Sara Shepard: Pretty Little Liars (Hazug csajok társasága 1.)

 

board-2102633_340.jpg

Ulpius Ház, Budapest, 2012. 302. oldal

 

Fülszöveg

Mindenkinek van valami szennyese – kiváltképp, ha az illető a gimis Spencer, Aria, Emily és Hanna.

Spencer a nővére fiúja után sóvárog. Aria az angoltanáráról fantáziál. Emily a fekete Mayába zúg bele. Hanna pedig ocsmány kis trükkök árán játssza a bombázót.

Ki hinné, hogy ezeknél súlyosabb titok is nyomhatja a lelküket? Pedig így áll a helyzet, mióta Alison barátnőjüknek váratlanul nyoma veszett.

Hogy honnan tudom? Hát onnan, hogy ismerem őket, mint a rossz pénzt. Tudom, miféle gaztetteket követtek el a múltban, és milyen velejükig romlottak ma. Egyetlen féltve őrzött, mocskos kis titkuk sem maradhat rejtve előttem. És most már előtted sem!

 

Előlegbe

Egyáltalán nem ismeretlen előttem a történet, mivel az ebből készített tévésorozatot már majdnem végig láttam. Terveztem a regény beszerzését is, de eddig váratott magára. Most az Egymás Szemében Projekt keretei között vettem a kezembe, Ágota, a Voldemort orra bloggerének ajánlására. 

Egészen rövid, ráadásul nagyon olvasmányos könyv. Ha lett volna időm, gyorsan, akár egy nap alatt is be tudtam volna fejezni. Így azonban öt napig tartott (2018. augusztus 14. - 2018. augusztus 19.).

A regény minősége az elmegy kategóriába sorolható. A régi, Ulpius-os kiadást találtam meg, ráadásul elég viharvert állapotban. Kiesnek a lapok... A mérete miatt viszont utazáshoz első osztályú. A borító annyira nem nyerte el a tetszésemet. Egyrészt nem szeretem a sárgát, másrészt a szőke Barbie nekem annyira nem függ össze a történettel. Még akkor sem, ha értem mire akartak célozni vele.

 

Pro és kontra

Sara Shepard regénye azon kevés könyv közé tartozik, amely egyszerre sorolható a young adult és thriller műfajba. Nem sűrűn találkoztam hasonlóval, de úgy néz ki változik a tendencia. Az írónő rendkívül egyszerűen fogalmaz, tényleg csak a lényeges elemekre koncentrál, nincs eltúlozva a dolog. Viszont itt meg kell jegyeznem, nem csodálom, hogy újrafordították a regényt egy újabb megjelenés kapcsán. Katasztrofális a stílus és a szóhasználat, ami a fordító használt. Körülbelül ötven évvel ezelőtt létezett ez a szleng, mint például csőrözés és cickó. A kötet szerkezetében szimpla fejezetek követik egymást, amelyek azonban frappáns címekkel vannak ellátva. Olybá tűnik "A" stílusában.

A regény teljes mértékben a tizenéveseket veszi célba. A főszereplők is ehhez a korosztályhoz tartoznak. Ami az érdekessége viszont, hogy nem misztifikálja túl az amerikai gimis éveket, mint sok hasonló alkotás. Próbálta hétköznapian megközelíteni a témát. Na, ezt a thriller vonalra persze nem lehetne ráfogni. Középpontba kerül egy lány évekkel ezelőtti nyomtalan eltűnése, valamint egy zaklató is.

Maga a történet egyes szám, harmadik személyben és négy szemszögből játszódik. Egy hajdani baráti társaság tagjait ismerhetjük meg egyenként, akiket egy kapocs, egy ötödik személy, Allison tart össze. Miután azonban a lány nyomtalanul eltűnt, ennek is vége szakadt. Kezdem talán azzal, hogy előbb láttam a sorozatot, minthogy a könyvet olvastam volna. De kellemeset csalódtam! Nyilván nem annyira részletes, nincs benne annyi konfliktus, de ez a röpke háromszáz oldal is át tudta adni azt, amit az adaptáció első évada huszonöt részben. Kezdetnek bemutatja a szereplőket, az Allison-hoz és az egymáshoz való viszonyukat. Említés történik a Jenna-ügyről is, amiben együtt voltak benne, de nem tudunk meg semmi konkrétumot. Az írónő sok fiatalkori problémát is bevon a történetbe. Előkerül a népszerűség, az evészavarok, a megfeleli vágyás, a tanár-diák viszony és így tovább. A lányok mindegyikének akad kisebb-nagyobb problémája. Ezen körülmények között bukkan fel a titokzatos "A", aki mintha minden lépésüket figyelné, és ennek "hangot is ad", már-már fenyegetőnek ható üzenetek formájában. Viszont itt a regényben kevésbé hangsúlyos a szerepe, mint a sorozatban. De a hatás eléréséhez ez is bőven elég volt, már a tudat is elég lehet, hogy valaki minden percben figyel. Na, persze elindul az olvasó fejében is a találgatás, hogy vajon "A" miért teszi mindezt, és ki lapul emögött az egyszerű betű mögött. Sara Shepard azonban az igazi meglepetést a regény végére tartogatja nekünk. Itt összeérnek a szálak. Kiderül, hogy mind a négyen kapnak üzeneteket, sőt, még Allison is előkerül. De egy óriási függővéggel fejeződik be a történet. még "A" is hosszabban üzen nekünk és rázós folytatást ígér. 

