Malcolm J. Hunt: Kígyószív (M. A. G. U. S.)

horse-2743013_960_720.jpg

Delta Vision, Budapest, 2016. 506. oldal

 

Fülszöveg

A ​XIV. zászlóháború befejeztével Észak lángjai kihunytak ugyan, ám Gro-Ugon földjén új harc veszi kezdetét. Az orkok vérrel és erővel összekovácsolt törzsszövetsége fellázad a Kard Testvériség lovagjainak uralma ellen, és a rend fellegvárának, Reagnak az ostroma akár a mindent eldöntő csatát is jelentheti. Az orkok küzdelme egyszerre szabadságharc és vallási háború, hiszen korábbi uraik egyben gyűlölt teremtőjük, Orwella fanatikus hívei is.

Miközben Egar din Branig, a lovagrend hadmestere rá kell döbbenjen, hogy legfőbb ellenségei a várfalakon belül vannak, az orkok között, a matriarchátusban élő Holdimádók törzsének sámánja olyan titkokra bukkan, amely egész törzse létét fenyegeti.

Malcolm J. Hunt második regénye Reag ostromának lebilincselően izgalmas történetével mutatja be a kardlovagok életét, az orkok történelmi tettét, valamint Orwella egyszerre szent és átkozott misztériumait. Az ádáz csatákban az emberek és orkok mellett a Kárhozat Asszonyának két eszmerendszere, az arc nélküli hatalom és a pusztító erő útja is összecsap – ékesen bizonyítva, hogy a Kígyószív két viperájának küzdelmeiben csakis egy igazi győztes lehet.

 

Előlegbe

A könyvet már a megjelenése után beszereztem, de jó szokásomhoz híven, még nem került rá - eddig - sor. Viszont a Hungarikum Könyvklubban sikerült rányúlnom a fantasy műfajra, így nem volt kérdés, hogy egy M. A. G. U. S. regényt fogok lekapni a polcról. Így erre esett a választásom. 

Egy ültő helyemben el tudtam volna olvasni, de sajnos volt mellette elég dolgom. De így is egész gyorsan végeztem vele, öt nap kellett hozzá (2018. május 25. - 2018. május 30.).

A könyv minősége teljesen rendben van. Ráadásul a Delta Vision kötetek rendkívül olvasóbarát méretűek. Egyetlen problémám van, mégpedig a borító vékonyságával, oda kell figyelni, hogy ne törjön meg. Végre a borítóképeknél is félredobták a gagyi stílust. Nagyon tetszik az összhatás, igényes munka. Igazából a borító miatt figyeltem fel először a könyvre.

 

Pro (ami tetszett)

Azt hiszem, számtalanszor említettem már a blogon, hogy nekem a M. A. G. U. S. könyvek számítanak etalonnak a fantasy műfajban. Malcolm J. Hunt szerintem az új generáció egyik legtehetségesebb írója, ezt már az első könyve után is leszögeztem. Bőven megüti a régi nagyon szintjét, mégis  képes egyedi oldalról bemutatni Ynev történetének egy újabb szeletét. Már önmagában a fogalmazásmód is nagyon tetszett, ki tudta használni a magyar nyelv lehetőségeit barokkos körmondatok nélkül is. A regény felépítése nem bonyolult, napokra osztott részekre, ezen belül pedig számozott fejezetekre oszlik. A könyv végén található egy függelék, ami nagyban segíti az összefüggések megértését, számtalan dolgot megmagyaráz az egyes helyszínektől kezdve a híresebb személyekig, illetve a különböző szokásokat, vallási kultuszokat...stb. A térkép pedig kitűnő ötlet volt, sokkal könnyebb volt így számomra elképzelni a helyszínt, mivel nem igazán vagyok egy vizuális típus. 

A regény "hátteréül" Ynev szolgál. Meg sem próbálom a világfelépítést bemutatni, annyira összetett. Itt többet is megtudhattok róla. (Tudom, Wikipedia cikk, de a regényeken kívül magát a szerepjátékot és a hozzá kapcsolódó oldalakat nem követem, így talán még ez a legérthetőbb összefoglaló, amit találtam.). Azért a regény szempontjából releváns részeket igyekszem nagy vonalakban vázolni. Gro-Ugonban járunk, az Észak-Ynev egyik államalakulatában, a negyedik fekete hadúr uralkodása idején. Az eddig rabszolgasorban tartott ork törzsek egyesülnek, és megpróbálják elűzni az embereket a területről. Az "emberi" oldalon Orwella híveit találjuk, akik a káoszban és a pusztításban hisznek. Istennőjük ad is ehhez - mágikus - hatalmat bőven, főleg emberáldozatokért cserébe. Itt találhatjuk a Kard Testvérisége nevű lovagrendjüket, valamint a nőket befogadó boszorkányrendeket. Utóbbiak jóval nagyobb erővel és befolyással rendelkeznek. Egyébiránt érdekesség, hogy az orkok Orwella teremtményei, mégis ellene fordulnak. Szóval van itt minden, amit egy jó fantasy regénytől elvárhatunk: mágia, kaland, intrika és így tovább. Ráadásul - mint már említettem, megkapjuk mindenre a kielégítő magyarázatot. 

