaták során fogságba kerül. Miett pedig Budapesten marad. Ezután levélben tartják a kapcsolatot egymással. Így Zilahy Lajos bemutatja egyúttal a szibériai hadifoglyok életét, valamint bepillantást kapunk a hátországba is, Miett oldaláról nézve. Azonban a középpontban leginkább a két ember lelki vívódásai állnak

A karakteralkotás a főszereplők tekintetében nagyon erős. Megismerjük Péter és Miett minden apró rezdülését. Az író szinte személyes ismerősünkké teszi őket. Nagy pluszpont jár azért is, hogy nem minden fekete és fehér, igazi hús-vér karaktereket kaptunk. Alapvetően mindketten jó emberek, de mint mindenki, bőven rendelkeznek ők is hibákkal. 

 

Kontra (ami nem tetszett)

Annyira az érzelmek ábrázolására törekedett az író, hogy szinte minden más teljesen a háttérbe szorult. Gondolok itt akár a háború történéseire, vagy a szereplők hétköznapi életének eseményeire. 

A főszereplők részletes ábrázolása mellett teljesen kimaradtak  a mellékszereplők. Csak említés szintjén tudunk meg róluk valamit. Egy ilyen volumenű regénytől többet várnék el. 

Sokszor fennakadtam azon is, hogy számtalanszor a semmin szenvednek a szereplők. Pedig ha jobban belegondolunk egész olcsón megúszták a dolgokat, ahhoz képest, hogy háború volt. De ami még ennél is szubjektívebb dolog, hogy én ki nem állhattam Miettet. Soha nem bírtam elviselni az álszent libákat. Na, ő pontosan ez a típus. A döntései nagy része kiakasztott. 

 

Végeredmény 5/3

Lassan nálam szólássá válik, de sokkal többet vártam ettől a regénytől. A szöveg és a fogalmazásmód gyönyörű. Részben sikerült átadni a korszak hangulatát is. Viszont annyira csak a két főszereplőre és az aktuális lelkivilágukra koncentrál - 600!!! oldalon keresztül -, hogy minden más csak mellékesen van jelen. Mindazonáltal örülök, hogy volt alkalmam megismerkedni egy újabb magyar klasszikussal. Fogok még az írótól könyvet venni a kezembe. Ajánlom azoknak, akik szeretik a "lelkizést", itt bőven adódik rá alkalom.

 

Vhrai

 

A kép forrása: www.pixabay.com