Sylvain Neuvel: Alvó óriások (Themisz-akták 1.)

img_20180501_1505036.jpg

Agave Könyvek, Budapest, 2016. 286. oldal

 

Fülszöveg

Deadwood, ​Egyesült Államok: egy kislány oson ki sötétedés előtt kipróbálni az új biciklijét, hirtelen azonban eltűnik a lába alól a talaj. Egy mély veremben ébred, miközben a mentőcsapat épp ereszkedik le érte. De azok, akik a gödör pereméről néznek le rá, valami sokkal különösebbet látnak egy egyszerű kislánynál…

„Mindig előre nézünk, soha nem hátra.”

A kislány felnő, és Dr. Rose Franklin lesz belőle: zseniális tudós, kutatási területének az egész világon elismert szakértője. Ez a terület pedig nem más, mint kislánykori felfedezése: egy óriási, díszes kéz, amelyet hihetetlenül ritka fémből készítettek jóval korábban, mint hogy a kontinensen bármilyen emberi civilizáció kialakult volna.

„De ez a dolog… más. Igazi kihívás. Újraírja a történelmünket.”

Olyan tárgy ez, melynek eredete és rendeltetése egyszerre lesz a leghatalmasabb rejtély, amelyet eddig az emberiségnek meg kellett oldania. Származásának titkát felfedve talán megváltozik minden, amit eddig az életről hittünk. És még hány hasonló darabra bukkanhatunk a nagyvilágban…

„Kénytelenek vagyunk megkérdőjelezni mindent, amit eddig önmagunkról tudni véltünk.”

Mi lehet ez a szerkezet? Ki készíthette? Hogyan lehetséges, hogy anyaga a bolygón előforduló legritkább fém? Vajon képes lesz valaha irányítani az ember? Mi van, ha nem is annyira a véletlen műve, hogy rátaláltunk? És mi történik majd, ha végül az utolsó darabot is a helyére illesztjük ebben a gigantikus, globális kirakóban?

„Bármi megtörténhet.”

 

Előlegbe

Régen próbálkoztam már a sci-fi műfajával és ez a regény nagyon ígéretesnek tűnt. Aztán valahogy mindig elodáztam a dolgot. Így, amikor jött a lehetőség, hogy az Agave Kiadó könyvei között "nézelődjek", talán ez volt az első, amit kiválasztottam. Köszönöm a könyvet a kiadónak és a Kildarának! 

A regény formája miatt kicsit lassabban haladtam a megszokottnál, pedig egész rövid olvasmány volt. Öt nap kellett hozzá (2018. április 30. - 2018. május 5.). 

A könyv minősége nagyon jó. Laza a kötése, úgyhogy bátran lehet forgatni, mégsem fog szétesni. A borító kifejezetten tetszik. A háttal álló női alak és az óriási kéz tökéletesen illik a regényhez

 

Pro (ami tetszett)

Már a legelején rájöttem, hogy a könyvet nyugodtan olvashatja az is, aki csak kacérkodik a sci-fi műfajával. Ez a regény nem tartozik a keményvonalas alkotások közé. Hozzáteszem, ez nekem pont megfelelt, annyira nem vagyok oda a hosszas műszaki, elektronikai leírásokért. Így érthető, hogy az egész írás könnyed és egyben lényegre törő, nem lett feleslegesen bő lére eresztve. A könyv felépítése nagyon ötletesen lett megoldva. Az egész rögzített beszélgetésekből, hivatalos iratokból és feljegyzésekből áll össze. Ennek megfelelően vannak ellátva a fejezetek különféle adatokkal, pl.: személyek, helyszínek, időpontok..stb. Ráadásul átlagosan 3-4 oldal egy-egy rész, tehát könnyen emészthető, a hirtelen váltások meg kizökkentik az olvasót. Ez tökéletes megoldás arra, hogy fenntartsa az érdeklődésünket. 