A történet a fekete hadúr utolsó "bástyájának", Rhaeg várának ostromáról szól. A eseményeket fejezetenként, váltott szemszögben, az emberek és az ostromló orkok oldaláról is követhetjük. A váron belül megismerjük a Kard Testvériség tagjait, köztük Egar din Branig-ot, aki éppen az utolsó pillanatban jutott be a váron belülre. Vele együtt láthatjuk át az egész vár működését, ki kinek a szövetségese, ellensége. Ugyanis a csata mellet bonyolult politikai játszmák folynak a falakon belül, hadurak, boszorkányok és lovagok között. De még egy külső boszorkányrendből érkezett követ, Endeline is bonyolítja a dolgokat. Az ork oldalon ugyanez a kettősség figyelhető meg. Részben a harcosok, részben a mágikus képességgel rendelkezők, itt sámánok oldaláról közelítjük meg az eseményeket. Unnarag, a vezérnőstény mindene a harc, de eközben kiváló segítője törzse sámánjának, Higgának. A csatát akarják mindketten dűlőre vinni, de ehelyett a varázstudó olyan dologra bukkan, ami az ork nép alapvető hitét kérdőjelezheti meg....

Maga a cselekmény is tehát nagyon változatos. A csatajelenetek lettek a legjobban megírva a regényben, szinte magam előtt láttam az ostrom minden egyes percét. De szívesen olvasnék még a fidiori boszorkányrend módszereiről is. Pont ennek kapcsán tudom azt "mondani", hogy az író nemcsak fantasyt tud írni, de humora is van. Bár ezt csak az fogja érteni, aki olvasta a könyvet: az "ajtóberobbantós" jeleneten jót vigyorogtam.

A karakterek nagyon el lettek találva. Nem lehet egyiküket sem beskatulyázni, nagyon összetett személyiségek. Például az Owella kultusznak általában azok a hívei, akiket valamilyen okból a többi rend kivetett magából. Ezek a miértek elég széles skálán mozoghatnak, az önfejű viselkedéstől egészen a gyilkolászásig. Az orkok sokszor hasonlítanak inkább állatokra, mint értelmes lényekre. 

A középpontban - a már említett - Egar din Branig áll, a Kard Testvériség tagja, a lovagrend egyik legjobb harcosa. Ez utóbbi többször be is bizonyosodik a regény során. Bármennyire is Orwella híve, alapvetően hisz az igazságban, egyenes úton próbálja megoldani a dolgokat. Ha nem megy, akkor jöhet a többi. Egyébként jó taktikus, igyekszik mindig a jó oldalra állni. Amúgy valahogy én mindig a női karaktereket kedveltem jobban ezekben a fantasykban, ez most sincs másképp. Nagyon érdekes szereplő Endeline, a fidiori boszorkányrend követe. Túl sokat nem szerepel, mégis kulcsfontosságú a regény szempontjából. Mesterien szövi a szálakat, védelemre nincs szüksége, remekül kihasználja az istennőjétől kapott hatalmat. A kígyóvá változó karkötőt kölcsön venném! Az ork oldalon a vezérnőstény, Unnarag viszi a prímet. Vannak érdekes húzásai. Soha nem voltam oda az orkokért, de őt kifejezetten megkedveltem. Higga, a sámán kicsit nekem semleges volt, sokszor nem értettem, mit miért csinál, de a végére összeállt a kép...

 

Végeredmény 5/5

Végre emlékeztettek rá, hogy miért is imádom a M. A. G. U. S. könyveket! Szerintem ez a regény tökéletesen illik ebbe a koncepcióba. Ismét egy izgalmas szeletét ismerhettem meg Ynev történetének. A cselekmény nagyon pörgős, de nemcsak a csaták szintjén, hanem a politikai intrikák terén is. Persze mágia nélkül sem maradunk! A vége pedig folytatásért kiált.... Ajánlom minden fantasy kedvelőnek! Remélem többen is "rákapnak"  M. A. G. U. S. könyvek világára. 

 

Vhrai