Camilla Läckberg: Jéghercegnő (Fjällbacka 1.)

jeghercegno.jpg

Animus, Budapest, 2015. 272. oldal

 

Fülszöveg

A fiatal nő a kádban feküdt. Körülötte a vízen jéghártya csillogott. Csuklói felvágva, a kövezeten vérfoltok. Így találnak rá a holtan is gyönyörű Alexre, akiről csakhamar kiderül, hogy nem magával végzett, hanem gyilkosság áldozata lett. Vajon kinek lehetett útjában ez a kiskorától fogva különösen viselkedő, visszahúzódó nő, akit férfiak és nők egyaránt csodálattal vettek körül? Arra lehet számítani, hogy hamar meglesz a tettes, hiszen a színhely egy tengerparti kisváros, ahol mindenki mindenkit ismer. Vagy csak úgy tűnik… Patriknak, a rendőrtisztnek és Ericának, az írónőnek azzal kell szembesülnie, hogy fogalmuk sem volt, kikkel élnek együtt, milyen titkokat rejtegetnek a takaros házak, s hogy ki volt valójában az áldozat, akit pedig gyerekkoruktól ismerni véltek.

 

Előlegbe

A könyvet már tavaly beszereztem, elkapott a láz, hogy nekem valami skandináv krimit kell olvasnom. Aztán egy darabig abba is maradt a dolog. Most viszont az Egymás Szemében Projekt keretében körbeolvassuk a Földet, az én választottam Svédország lett, amit Dóri, az Ülj le mellém bloggere "dobott be a közösbe" ötletként. 

Nem túl hosszú könyv, és le is köti az embert. Munka mellett azért kellett pár nap, hogy elolvassam. Szám szerint négy alatt értem a végére (2018 június 25. - 2018. június 29.). 

A könyv minősége tökéletes, még a borító belső fülecskéivel sem volt bajom. Ráadásul a mérete miatt ideális választás utazáshoz is. A borító színe engem meglepett, a skandináv krimik általában sötétebb külsőt kapnak. De nem találok ebben a világos összeállításban sem kivetnivalót. A borítókép pedig kapcsolódik a történethez

Pro (ami tetszett)

Nagy meglepetést nem okozok vele, ha azt írom, ez a regény aztán krimi a javából. Ténylegesen az erre jellemző jegyek kerülnek előtérbe, minden felesleges brutalitás vagy képtelen akciójelenet nélkül. A regény stílusából nagyon kiütközik, hogy nő írta, de ennek szerencsére a történet szempontjából nincs olyan nagy jelentősége. Néha visszaköszön a szinglikorszak, még ha enyhített formában is. A regény több, számozott fejezetből áll, de még ezeken belül is vannak kisebb szünetek. A fejezetek előtt található egy-egy hosszabb-rövidebb, dőlt betűvel szedett szöveg. Ez szorosan kapcsolódik a könyv krimi szálához, viszont a végén sikerült az írónőnek meglepni, hogy kinek a gondolatai is ezek! Na, de még ennyire ne szaladjunk előre! 

A regény helyszíne egy svéd kisváros, Fjällbacka. Szerintem érdekes választás, mert sok krimiíró inkább kihasználta volna a nagyvárosi nyüzsgést egy hasonló történet megírásához. Camilla Läckberg viszont teljes mértékben át tudta adni a kisvárosi hangulatot, talán így közelebb is hozta hozzánk a szereplőket. A könyv története - krimiről lévén szó - egy gyilkosság körül összpontosul. Nekem kifejezetten tetszett, hogy csak egy "egyszerű" emberölésről van szó. Viszont ez elég kényes témákat is érintett a pedofíliától egészen a szülői felelősségig, valamint taglalt olyan következményeket, mi történik, ha az emberek homokba dugják a fejüket. 