A történet egy rövid bevezetővel indul. Találnak egy óriási fémkezet egy kislány hathatós közreműködésével, ugyanis beleesik  a gödörbe, és mindenki őt keresi. Ezután már az interjúszerűen megírt fejezetekben követhetjük nyomon az eseményeket. Leírások egyáltalán nincsenek. A párbeszédeket csak nagy ritkán szakítják meg egyéb dokumentumok, illetve naplóbejegyzések. Az író nagyon érdekesen oldotta meg a kérdező szerepét. XY az a  titokzatos személy, aki az egész tudományos projektet megálmodja és véghez viszi. Viszont még mi, az olvasók sem tudjuk konkrétan kiről van szó. Egy biztos, az események minden szálát a kezében tartja. A cselekmény így mondhatni nem pörög túlzottan, ugyanis az olvasók mintegy másodkézből kapják az információkat. Mindent a tervezet résztvevői mesélnek el XY-nak. 

Az elejétől kezdve nyomon követhetjük a projekt alakulását. Rájönnek ugyanis, hogy a kéz egy óriási robot része, és idegen - földönkívüli - technológia terméke. Először megkeresik a darabjait, összerakják és elkezdenek vele kísérletezni. Természetesen lesznek a dolognak buktatói, az író ügyesen beleszőtte a történetbe a bel- és világpolitikai fejleményeket és ezek hosszú távú hatásait. Őszintén, nem rágtam tövig a körmömet olvasás közben, de azért Sylvain Neuvetudott meglepetést okozni. Ugyanis nem csak a programmal foglalkozik  a regény behatóan, hanem az abban résztvevők lelkivilágával is. Néha meglepő húzásokat produkálnak egyes szereplők. A második rész fülszövegét pedig nehogy elolvassa valaki, mielőtt az első regénnyel végezne, mert akkora spoiler van benne, mint a ház. (Saját tapasztalatból mondom!)

A karakterformálás jól sikerült. A legnagyobbat az író kétségkívül a titokzatos XY-al alkotta, aki végig kérdez, de senki sem tudja, hogy konkrétan ki ő, milyen szervezet vagy ügynökség megbízása alapján mozgatja a szálakat. Fura egy figura. Remekül manipulálja az embereket, nem igen mutat feléljük semmilyen érzelmet, csak a cél számít. Még az Elnök biztonsági tanácsadója is a zsebében van. De annak örültem, hogy van olyan rész, ahol ezt a fószert is sikerült meglepni. De itt van nekünk még a kutatás vezetője Dr. Rose Franklin, ő az, aki kislányként megtalálta a kezet. Felnőve pedig a tudományos pályát választja fizikusként, hogy közel maradhasson a lelethez. Fontos neki a munkája, de ő számításba veszi az emberi tényezőt is. Egyébként jó vezető, de inkább anyáskodó, semmint komoly típus. Lényeges még Kara Resnik, a hadsereg pilótája. Öntörvényű és nagyszájú nő, emiatt rengetegszer bajba kerül, igaz meg tudja védeni magát. Ha már a nőknél tartunk, van a csapatban egy genetikus, na ő nem a pozitív oldalt erősíti. Alyssa Papantoniou mindennél előbbre tartja a kutatásait, még az emberkísérletektől sem riadna vissza. Nem igazán mutat empatikus vonásokat. Na, azért férfiak nélkül sem maradunk, kettő is fontos szerepet játszik az események alakulásában. Ryan Mitchell, a tipikus jófiú, katonaként minden parancsot zokszó nélkül teljesít. Viszont pont ő fog nekünk hatalmas meglepetést okozni a regény folyamán. És végül, de nem utolsó sorban Vincent Coutur. Ő a tudományok embere, később mégis kénytelen lesz az események aktív résztvevőjeként helytállni. 

 

Kontra (ami nem tetszett)

Számomra sok újat nem tudott mutatni, mint amit a hasonló regények. Többet vártam, az egész olyan tipikus lett. A másik, hogy az ötletes szerkezet ellenére nekem hiányoztak a leírások. Így nem igen tudtam "elképzelni" a dolgokat. 

 

Végeredmény 5/4

Összességében szórakoztató könyv volt. Nagyon tetszett, ahogy az író felépítette a regényt, de nekem a leírások akkor is hiányoztak. Egy biztos, nem kell tudományos információk tömkelegétől tartani. Maga a történet tartogat azért meglepetéseket. Leginkább a szereplők produkálnak váratlan dolgokat, főleg az érzelmeikre alapozva. Néhányukat kifejezetten megkedveltem. Leginkább olyanoknak tudom ajánlani a könyvet, akik egy kis bevezetőre vágynak a sci-fi világába! 

 

Köszönöm a lehetőséget - még egyszer is - az Agave Kiadónak és a Kildarának

Vhrai