Molnár Csaba: A széttört idő legendája

img_20180729_1744064.jpg

Metropolis Media, Budapest, 2016. 368. oldal

 

Fülszöveg

Párizs, ​1463 – A Châtelet tömlöcében Villon raboskodik, halálos ítéletének végrehajtására várva…

Anglia, 1912 – Tatiana Kensington Burroughs, a Kensington-major úrnője New York-i utazást tervez a kor legnagyobb és legmodernebb óceánjáróján, a Titanicon

Actiumi-öböl, i. e. 31 – A Marcus Vipsanius Agrippa által vezetett hadiflotta felsorakozik, hogy megakadályozza Antonius és Cleopatra szökését Görögországból…

London, 2018 – Adam Banks antikváriustól, az SAS valamikori ezredesétől elrabolják legértékesebb kincsét, az időkristályt…

2018. június 7-én megáll az idő a Földön!

A köztes világ alakváltói, az időn kívül létező primorok azonban adnak egy utolsó esélyt néhány kiválasztottnak, hogy megfordítsák az emberiség sorsát. A tét nagy, az idő rövid: mindössze néhány órájuk van a feladat végrehajtására…

Miként kapcsolódik a történetbe az ókori Római Birodalom és Marcus Vipsanius Agrippa, a középkori Párizs és François Villon, illetve a Titanic katasztrófája? Molnár Csaba idősíkokon átívelő, pörgős, izgalmas kalandregényéből mindez kiderü

 

Előlegbe

A könyvre, ha jól emlékszem, egy akció keretében csaptam le. Mindig is vonzottak az időutazós történetek. Egy ideje már itt áll a polcomon, most a Magyaros Augusztus Projekt keretében vettem a kezembe. Első látásra nem tűnik olyan hosszú könyvnek, de az apró betűk miatt eltartott egy darabig az olvasása. Szám szerint négy napba, mire végeztem vele (2018. augusztus 5. - 2018. augusztus 9.).

A könyv minőségével nem volt problémám. Utazáshoz is tökéletes a mérete, na és a hossza is. A könyv borítója szerintem nagyon találó, valahogy nekem a '90-es évek fantasy borítóit idézi. Persze ezt dicséretnek szánom. Több, számomra kedves borítókép is ebből az időszakból származik.

 

Pro és kontra

Először furcsálltam, ha az időutazás áll a középpontban, akkor miért nem a sci-fi kategóriába sorolták be. De így utólag tökéletesen egyetértek, hogy inkább a fantasy zsánerhez kapcsolták. Egyáltalán nem kerül középpontba az időutazás "technikai" rész, sokkal inkább magán az időn, és az utazás miértjén van a hangsúly. Az író stílusa nagyon dinamikus, mintha egy lendülettel vinne végig az egész íráson. Látszik, hogy Molnár Csaba ügyelt a regény szerkezetére. Címmel ellátott fejezeteket találunk, ezeken belül pedig számozott, dátummal és helyszínnel rendelkező szemelvényeket. Ezek eligazítást adnak abban, hogy mikor és hol járunk az időben. A mű végén pedig kapunk egy szerzői jegyzetet, hogy az adott történelmi korszakokból mi valós, és mi fikció. 

Az író az időutazással egy sokakat foglalkoztató témát bújtatott új köntösbe. A fantasy műfaj eszköztárát használta fel egy mágikus kristály, az Őrzők és a primorok (köztes világban élő alakváltók) képében. Igazából ezek adják az egész történet mozgatórugóit, persze nem ennyire egyszerű a dolog. A primorok az emberi Őrzők segítségére vannak, de bele nem avatkozhatnak az emberek cselekedeteibe. Na, de mielőtt jobban elmélyednék a történetbe, lássuk a korszakokat és a helyszíneket. Azt kell írjam, roppant érdekes egyveleget hozott létre a könyv írója. Ellátogathatunk az ókorba, az actiumi csata helyszínére, ahol Marcus Antonius, Kleopátra és Octavianus háborúztak a hatalomért. Aztán ott van még a középkori Párizs és Villon, végül pedig a Titanic elsüllyedésének napjai. Kifejezetten jó ötletnek tartom azt is, hogy valós történelmi személyek is bele lettek keverve a cselekménybe. Ettől csak még érdekfeszítőbbé vált az egész. 