A történetet végig egyes szám, harmadik személyben, de több nézőpontból követhetjük nyomon. Egyrészt azok oldaláról, akik így vagy úgy elkezdenek nyomozni az ügyben. Ott van ugye a civil Erika Falck, akinek gyerekkori barátnője az áldozat, valamit a rendőrség oldaláról Patrik Hedström felügyelő. Másrészt pedig bepillantást kapunk azok életébe, akik bármilyen kapcsolatban voltak az áldozattal. Ezzel még jobban összekuszálódnak a szálak. Végig meggyőződésem volt, hogy ki a gyilkos, aztán mégis jól pofára estem. Pedig, ha jobban belegondolok, teljesen logikus volt a dolog, de csak utólag tudtam  a helyére tenni a kirakós darabjait. Viszont a cselekmény nem ennyire egysíkú, találkozunk a kisvárosi lét minden velejárójával. Jócskán kapunk rálátást a főszereplők magánéletére is, így még személyesebbé válik a regény hangulata, és előrevetíti a folytatás lehetőségét. Itt belép a romantikus szál is a könyv sorai közé. A cselekményre nem lehet azt írni, hogy túlzottan mozgalmas lenne. Inkább a nyomozás logikai részén van a hangsúly, semmint azon, hogy oldalanként lövöldözzenek egymásra (nem is volt ilyen jelenet). Ennek ellenére fenn tudta tartani az érdeklődésemet... 

A karakteralkotás egészen jól sikerült. Nagyon valósághűre sikerültek a szereplők. Különösen az tetszett, hogy nem tökéletesek és nem igazán lehetne őket beskatulyázni. Lehet kicsit morbid vagyok, de a középpontban egyértelműen az áldozat, Alexandra áll. Nagyon jó példa arra, hogy a látszat néha csal. Sosem tudhatjuk, hogy az általunk tökéletesnek és kivételesnek tartott emberek milyen titkokat rejtegetnek. Nos, az kiderül, hogy a nőnek aztán voltak bőven. Az egyik főszerelő a már említett Erika, aki épp most tért vissza a szülővárosába. Mikor megtudja, hogy ki az áldozat, elkezd kutakodni. Egész kedvelhető szereplő, jó megérzései vannak, és képes gyakorlatiasan kezelni a dolgokat. Felbukkan a húga, Anna is. Igaz ő "ügyön kívül" marad, de szerintem így vezette be az írónő, mint jövőbeni vissza-visszatérő szereplőt. A másik főszereplő Patrik, aki rendőrként tevékenykedik az ügyben. Rendkívül elhivatott, nagy elánnal veti bele magát a nyomozásba. Felfedezte a legkisebb összefüggéseket is, amik aztán mindig más-más irányba terelték az ügyet. Még rengeteg szereplőt fel tudnék sorolni, de a többségnek az ügyhöz volt köze (maradok inkább spoilermentes!), a "maradék" pedig annyira kis szerepet kapott, hogy nem igazán tettek rám mély benyomást. 

 

Kontra (ami nem tetszett)

Tényleg jó, hogy érződik, nő írta a történetet. De annyira idegesítettek a már eltúlzott, "bridgetjonesszos" baromságok, hogy csak na. Pl.: szorítóbugyi, a "gyors átöltözés, nehogy meglásson melegítőben", és a folyamatos rinyálás a súlytöbbleten. 

 

Végeredmény 5/4,5

Egyáltalán nem bántam meg, hogy a könyvet a polcomon tudhatom. Kitűnő bevezető kötet egy sorozathoz!  Nagy izgalmakat nem kell tőle várni, viszont egy csavaros logikával átszőtt, gondosan felépített történetről van szó. Végig próbáltam kitalálni a megoldást, de nem igazán jött össze. A karakterformálásban az volt a legszimpatikusabb, hogy nem voltak tökéletesre gyúrva. Teljesen valósághű szereplőkkel találkozhattunk a lapokon! Tetszett, hogy érvényesült a szerző női mivolta is, de a "bridgetjonesszos" hülyeségeket igazán kihagyhatta volna. Ajánlani igazából azoknak tudom, akik szeretnének belekóstolni a skandináv krimik világába, ez igazán jó bevezető! De elsőosztályú olvasmány azoknak is, akik jobban szeretik a logikai fejtegetéseket, mint a vérfürdőt. 

 

Vhrai

 

A kép forrása: www.pixabay.com