Robert K. Wittman - John Shiffman: Megfizethetetlen

Milliókat érő történelem

img_20180619_2005296_1.jpg

Twister Média, Budapest, 2016. 400. oldal

 

Fülszöveg

A The ​Wall Street Journal „élő legendának” nevezte. A The London Times szerint ő „a világ leghíresebb műkincsnyomozója”.

Wittman a megfizethetetlen műkincsek és régiségek visszaszerzése mögött rejlő történetekkel kápráztatja el az olvasót. Beépített ügynökként általában fegyvertelenül szegődött műkincstolvajok, csalók és feketepiaci kereskedők nyomába. Zsákmányainak változatossága egyedülálló. Körbeutazta a világot, hogy megmentse Rockwell és Rembrandt, Pissarro, Monet és Picasso festményeit, gyakran titokban, a tengerentúli, külföldi kormányok szeszélyeire is tekintettel dolgozva.

A Wittman által elfogott műkincstolvajok és csalók között van gazdag és szegény, eszes és ostoba, szervezett bűnöző és kétségbeesett magányos farkas. Arról a csempészről, aki egy 6. századi, elrabolt kincset hozott neki, kiderült, hogy magas rangú diplomata. Az értékbecslő, aki háborús hősök leszármazottjaitól lopta el azok családi örökségét, egy ügyes, arisztokrata szélhámos volt. A múzeumi gondnok, aki George Washington hajfürtjeit tulajdonította el, csak egy kis pluszpénzt szeretett volna keresni.

Az FBI számításai szerint Wittman több száz millió dollár értékű műkincset és régiséget mentett meg. Szerinte azonban a statisztika nem fontos, hiszen ki tudná eldönteni, hogy mi ér többet: egy Rembrandt-önarckép vagy egy a hadat megjárt amerikai zászló? Mindkettő megfizethetetlen.

 

Előlegbe

Erről a könyvről még csak nem is hallottam egészen addig, amíg tüzetesebben szét nem néztem a kiadó oldalán. Rögtön megfogott a fülszöveg, mindig is izgalmasnak találtam az FBI-ügynökök életmódját. Köszönöm a könyvet a Twister Média Kiadónak és a Kildarának

Nagyon olvasmányos kötet, amellett, hogy rendkívül informatív is. Gyorsan haladtam vele, munka mellett öt nap alatt a végére jártam (2018. július 3. - 2018. július 8.).

A minőséggel szintúgy nincs problémám, mint a kiadó eddigi könyvei esetén. Jó a kötése és utazáshoz praktikus a mérete. A borítókép nagyon találó, én talán alapszínnek nem választottam volna ennyire világos hátteret.

 

Pro és kontra

Lényegében a memoárok közé sorolnám a művet, ugyanis az egyik írója, Robert K. Wittman visszaemlékezéseit tartalmazza az FBI kötelékében eltöltött pályafutásáról. Másik szerzője, John Shiffman újságíró pedig segédkezett az egészet megfelelő formába önteni. Nagyon jól tették, hogy együtt dolgoztak, ugyanis a sok "technikai" adat ellenére egy gördülékeny és érdekfeszítő irományt hoztak össze. A könyv szerkezetileg gondosan felépített, három nagyobb részből, ezen belül pedig címmel ellátott fejezetekből áll. Találunk továbbá a könyv elején egy tartalomjegyzéket, a könyv végén pedig a szerző jegyzetét, egy köszönetnyilvánítást, és néhány információt az alkotókról. 

A kötet során több országba is ellátogathatunk, az Amerikai Egyesült Államokba, Franciaországba, Spanyolországba, Angliába, és így tovább. Ezt megmagyarázza a kötet fő témája, az elrabolt műkincsek felkutatása. A cím kitűnően alátámasztja a kötet mondanivalóját. És tényleg! Sok esetben hiába számszerűsítik a műtárgyak értékét dollár(tíz)milliókban, azok éppen a készítőjük személye, vagy a korszak miatt egyediek és pótolhatatlanok. Amennyiben pedig valaki kicsit is vonzódik a történelem bármelyik ágához, ezt teljes mértékben belátja. Bár az összegek nagysága szinte letaglózza az embert egy-egy tárgy, vagy művészeti alkotás kapcsán.

