Jamagucsi Szango: Tokugava

note-pad-1215424_960_720.jpg

Szenzár Kiadó, 2018. 412. oldal

 

Fülszöveg

A 16. századi Japánban dúl a véres polgárháború, a legerősebb tartományi hadurak a meggyengült sógun helyére pályáznak. A Macudaira-klán ifjú ura azonban nem tör egyből a hatalomra. Türelmesen vár, ügyesen taktikázik, és teljes odaadással szolgálja a Tenka fubu – „harccal egyesíteni az ég alattit” – eszményét, miközben a háttérben az ország legnagyobb kémhálózatát építi ki. Tokugava Iejaszunak hívják a tehetséges stratégát, aki végül egy mindent eldöntő, hatalmas csata után, az új sógunátus dinasztiaalapítójaként, 250 évre megszilárdítja a békét az egyesített, központosított Japánban. 
Jamagucsi Szango sodró lendületű művében nagyravágyó látomások, egyéni érdekek és tragikus sorsok mozgatják a történelem árulással, udvari intrikával, létrejövő és felbomló szövetségekkel, véres büntetőhadjáratokkal teletűzdelt szálait. 
A Taikó regényciklus kedvelőinek kihagyhatatlan olvasmány!

 

Előlegbe

A regény a Könyvhétre jelent meg, a Szenzár Könyvek újdonságaként. Váratlanul ért a lehetőség, hogy elolvassam. Nos, mivel mindig is érdekelt a japán történelem és kultúra, rögtön igent mondtam. Köszönöm még egyszer a kiadónak a lehetőséget! 

Nagyon alapos és részletes mű, elég lassan haladtam vele. Kilenc napba telt, mire elolvastam (2018. június 7. - 2018 június 16.). 

A könyv minőségéről sok mindent nem tudok írni, mert elektronikus formában kaptam készhez. De később láttam a már megjelent könyvet is. A borítója nagyon egyedi

Pro és kontra

Mostanság előszeretettel forgatom a történelmi regények bármely fajtáját, de az utóbbi időben főleg a magyar írókét. Jamagucsi Szango személyében szintén hazánk fiát, Karsai Jánost üdvözölhetjük. De erre inkább az interneten fellelhető adatokból, nem pedig a regényből jöttem rá. Az írói stílus - lehet furcsa a megfogalmazás - rendívül fegyelmezett, minden apró részlet a helyén van. Ez a jellemző a kötet felépítésére is. Két nagy részből áll, ezeken belül  pedig címmel ellátott fejezetek találhatók. Kapunk egy évszámokkal ellátott bevezetőt rögtön az elején. Szerintem ez nagyon jó ötlet volt, mivel a többség - én is közéjük tartozom - nem ismeri eléggé a középkori Japán történelmét. Van itt még egy rövidebb előhang, ami pedig a "kiinduló helyzetet" taglalja. A két nagyobb rész elején van még egy-egy felsorolás az abban résztvevő szereplőkről. Ez a könyv olvasása során nagyon hasznosnak bizonyult, néha bizony előrelapoztam ki kicsoda. 

Az író rendkívül izgalmas korszakot választott Japán történelméből. A XVI. században ugyanis egymást érték a különböző "polgárháborúk" és eltartott egy ideig, mire valaki hatalma ténylegesen megszilárdult. A másik, ami szerintem nagyon érdekes, az a korabeli társasalom felépítése. Engem főleg a szamurájok és bonyolult becsületkódexük, a busido szabályai érdekeltek. A regény folyamán ebbe is bepillantást kaphatunk