A történet egyes szám, harmadik személyben és a leírt idősíkok függvényében rengeteg nézőpontban játszódik. Ezek elég gyorsan váltakoznak, így filmszerűen peregnek az események. Ez nagy lendületben tartja a cselekményt, ennek ellenére én elnagyoltnak, szinte vázlatosnak éreztem. Maga a történet erősen kapcsolódik az idő spirális felfogásához. Amikor a kristály eltűnik az Őrzőtől és összetörik, a spirál megsérül, és megáll az idő. Ez annyit tesz, hogy mindenki mintegy belefagy az épp aktuális helyzetébe, és nincs tovább. De a primorok kiválasztottak három embert, akik Őrzők, vagy azok leszármazottai. Visszaküldik őket a már említett három korszakba, hogy szerezzék vissza a szilánkokat. Nincs sok idejük, mert a darabok tovább sodródnak az időspirálban és akkor vége az időnek. A cselekmény sokrétű, kaland, szerelem, harc...mindent próbál összefoglalni, ami egy hasonló regénybe kell.

A karakteralkotás nagyon jól sikerült ahhoz képest, hogy egy rendkívül sokszereplős műről beszélünk. Ráadásul nagy részük jelentős a regény egésze szempontjából is. Szinte rögtön megismerjük a jelenlegi Őrzőt, Adam Banks-t. Látszólag egy jobb napokat is látott antikváriumban tevékenykedik, de a háttérben ritkaságokkal üzletel. Emellett az öregúr a látszat ellenére egy kitűnő kondícióban lévő leszerelt katona. Sajnos bedől egy régi ismerősének, ezért indul a kalamajka. Az ő unokája Alice, az Oxfordon tanuló, egyetemista lány. Elég különc és magának való teremtés. Nem igazán érdeklik azok a dolgok, amik általában a kortársait. Az időutazás azonban gyökeresen megváltoztatja az életét. Egy kicsit kakukktojás Seth Griffin ügynök, aki egy rosszul sikerült akció után próbálja éppen összeszedni magát. Talán ő a legélelmesebb az összes szereplő közül. Gyorsan alkalmazkodik minden helyzethez, még a jelenbéli dolgokat is próbálja kijavítani. Velük úgymond párhuzamba állíthatók a múltbéli karakterek. Így Adam találkozik Marcus Vpsanius Agrippa-val, aki egy valóban létező személy volt. Igazán több mindent nem tudok vele kapcsolatban összefoglalni, mint hogy páratlan hadvezér és rendkívül becsületes. Aztán Alice-nek jut Villon, a költő. Na, ő nem egy párizsi mintapolgár, száműzik is a városból az életmódja miatt. Gyorsan kialakul kettejük között bizonyos fajta vonzalom. Kár, hogy ez is néhány mondatban lett elintézve. Aztán végül, de nem utolsó sorban Tatiana Burroughs, ő már egy kitalált személy. A 20. század elejére egyre inkább önállósodó nőtípusát testesíti meg. Tántoríthatatlan jellem, ez sokat segít a szilánk megkeresésében. Egyébként Seht Griffin dédanyja.

 

Összességében 5/4

Egy pergő, izgalmas történetet tarthattam a kezemben. Egyáltalán nem bántam meg, hogy beszereztem. Maga az időutazás mindig is érdekelt, itt pedig egy egészen új megközelítésből ismerhetjük meg. A kiválasztott történelmi korszakok és személyek sem szokványosak. Tetszett, ahogy az író a regényhez formálta őket. A karakterek is egészen kidolgozottak ahhoz képest, hogy rengetegen vannak erre a majd négyszáz oldalra. Sajnos így néhány esemény, érzelem vázlatosan került bemutatásra. Ettől függetlenül ajánlani tudom mindenkinek, aki egy laza és szórakoztató fantasyra vágyik. Tervezek még olvasni az írótól a későbbiekben is. 

 

Vhrai

 

A Magyaros Augusztusban résztvevő további blogok: 

Voldemort Orra

Anya olvas

GCK's Book Review Blog