Lugosi Viktória: Vándorhomár

lugosi_viktoria_vandorhomar.jpg

Park, Budapest. 2018. 320. oldal

 

Fülszöveg

Arnold. Bori. János. Liza. Egy zöldséges. Egy banktisztviselő. Egy történelemtanár. Egy háziasszony. Látszólag semmi közös nincs bennük. 
De a város, ahol élnek, a rendszerváltás, amely megfosztja őket álmaiktól és lehetőségeiktől mégis összeköti őket. 
„Van az úgy, hogy az ember olvasni kezd, és azt veszi észre, hogy bár korán fekvő, már hajnal van és még egy szemhunyásnyit sem aludt. Falja a sorokat, mert tudni akarja, mi lesz a mesterien megalkotott hősökkel. Aztán reggelre már tudja, hogy Lugosi Viktória ezen az éjjelen gazdagabb lett egy rajongóval.” 
Péterfy-Novák Éva 
Lugosi Viktória 1962-ben született Budapesten. Író, újságíró. Két regény, az Ajvé (2000) és a Dafke (2009), valamint egy meseregény, a Hümmögő (2002) szerzője. Ez utóbbi megjelenésének évében elnyerte Az Év Gyermekkönyve Ibby-díjat.

 

Előlegbe

Lugosi Viktória nevével egészen addig nem is találkoztam, amíg Kritta, a Könyvlelő bloggere nem ajánlotta figyelmembe. Közben jött a lehetőség, hogy elolvassuk az írónő legújabb könyvét. A fülszöveg átfutása után gyorsan rá is bólintottam, igazi csemegének ígérkezett. Köszönöm a könyvet a Kildarának és a Park Kiadónak

Sajnos egyéb kötelezettségek miatt nem haladtam olyan gyorsan a könyvvel, mint szerettem volna. Pedig mindig elő-elővettem, egyszerűen nem bírtam abbahagyni, annyira megdöbbentő volt. Öt nap alatt jutottam a végére (2018. május 16. - 2018. május 21.). 

A kötet minőségéről nem tudok mit írni, elektronikus formában kaptam meg. A borító számomra tökéletesen szimbolizálja a regény mondanivalóját. Az emberek elhaladnak egymás mellett felfelé és lefelé egyaránt...  

Pro (ami tetszett)

A regényt egyértelműen a kortárs (szép)irodalomhoz sorolom. Nagyon igényes és szépen kidolgozott a nyelvezete, emellett hordozza azokat az értékeket is, amit ettől a műfajtól elvárok. Elgondolkodtató és egyben komoly mondanivalóval rendelkezik. Az írónő stílusa egyenes és közvetlen, ettől teljesen magunkénak érezhetjük a történeteket. A felépítés az események vonalához igazodik. A könyv öt nagyobb részből áll, amik a szereplők nevét és néha egy kis utalást tartalmaznak az aktuális fejezet tartalmára. 

Lugosi Viktória egy, szerintem irodalmilag kihasználatlan korszakban helyezte el a regényt, mégpedig a rendszerváltás utáni "első" évekbe. Ez az időszak már csak azért is érdekfeszítő számomra, mert az utóbbi 10-15 évben mást sem hallok, mint hogy akkoriban minden más volt. Nagy reményekkel tekintett mindenki a változások el, némelyeknek az első néhány év talán be is váltotta ezeket... 

A regényben inkább a korszak negatív hozadékával találkozhatunk. Öt ember történetét ismerhetjük meg. Mindegyik megállja a helyét önállóan is, de valamilyen úton-módon összefonódnak a szálak. Ha az egészet tekintem egységében, annyira életszagú, hogy már fáj. Az írónő tökéletesen tudja érzékeltetni a magyar mentalitást, a kilátástalanságot... Nagyon melankolikus hangulatot áraszt. Amúgy teljesen hétköznapi élettörténetek bontakoznak ki a szemünk előtt, de mindegyik befejezése tartogat egy-egy csavart. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor az embert fejbe vágják egy kalapáccsal. Néha abba is hagytam egy-egy rész után az olvasást, annyira a hatása alá kerültem. 

A karakter és jellemábrázolás mestermunka. Teljesen életszerűek a szereplők, ezzel együtt egy cseppet sem unalmasak, sőt, nagyon is sokrétűek. Mind az ötükben van valami, amit akár a közvetlen környezetünkben, akár saját magunkban is felfedezhetünk. Az első történet, és egyben a kedvencem Arnolddé. Jómódú vállalkozóból lett zöldségárus. Az ő esete tökéletesen példázza, hogy az ember soha nem tudhatja, hol fog kikötni néhány év múlva. Na, meg azt is megtanuljuk, hogy magasról nagyot lehet esni. Egyébként én nagyon megkedveltem, nagyrészt a körülmények áldozata. Több közös vonást is fel bírok fedezni bennünk. A többi szereplő is hasonlóképpen emlékezetes. A munkáját és egyben a karrierjét elvesztő nőtől az elhagyott feleségen át egészen az öregedő nagymamáig nagyon sok jellegzetes karakter előjön. Mégis mindegyikük rendelkezik olyan tulajdonságokkal, amik egyedivé teszik őket a szemünkben. Viszont a többi karaktert már nem szeretném egyesével jellemezni, lehet, hogy egyúttal a cselekményből is túl sokat elárulnék... 

 

Végeredmény 5/5

Bevallom, régen kerültem ennyire egy könyv hatása alá. Ugyan a rendszerváltás utáni években jártunk, de úgy érzem simán ráhúzható a mai magyar valóságra is a regény. Öt különálló történet, ami mégis így egyben kerek. Az egyes részek végén az írónő rendesen odasóz! Néha egyenesen sokkoló volt a hatás. A jellemábrázolás tökéletes, szinte élnek a szereplők. Ajánlani tudom a könyvet bárkinek! Végre egy mű, ami gondolkodásra késztet. 

 

Köszönöm a lehetőséget még egyszer is a Kildarának és a Park Kiadónak

 

Vhrai

 

A kép forrása: www.pixabay.com