Szinte hihetetlen, de az írónőnek a karakterek jellemét is sikerült tökéletesen megformálnia ezen a háromszáz oldalon. Annak ellenére, hogy tényleg csak az életük egy-egy jelenetébe kapunk bepillantást. Szerintem aki mindenkit foglalkoztat, az "A". Vajon miért tartja szemel a főszereplőinket, honnan tudja mikor, hol vannak?! Az elején még abban sem lehetünk biztosak, hogy mit akar. Bosszút, vagy csak játszadozik; a lehetőségek tárháza végtelen. Igazán csak a regény végén "szólal meg". Itt van még nekünk a másik titokzatos személy, az eltűnt lány, Allison.  A barátnői emlékein keresztül sikerül megismernünk. Ő tartotta össze az ötfős társaságot. Így elég bizonytalan, milyen ember valójában. Annyi biztos, hogy népszerű lány volt és és amolyan feltűnő típus. Szerette kézben tartani a dolgokat, igyekezett minden úgy intézni, hogy ő kerüljön ki belőle jól. De kiállt a barátai mellett, még mindig hiányolják a társaságát. A négyes fogatból a kedvencem egyértelműen Aria. A regényben még inkább átjön, mennyire spontán személyiség, tipikus művészlélek. Kedveli az irodalmat, a filozófiát. Nem igazán érdeklik a bevett társadalmi szabályok.  Ha kedve van, bizony bevonul egy bárba sörözni, vagy épp kalandba bonyolódik valakivel. De mindez természetesen a lényéből fakad, nem hajt semmilyen elismerésre. Jóval érettebb a koránál. A következő Emily. Na, ő a tipikus jó kislány. Úszófenomén, egy sportolóval jár. Teszi, amit a szülei elvárnak tőle. Egészen addig, amíg meg nem ismerkedik egy lánnyal, és rájön rossz úton jár. Talán ő volt a legjobban oda Allison-ért, csak akkor még nem jött rá, miért. A harmadik lány Hannah, a tipikus példája a lúzerből lett menő csajnak. Lényegében a külsőségek érdeklik, sokszor meggondolatlanul viselkedik. Aztán végül, de nem utolsó sorban Spencer. Mindenből a kiválóra törekedik, a nővérét próbálja mindenáron túlszárnyalni. Teljesen mindegy miben, lehet az tanulás, sport, fiúk. Ez utóbbi miatt akadnak is gondjai a későbbiekben. 

 

Összességében 5/4,5

Kellemeset csalódtam a könyvben. Nem gondoltam, hogy háromszáz oldal elég lesz arra, amit a sorozat első évada mesélt el nekünk. Sara Shepard azonban nagyon jól kihasználta ezt a rövidséget, tényleg csak a lényeges történésekre koncentrált. A regénynek a thriller vonal adta meg a zamatát. Eltűnés, zaklatás, titkok, zsarolás...mégpedig yong adult vonallal kiegészülve, ugyanis szereplőink mind tizenéves, gimnazista lányok. Fogalmuk sincs, hogy mit akar tőlük a titokzatos "A", aki minden lépésüket figyelemmel kíséri. Egyetlen dolog zavart meg mindig az olvasás során, mégpedig a fordítás minősége. Olyan szavakat adtak a szereplők szájába, amit már évtizedek óta nem használnak szlengként, sem máshogy. A karakterábrázolást is nagyon jól sikerült megvalósítani a rövid terjedelem ellenére. Ajánlani tudom a könyvet a könnyedebb thrillerek kedvelőnek! Megvan a műfajhoz szükséges feszültség, de igazán nem történik benne durva vagy gyomorforgató jelenet. 

 

Vhrai