Frey Éva: Allegórium

img_20180616_1447544_1.jpg

Twister Média, Budapest, 2018. 448. oldal

 

Fülszöveg

A ​Másfélék közöttünk járnak, beépültek társadalmunkba, ám megvannak asaját, sötét céljaik. Vérrel táplálkoznak. Napjaink technikai fejlődése egyre nehezebbé teszi számukra, hogy titokban tevékenykedjenek. Egyedül ráadásul még egy vámpírnak sem könnyű. Ezért a két mostohatestvér – Jevgenyij és Oleg – csoportot alakítanak, hogy együttes erővel próbáljanak meg életben maradni. Harmadik fivérük, Igor halálos ellenségük, akinek azonban meg vannak számlálva a napjai. A csupán tizenhét éves Nadja az ő rokona, bár a lány nem tud semmit származásáról, ahogyan a Másfélék világát sem ismeri, váratlanul mégis az események középpontjába kerül. Úgy tűnik, hogy Nadja élete döntő fontosságú a csoport – és talán a teljes faj – fennmaradása vagy eltűnése szempontjából. A Szentpéterváron, Rostockban és Helsinkiben játszódó nagyívű történet atmoszféráját az északi helyszínek zord hidege teremti meg.

Intrikában gazdag, borongós, vérbeli vámpírregény ez, mely finoman felépített allegória is egyben. Hogy pontosan minek az allegóriája, annak eldöntése az olvasó feladata.

 

Előlegbe

Mindig is imádtam a vámpíros sztorikat, ezt a regényt is már a megjelenése előtt kiszúrtam magamnak. Az elején a fülszöveg kissé visszatartott, azt hittem ismét a "megszokott" young adult fantasyvel lesz dolgom. De aztán a Könyvhéten Evelin, a Pergamenre hány szavak bloggere gyorsan meggyőzött, hogy nem így van. Ezután jött is velem haza a könyv, sőt, még dedikáltatni is sikerült. Köszönöm a lehetőséget a Twister Média Kiadónak és a Kildarának

A szórakoztató volta ellenére nagy odafigyelést igénylő mű, így néha kicsit félretettem. Pár napig eltartott, mire a végére értem, szám szerint nyolc (2018. június 16. - 2018. június 24.).

A regény minőségével semmi problémám nem volt, szeretem a Twister Média könyveit ebből a szempontból is. A borító az egyik idei kedvencem. Nagyon ütős az összhatás. Mielőtt kinyitottam a könyvet, mindig rá-ráfeledkeztem egy röpke pillanatig. 

 

Pro és kontra

Nos, aki a fülszöveg alapján egy könnyedebb yong adult fantasyra számít, az csalódni fog. Helyette kapunk egy kőkemény urban fantasy vonalat. Ez utóbbi sokkal közelebb áll hozzám. Nem nagyon szoktam az írói stílust más alkotóéhoz hasonlítani, most mégis megteszem. Frey Éva sorait olvasva rögtön Anne Rice ugrott be, de csak a kifinomult fogalmazásmód és a széles spektrumon mozgó ismeretanyag szempontjából. A regény felépítése roppant egyszerű, hosszabb, címmel ellátott fejezetek követik egymást, ennél jobban felesleges is lett volna bonyolítani. De még ezeken belül is találunk kisebb szüneteket

Frey Éva nagyon újszerűen közelítette meg a vámpírkérdést. A Másfélék az emberek között élnek, ki tudnak menni a napfényre, nem kell (közvetlenül) vért inniuk, nem alszanak koporsóban. Szóval nagy ívben kerüljük a megszokott sztereotípiákat, de azért néhány jellemző tulajdonságuk nem változott. Többletképességekkel rendelkeznek az egyszerű emberekhez képest, mint például a gondolatolvasás, "alakváltás", extra fizikai erőnlét. Különösen az tetszett, hogy ők sem aposztrofálták magukat egyszer sem kifejezetten vámpírnak, hanem a civilizáció magasabb fokán álló egyedeknek, Másféléknek. Sokszor inkább viccesre vették a figurát a Bram Stoker könyvégetéssel és az Anne Rice univerzumra való célozgatással. Maga az átalakulás sem egyszerű, nem minden ember alkalmas rá, és mindebben jelentős szerepet játszik az Allegórium. Nos, erről mindenki döntse el az olvasás során, hogy számára mit jelképez... Ehhez jelentős filozófiai és egyéb háttérismeretet kapunk az írónőtől, aki hihetetlenül nagy műveltséggel rendelkezik. A regény sötét, borongós hangulatához kiválóan illik a helyszínválasztás. Viszonylag ritkán választják az írók az ilyesfajta regényekben Oroszországot és néhány keleti társát a világtérképről. 

