Boris Vian: Tajtékos napok

boris_vian_tajtekos_napok.jpg

Merhavia Budapest, 2003. 192. oldal

 

Fülszöveg

Íme egy könyv az élet kegyetlen varázslatáról, melyet már több évtizede olvasunk újra és újra, titkon azt remélve, hogy e történetben minden baj csak átmeneti.A szemérmesen félszeg, szerelemre éhes Colin és a kedvesen egyszerű Chloé gátak nélkül beteljesülő kapcsolatának története Boris Vian tollából meghökkentő stílusban, üde frissességgel, pergő ritmusban születik meg. A világot önfeledten habzsoló pár szerelmi történetében az abszurditás humorával, kiapadhatatlanul változatos őrültségeivel támadja a hamis értékek, a pózokkal teli sznobizmus konzerválóit, úgy, hogy a meglepő szófordulatok, szinesztéziák és szürrealista helyzetek mögött azért mégiscsak az alapvető emberi érzések görgetik a szerelmi történet cselekményét.Az olvasó csodálkozó mosolya hamar lesz harsány nevetéssé, ami hirtelen az arcra fagy, mert a szerelmesek szertelen boldogságára váratlanul iszonyú csapást mér az ostoba végzet: a kivédhetetlen tragédia…

 

Előlegbe

Ez a könyvecskét az Egymás Szemébe Projekt keretében olvastam, Dóri, az Ülj le mellém... bloggerének ajánlására.  Szerencsére van a könyvből saját példányom is, amit még a kidobástól mentettem meg. 

A regény nem hosszú, de mindig voltak olyan részek, amik megállásra késztettek. Ennek ellenére egy nap alatt kivégeztem (2018. május 21. - 2018. május 22.). 

A könyv minőségével semmi problémám nem volt. Ráadásul nagyon utazóbarát mérete van, így könnyen magammal cipeltem. A borító stílusáért odáig vagyok, nagyon tetszenek a hasonló stílusban készült képek. Sajátos a hangulata, csakúgy mint a könyvnek. 

Pro (ami tetszett)

A regény egy szürrealista szépirodalmi alkotás a 20. századból. Telis-tele van különféle szimbólumokkal. Az nagyon tetszett az írói stílusban, hogy mindemellett egyszerűen és nyíltan fogalmaz, de mégis képes gondolkodásra bírni az olvasót. Mivel a könyv egészen rövid, a felépítése sem bonyolult, számozott fejezetekre osztódik. A regény nagyon egyszerű téma köré fonódik, az élet milyensége, hétköznapi velejárói, mint a munka, anyagi helyzet, párkapcsolat, betegség, halál. Viszont mindezt egy nagyon szürrealista, kicsavart világképen keresztül mutatja be. Szinte oldalanként lehet találgatni, hogy az adott dologgal vajon mit akart Biros Vian kifejezni. 

A kötet története egyben a témája is. Megismerjük Colin-t és az ő közvetlen környezetét. Szerencsés helyzetben van, rendelkezik annyi pénzzel, hogy nem kell dolgoznia. Találkozik egy helyes lánnyal, nyomban el is veszi feleségül. De Chloé beteg lesz, és ezzel minden megváltozik. Nagy vonalakban ennyi a történet. Igazából a szürrealista körítés teszi az egészet különlegessé. De rámutat egyben a lényegre is: az alapvető emberi szükségletek és érzelmek a környezettől függetlenül ugyanolyanok maradnak. Remekül bemutatja az író, mennyire megviseli az embert, ha az életkörülményei drasztikusan megváltoznak, akár betegség, akár pénzügyi gondok miatt. Sőt, a történet egyik mellékszálán azt is figyelemmel követhetjük, micsoda szélsőséges lépésekre képes az ember szorult helyzetben. 

A karakteralkotás a főbb szereplőkre koncentrálódott. Colin egy relatíve gazdag, fiatal férfi, akinek mindene megvan. Nyugodt, kiegyensúlyozott figura. Egyetlen vágya, hogy társat találjon maga mellé. Ez a lány lesz ugye Chloé, ő is egy átlagos szereplő, nincs semmilyen kirívó tulajdonsága. Még a betegsége sem fordítja ki önmagából. Sokkal érdekesebbek voltak számomra a történet mellékszereplői. Például a Jean-Sol Partre műveit megszállottan gyűjtő Chick. Minden egyes kéziratot, használati tárgyat beszerez az imádott művésztől. A függőségek és a megszállott rajongás mintapéldánya. Nem érdekli a pénz, de a végén már a barátnője sem. Alise tehetetlenül nézi, hogy száguld Chick a csőd felé. Amikor pedig beüt a krach, akkor Alise elkeseredett lépésre szánja el magát. Nekem talán ő volt az egyetlen szereplő, aki meglepetést bírt okozni. Tökéletesen mintázza, mennyire el tud menni az ember esze a szerelem hatására. 

 

Kontra (ami nem tetszett)

Nem véletlenül kerültem eddig a szürrealista szimbólumok emlegetését az előzőekben. Nekem ez a könyv egyszerűen sok volt! Tippelek néhány dologra, hogy mivel mit akart Boris Vian kifejezni, de néha már "fájt". Átesett rendesen a ló túloldalára. Pl.: vemhes ház, a mosdó csapjához fogkrémmel csalogatott harcsa,  az olajos földben termő pisztoly...

 

Végeredmény 5/3,5

Nagyon érdekes olvasmány volt, de ez a fajta szürrealitás úgy hiszem, nem az én világom. Pedig tényleg kedvelem az elvont dolgokat. A történet maga átlagos, a szereplők a megszokottak. A környezet és a rejtett utalások, jelképek tették különlegessé. Leginkább azoknak ajánlom, akik kedvelik az extrán elvont, szinte filozófiai magaslatokat! 

 

Vhrai

 

A kép forrása: www.pixabay.com