Az események középpontjában tehát Robert K. Wittman FBI-ügynök áll, aki sok esetben fekete piaci műkereskedőként, beépülve segített visszaszerezni az ellopott értékeket. Ezekbe az ügyekbe kaphatunk bepillantást Wittman emlékein keresztül. Így nem túl meglepő a fogalmazás jellege sem, végig egyes szám, első személyben íródott. Látszik, hogy a szerzők értik a dolgukat. Már az első fejezeteben egy nagyon izgalmas és érdekes rablási ügyet mutatnak be. Ezzel elhúzva a mézesmadzagot az olvasó orra előtt, mégis mire számíthat a későbbiekben. Csak ezután ugrunk vissza az időben, egészen Wittman pályafutásának kezdetéhez. Megtudjuk, hogyan lesz belőle szövetségi ügynök, és végigkísérhetjük a karrierje fontosabb állomásain. Megismerteti velünk a legfontosabb ügyeit. De mindezt olyan mesterien teszi, hogy mi is ott érezhetjük magunkat az aktuális helyszínen, a veszélyes, bosszantó vagy épp diadalmas helyzetekben. Az író elég bonyolult módon jut el addig, amíg elismerik a munkáját a műkincsek visszaszerzése terén. De nemcsak a szakmai történeteket kapjuk meg a szerzőpárostól, hanem a szóban forgó műtárgy történelmi jelentőségéről, háttértörténetéről is írnak. Sok művészettörténeti ismeretanyaggal válunk gazdagabbá. Sikerült azonban ezt a tudást úgy tálalni, hogy nem válik unalmassá. A legkülönbözőbb tárgyak kerülnek terítékre: a Jognyilatkozat egy aláírt példánya, az amerikai polgárháború egyetlen fekete ezredének zászlaja, valamint egy híres festő fiatalkori önarcképe, és még sorolhatnám. 

A "karakterek" közül természetesen az író, Robert kerül hozzánk legközelebb. Ezt egyrészt elősegíti az egyes szám, első személyű írásmód, másrészt az, hogy betekintést enged a magánéletébe. Az elejtett információmorzsák sokkal személyesebbé tették az egész könyvet. Wittman-nak az volt az álma, hogy FBI-ügynök lesz. Ez relatíve későn, harminc éves kora után sikerült. Nagyon sok módon kapcsolatba került a történetelemmel,  művészettörténettel, így gyorsan kialakult, mivel szeretne foglalkozni. Az egyik legsikeresebb ügynök lesz, akit műkincslopási ügyekkel és értékes műtárgyak visszaszerzésével bíztak meg. Nekem nagyon szimpatikussá vált a könyv során. Nem csak a sikereiről írt, a kudarcokat is éppúgy felvállalta. Sőt, talán ezekre valamivel több hangsúlyt is fektetett. Igaz rajta kívül nincs is a történetben állandó szereplő, talán néhány kollégája. A munkája során tényleg mindenféle elkövetővel alkalma volt találkozni. A milliárdos műkincsgyűjtőtől,  a gátlástalan drogkereskedőn át, egészen a pénzéhes átlagemberig. Volt olyan figura, akinek szinte sajnálta a letartóztatását. 

 

Összességében 5/5

Ennek a könyvnek teljes mértékben sikerült meglepnie! Egy jóval szárazabb, adatokat halmozó műre számítottam, ehelyett kaptam egy olvasmányos, érdekfeszítő memoárt. A szerzőpáros teljes mértékben eltalálta azt a hangot, ami az átlagolvasó megfogásához szükséges. Van benne művészettörténet, ami soha nem állt az érdeklődésem középpontjában, de tényleg igaz, hogy mindent lehet jól tálalni. Nagyon informatív, de ezzel együtt eseménydús. Ajánlani tudom mindenkinek, de főleg azoknak, akiket kicsit is érdekel a művészettörténet, a méregdrága műtárgyak,  és a műkincstolvajok világa. 

 

Vhrai