Az eseményeket egyes szám, harmadik személyben és több szálon követhetjük nyomon. A történet egyértelműen a címszereplő, Tokugava Iejaszu körül összpontosul. A könyv lényegében az ő életét tárja elénk regényes formában, gyermekkorától a sógunná válásán át egészen a haláláig. Az események leginkább a politikai-stratégiai vonalon mozognak, ezt egészítette ki az író néhány magánéleti adalékkal. Megismerjük Iejaszu gyerekkorát, ezáltal betekintést kaphatunk a kor nevelési elveibe. Megtudhatjuk, miként válik a becsület egy szamuráj legfőbb vezérelvévé, ami sokszor még a családi kapcsolatokat is felülírja. Iejaszu korán megtanulja kezelni a kényes helyzeteket és a későbbiekben is jól válogatja meg a szövetségeseit.Tényleg vezetésre termett! Ezzel kapcsolatban a regény rengeteg stratégiai megbeszélést, csatajelenetet tartalmaz. Nem kis "munka" lehetett Japán egységesítése. Amik viszont nekem hiányoztak, azok a leírások. Tudom, hogy a középkori Japánban játszódik az egész, de nem igazán tudta ezt érzékelteti. Az első fele a könyvnek emiatt nagyon száraznak tűnt, de a második felére egy kicsit jobb lett a helyzet.  A regényben betekintést kapunk az ellenfelek táborába, sőt, még Kiotóba, a császári palotába is. Természetesen innen is próbálják manipulálni az eseményeket. A kedvenc részeim a kémekhez köthetőek. Mindig is lenyűgöztek a módszereik, amik sokszor hatásosabbak, mint a nyílt harc. Ezt most sincs másként, rengeteg információ cserél általuk gazdát. A cselekményre nem lehet azt mondani, hogy túl mozgalmas lenne. Sokkal inkább a stratégiára és a következmények kivárására alapoztak, semmint az esztelen csatározásra. Sokkal valósághűbb volt, mintha minden oldalon a kardok csattogtak volna. 

Az író rengeteg szereplővel operál, de ennek ellenére a karakterek kidolgozottak. Meg sem próbálom mindegyiküket felsorolni, csak azokról írok néhány sort, akik valamilyen okból emlékezetesek maradtak számomra. Tokugava Iejaszu - mint már írtam -, a tökéletes vezető és szamuráj mintaképe. Mindennél fontosabb számára a becsület, sokszor kényszerül miatta kegyetlen eszközökhöz folyamodni (olykor még a családjával szemben is). Lenyűgöző a taktikai érzéke, általában jól jön ki a dolgokból. Igazából annyira összetett figura, hogy inkább bele sem megyek a részletekbe. Nagyon izgalmas és érdekes szereplő volt számomra Oda Nobunaga, Tokugava barátja és szövetségese. Azt nem igazán tudtam hova tenni, mikor néha felugrott és elkezdett énekelni, vagy szavalni. Kapott is egy találó becenevet, mint "Ovari bolondja". De nem emiatt fogjuk igazán megjegyezni a nevét. Aztán itt van még a kémkedő Sinkicsi. Az ő alakját kedveltem meg talán a legjobban. A legszimpatikusabb egyértelműen a Tokugavához való hűsége volt. Ezt még egy nő sem tudta megingatni. Ha már nők, akkor jöhet Momika, aki szintén kémkedik. Gésaként olyan helyekre is bejuthat, ahova másoknak esélye sincs. Ezt ki is használja, mesterien fűzi a szálakat. Jelentős szerepe van még Szaigo no Cobune-nak, Tokugava ágyasnak. Hihetetlen intelligenciával fogta fel a helyzetét, nem követelődzött, inkább bölcs tanácsaival segítette Iejaszut. Szívesen olvastam volna róla még többet is. 

 

Összességében 5/3,5

Nagyon érdekes és tanulságos regény. Mindig is érdekelt a középkori Japán, a könyv által pedig megismerhettem az ország történelmének egy szeletét. Egész sok mindent megtudhatunk a szamurájokról és a számukra oly fontos becsületről. A cselekmény inkább a politikai-stratégiai vonalra koncentrál. Lenyűgöző, milyen taktikai érzék és ravaszság kellett Tokugavának, hogy az egyes helyzetekből győztesen kerüljön ki. A leírásokat viszont nagyon hiányoltam, enélkül száraz volt a regény. Ajánlani tudom a fanatikus történelmi regény olvasóknak, valamint azoknak főleg, akik egy kicsit otthonosabban mozognak a Japán kultúrában. 

 

Köszönöm még egyszer a lehetőséget a Szenzár Kiadónak

Vhrai

 

A kép forrása: www.pixabay.com