A történetet végig egyes szám, harmadik személyben, de megszámlálhatatlanul sok nézőpontból követhetjük nyomon. Nagyon összetett "mese", amelynek azonban helyén van minden apró mozzanata. A középpontban a szentpétervári vámpírok csoportja áll. A közösség érdekét köteles mindenki az egyéni szükségletei elé helyezni. Nagy változások vannak ugyanis készülőben, amelyek a csoport létét veszélyeztetik. Igazán a történet részleteibe nem is akarok belemenni. Egyrészt nem akarom elspoilerezni, másrészt pedig nem tudnám teljes körűen egy bejegyzéseben összefoglalni. A történet egészét tekintve egy biztos, unatkozni nincs időnk olvasás közben. A rengeteg szemszög lehetővé teszi, hogy folyamatosan történjen valami. Egy 17 éves lány rájön, hogy miért nem teljes az élete; bepillantás kapunk egy ember és egy Másféle bonyolult kapcsolatába; megtapasztalhatjuk az irányítással együtt járó terheket, tanúi lehetünk az átalakulásnak és ízelítőt kapunk egy vámpír bosszújából. De csak nagyon nagy vonalakban vázoltam az egészet, ennél jóval bonyolultabb a dolog. Ismét csak azt tudom írni, hogy ne számítson senki "olvasókímélő" könyvre, néha elég durva jeleneteket tartalmaz, ami lehet néhány ember lelkületét zavarja. 

A karakteralkotás már-már a zsenialitás határát súrolja. Rendkívül sok szereplőt vonultat fel a könyv, ha jól emlékszem az írónő facebook oldalán leírtakra, akkor összesen 39-et. Nyilván van, aki csak egy-egy jelenet erejéig bukkan fel, másokkal jóval hosszabban időzhetünk. Meg sem próbálom mindegyiküket felsorolni, inkább csak azokat, akik bármiféle hatással voltak rám. Valaki említette, hogy nehezen jegyezte meg az orosz neveket, nos, én pont ellenkezőleg. Üdítően hatnak a sok angolszász név után. Abszolút kedvencem volt Inessza, aki a Másfélék közé tartozik. Orvosként "szolgálja" a közösséget, de nem rendel mindent alá ennek. Igyekszik megőrizni az emberi tulajdonságait, viszont ha úgy hozza a szükség, akkor drasztikus lépésekre is képes. Jevgenyij, a vezető épphogy megtűri, mert sokszor ellenszegül. Ráadásul egy emberrel folyat viszonyt. A férfi tudja, "mi" a nő, de ezzel együtt elfogadja olyannak, amilyen. Aránylag normálisnak mondható a kapcsolatuk. Aztán itt van a fülszöveg által is említett Nadja. Tizenhét éves, de nem igazán találja a helyét a világban. Kiderül, hogy akit az apjának tekintett, valójában nem is az. Amint fény derül a valódi származására, elhatározza, hogy cselekedni fog, legyen bármi is a következménye. Azt hiszem, ebben a regényben számomra abszolút a női szereplők domináltak. Nagyon érdekes volt Okszána alakja is, noha túl sokat nem szerepelt. A kezdeti keménysége után kiderül, hogy nagyon is érző lélek lakik benne, a vámpír mivolta ellenére. Ami vele kapcsolatban a végén kiderül, arra nem is gondoltam volna, de érdekes húzás volt belevenni a regénybe azt a szálat is. Azt nem lehet írni, hogy túl pozitív szereplő, de rám mély hatást gyakorolt Teresa, a bécsi csoport vezetője. Jelentős hatalommal bír, és ezt kis is használja. Ha bejönnek a számításai, nem lesz számára megállás. De a magánéletében teljesen mást "ad". 

 

Összességében 5/5

A fülszöveg alapján teljesen másra számítottam. De senkit ne tévesszen meg, ez egy kőkemény urban fantasy. Teljesen új megközelítésben láthatjuk a vámpírokat és mindehhez egy nagyon összetett világfelépítést kapunk. Frey Éva óriási műveltséggel rendelkezik, ez látható a rengeteg filozófiai és popkulturális utalásból egyaránt. A rengeteg szereplő felvonultatása pedig lehetővé teszi, hogy folyamatosan történjen valami. Szóval bátran tudom ajánlani mindenkinek, aki egy igazi sötét hangulatú, borongós vámpírsztorira vágyik! 

 

Vhrai