Paula Hawkins: A víz mélyén

a_viz_melyen.jpg

XXI. Század, Budapest, 2017. 368. oldal

 

Fülszöveg

A ​várost átszelő folyóból holtan húznak ki egy fiatal nőt. Néhány hónappal korábban egy sérülékeny tinédzser lány végezte ugyanott, ugyanígy. Előttük évszázadokon át asszonyok és lányok hosszú sora lelte halálát a sötét vízben, így a két friss tragédia régen eltemetett titkokat bolygat meg – és hoz felszínre. 
Az utolsó áldozat árván maradt, tizenöt éves lányának szembe kell néznie azzal, hogy félelmetes nagynénje lett a gondviselője, aki most kényszeredetten tér vissza oda, ahonnan annak idején elmenekült, és ahová szíve szerint soha nem tette volna be újra a lábát. A folyóparti ház eresztékei éjjelente hangosabban nyikorognak, a fal tövében susogó víz kísérteties neszekkel tölti meg az egyébként zavartalan csendet.

A lány a vonaton című regényhez hasonlóan PAULA HAWKINS újabb története is megállíthatatlanul sodorja az olvasót a végkifejlet felé, bizonyítva, hogy az írónő nagy ismerője a női léleknek és az emberi ösztönöknek.

A lány a vonaton az elmúlt évek legnagyobb sikere volt a magyar és a nemzetközi könyvpiacon. A szerző második thrillerére két évet kellett várni. De – ahogy az első olvasók egybehangzóan állítják – megérte.

 

Előlegbe

Már olvastam az írónőtől a Lány a vonaton-t, így nem volt kérdés, hogy beszerzem az új regényét is. Ez is arra a sorsra jutott, mint sok könyv. Fél évet várakozott a polcomon, de most a Mini-könyvklub miatt sorra került. Ezt szavaztátok meg nekem választott könyvnek a krimi-thriller szabad körös hónapra. 

Kisebb fennakadásokkal egész gyorsan a végére értem. Így tartott 4 napig, míg elolvastam (2018. április 2. - 2018. április 6.).

A könyv minősége nagyon jó, nem csalódtam még  a XXI. Század Kiadó kiadásaiban. Annak ellenére sem, hogy ismét egy kemény táblás példánnyal volt dolgom. A borító igazából nekem semleges, de kapcsolódik a történethez. Egyébként pozitív, hogy van egy külső papírborító is. 

 

Pro (ami tetszett)

Istenigazából Hawkins-nak ez a regénye nekem inkább hasonlít egy sima krimire, mintsem thrillerre. De rá lehet húzni mindkét címkét, attól függ, mire fókuszálunk a könyvben. Az írónő stílusa semmit sem változott, ugyanúgy választékosan és minden részletre ügyelve alkotta meg a regényt. 

A kötet felépítése teljesen kötődik a nézőpontváltásokhoz, ugyanis mindig annak a szereplőnek a neve van a fejezet elején, akit éppen követünk a történet során. Az egész sztori rengeteg felé ágazik szét, majdnem tíz szereplőt követhetünk ilyen módon, hol E/1.-ben., hol E/3.- ban, de még az E/2. is elő-előfordul. De az írónő még ezt is megspékelte könyv-, illetve cikkrészletekkel. 

Paula Hawkins ismét izgalmas témához nyúlt, ezúttal az öngyilkosságot állította a középpontba. Tény, hogy vannak olyan helyek, - legyen az híd, szakadék, mély víz -, amik vonzzák azokat az embereket, akik véget akarnak vetni az életüknek. Itt is egy ilyen helyszín körül forog a cselekmény a folyónál, amelyet a városka lakói csak Fojtószakasznak hívnak. Ismét tragédia történik, Nel Abbott holttestét megtalálják a vízben. Senki nem tudja, mi történhetett, nem találnak rá magyarázatot. Nel sikeres volt a munkájában, éppen könyvet írt. Mégpedig a folyónál történt sorozatos tragédiákról, felbolygatva ezzel a város életét. Ebből a pontból indul ki az egész történet. Ezután pedig szép sorjában megismerkedünk a szereplőkkel. Nel testvérével, lányával, a város néhány lakójával, az ügyben nyomozó rendőrökkel és így tovább. Ahogy haladunk előre a könyvben, úgy derül ki ki egyre több titok, félreértés, vélt vagy valós sérelem. Az írónő rendesen összekuszálta a szálakat, amiket aztán a végére szépen ki is bogozott. Szerintem majd minden szereplőről kiderül valami, ami nem igazán vet rá jó fényt, így lehet találgatni ki, mit és miért csinált. Az írónőnek azért a történet végével sikerült meglepnie, de én ezt a lehetőséget is számba vettem. 

A karakteralkotás nagyon el lett találva. Paula Hawkins-nak sikerült úgy váltogatnia a nézőpontokat és a szöveg stílusát, hogy ezáltal tökéletesen kirajzolódnak előttünk az egyes szereplők különféle jellemvonásai. Nem szeret egyszerű, jó-rossz karakterekkel dolgozni, ettől olyan "valóságosak" a szereplői. Senki sem tökéletes, és valamilyen titok mindenkinek lappan az életében. Van alkalmunk megismerni az elhunyt nő közvetlen családtagjait, a testvérét, Julia-t, a lányát, Lena-t. Egyiküket sem lehet átlagos személyiségnek nevezni. Mindegyiküknek megvannak a maga titkai. Julia-t az rágja belülről, miért nem beszélt éveken át a nővérével, Lena-t pedig az, hogy miért fajult el eddig a helyzet. Közben persze elbukkannak Nel egyéb ismerősei, az ügyében nyomozó rendőrök, a szeretője ... De lehetetlen és egyben felesleges lenne minden szereplőt részletesen elemezni. 

 

Kontra (ami nem tetszett)

Egyrészt szerintem az írónő túlzásba vitte a nézőpontok számát. Sokszor vissza kellett lapoznom az elején, hogy most mégis kiről van szó. A másik, hogy amilyen ígéretesnek tűnt a vízpróbának, vagyis magának a boszorkányságnak a beleszövése a történetbe, annyira felesleges is. Semmivel nem ad többet, mint bármelyik mezei krimi. Sőt, a félétől már sejtettem ki és mit tett.

 

Végeredmény 5/4

Paula Hawkins előző könyve után nagy elvárásaim voltak, ennek azért részben meg is felelt a könyv. Ígéretes volt a témaválasztás, valamint nagyon alaposan kidolgozottak a részletek is. Viszont a közel tíz nézőpont nekem élvezhetetlenné tette a regény elejét. A történet második fele pedig kifejezetten unalmas volt. Annyit kaptam, mint bármelyik krimitől. Kifejezetten inkább a krimirajongóknak ajánlom, aki izgalmakra vágyik, csalódni fog. 

 

Vhrai

 

A kép forrása: www.pixabay.com

 

További olvasásom a szerzőtől: 

A lány a vonaton