Shakespeare: Othello

shakespeare_othello_1.jpg

 

 

Előlegbe

Azt hiszem, a versesköteteken kívül a drámák fordulnak elő legkevesebbszer a blogon. Eddig szám szerint talán egyet értékeltem. De ez most az NK-Bookclub egyik április havi olvasmánya miatt megváltozott. Így került ugyanis az Othello a kezembe. 

Nagy meglepetésemre gyorsan haladtam vele. Két nap alatt el is olvastam (2018. április 6. - 2018. április 8.).

A könyv minőségéről és a borítóról semmit nem tudok mondani, mivel a MEK-et (Magyar Elektronikus Könyvtár) vettem igénybe a dráma beszerzéséhez. 

 

Pro (ami tetszett)

A drámákkal kapcsolatban nem voltak jó emlékeim és soha nem tartozott a kedvenc műfajaim közé. Viszont most saját magamat is sikerült meglepnem. Amennyire úgymond "rettegtem" a klasszikus dráma műfajától, akkora élvezettel olvastam. De azt hiszem ehhez kellett egy bizonyos életkor és érettség. (Bár lehet nagy merészség ilyesmit magamról kijelenteni, hogy ehhez közel állok). Egy biztos, nem véletlenül tartják Shakespeare-t a műfaj mesterének. Zseniális a stílusa, nem fut felesleges köröket, mégis gyönyörű és örök érvényű gondolatokat kapunk általa. 

A könyv felépítése érdekes volt. Az elején kapunk egy olyan hosszú műelemzést és cselekményleírást, hogy én azt bevallom, át is ugrottam. Kicsit hosszú és részletes összefoglaló volt, ami segíti a mű megértését, de én nem akartam ennyit tudni a cselekményről. Egyébiránt megkapjuk a megszokott szerkezetet. A szereplők felsorolásával kezdődik el. Ezután már jönnek is a színek, itt megkapjuk az aktuális helyszínt és azt, hogy nagyjából mit látunk

A történet - nem meglepő módon - párbeszédekből rajzolódik ki előttünk. De teljes mértékben sikerült így is átadni a mondanivalóját. Shakespeare ezt a művét egy központi téma, a féltékenység köré építette. Ennek aztán mindenféle verzióját fel is vonultatja, a szerelemféltéstől egészen a riválisra való irigykedésig van itt minden. Ahol a zöld szemű szörny felüti a fejét, ott aztán kő kövön nem marad. Erről a cselekmény során meg is bizonyosodhatunk. Igaz ezt már maga a műfaj is garantálja, hogy ne számítsunk boldog végre. Az események középpontjában a címszereplő Othello áll, a szaracén származású, sikeres velencei hadvezér. Ráadásul feleségül vett egy  gyönyörű nőt, Desdemonát, aki az apja akarta ellenére ment hozzá. Azonban ott van Jago, aki irigyli mindazt, amit Othello elért, így elhatározza, hogy tönkre fogja tenni. Amikor más megoldás nem adódik, befeketíti Desdemona-t a férje előtt, aki végzetes lépésre szánja el magát... Azonban a cselszövés nem csak egy embert érint, belekeveredik Jago felesége Emilia, valamint Othello hűséges embere, Cassio is. Azt hiszem a cselekmény felvázolásából elég is ennyi, annak ellenére, hogy biztosan sokan ismeritek a történetet. 

A karakterek hogy úgy mondjam, elég tipikusak, de ez egy drámától szerintem teljesen normális. Nincs idő az árnyaltabb kidolgozásra. Othello a származása ellenére rendkívüli sikereket ér el. Viszont nagyon is bizonytalan személyiség, amit eddig jól sikerült titkolnia. Ezt tudja kihasználni Jago. Ő méltánytalannak tartja, hogy Othello előbbre tart, mint ő. Szerintem az irodalom egyik legjobban eltalált intrikusa. Ott van még a sokat emlegetett Desdemona. Eszébe sem jut, hogy bárki rosszat akarhat neki. Valamilyen szinten ugyanaz Cassio is. Ezért is sétálnak bele mindannyian egyenesen Jago csapdájába.

 

Végeredmény 5/5

Nem gondoltam volna, hogy egy klasszikus dráma ennyire tetszeni fog. Azt hittem sokkal bonyolultabb nyelvezettel és szóhasználattal kell megküzdenem. Shakespeare kétségkívül a műfaj mestere, és méltán tekintik ezt a művet az egyik legjobb alkotásának. Nagyon jó érzékkel vonultatta fel a féltékenység minden válfaját, és azt hogy ez az érzés mennyire el tud az embereken uralkodni. Szóval egy biztos, fogok még drámákat venni a kezembe. Ajánlom elsősorban azoknak, akik tartanak a műfajtól! Ha ez nem változtatja meg a véleményüket, akkor semmi! 

 

Vhrai

 

A kép forrása: www.pixabay.com