Alma Katsu: Halhatatlan

Örökkön-örökké

halhatatlan.jpg

Agave Könyvek, Budapest, 2012. 466. oldal

 

Fülszöveg

Amikor ​Dr. Luke Findley éjszakai műszakba érkezik a St. Andrew nevű kisváros kórházába, csak egy újabb apró sérülésekkel és családon belüli erőszakkal terhes éjszakára számít. Ehelyett találkozik Lanore McIlvrae-vel, aki örökre megváltoztatja az életét. Mert Lannynek múltja van…

Lanny McIlvrae senkire nem hasonlít, akit Luke valaha ismert. A nő története a szerelemről és az árulásról szól. Szerelemről és árulásról, amire nincs hatással az idő, ami örökkévaló, kivéve, ha Lanny démonai végre nyugalmat találnának. A kétszáz év alatt, amit a Földön töltött, úgy tűnik, mind a dekadencia, mind pedig az erőszak megkísértette, de ő végig hű maradt élete nagy szerelméhez. Egészen mostanáig.

Alma Katsu nagy kritikai visszhangot kiváltó könyve felejthetetlen történet a viszonzatlan szerelemről, ami nem csak megerősíti és nagy tettekre sarkallja az embert, de ugyanakkor el is vakítja és akár a teljes pusztulásba is vezetheti, hiszen a saját megváltásunkhoz vezető út megtalálásáért kizárólag mi magunk vagyunk felelősek.

 

Pro és kontra

Alma Katsu könyvével kapcsolatban az jut legelőször eszembe, hogy végre egy regény, ami nem akar többnek látszani, mint ami. Ahogy kézbe vesszük a könyvet, rögtön szembetűnik  az egyszerű és letisztult borító, a szürke háttérszín nem a feltűnősködést szolgálja. A címet olvasva pedig sejthetjük, miről is fog szólni a könyv. Néha egyetlen szó is elég, hogy rátapintsunk a lényegre...

Egy akció keretében csaptam le a regényre évekkel ezelőtt, ezt pedig a közelmúltban követte a trilógia második és harmadik része is. Így aztán ideje volt levenni a polcról. Kissé tartottam a könyvtől, a fülszöveget olvasva egy egyszerű romantikus regényre számítottam, némi fantasy szállal megspékelve. De ennél sokkal több mondanivaló rejtőzik a sorok között. Rögtön az elején sikerült belerázódnom a történetbe. Egyrészt az írónő stílusa egészen magával ragadó. Rengeteg a leírás, ami számomra mindig megkönnyíti, hogy magam előtt lássam az eseményeket. Másrészt pedig annyit foglalkozik a szereplők érzelmeivel, lelkivilágával, hogy szinte életre kelnek.

A történetet két idősíkon követhetjük nyomon. A "jelenben"  játszódó részek egyes szám, harmadik személyben, míg a múltbéli jelenetek egyes szám, első személyben íródtak. Már ez is ad a kötetnek egy érdekes hangulatot. Alma Katsu már az elején belecsap a lecsóba, nem húzza az időt felesleges bevezetéssel. Egy észak-amerikai kisváros, St. Andrew kórházában járunk, ahova beszállítanak egy női beteget. Gyorsan kiderül, hogy egy gyilkosság gyanúsítottja. Az esetet kapó orvos, Luke Findley rögtön szimpatizál Lanore McIlvrae-vel, aki egy különös dolgok közöl vele. Halhatatlan, több, mint kétszáz éves, valamint el kell tűnnie a hatóságok elől, mielőtt kérdezősködni kezdenek. Orvosként a férfi kételkedik, de Lanore gyorsan bizonyítja az állításait. Megszöknek a kórházból, és elindulnak a kanadai határ felé. Első olvasatra ez a vonal nem is tűnt túl izgalmasnak, azonban az út során a lány elkezdi mesélni a történetét. Így a regény során vissza-vissza ugrunk vagy kétszáz évet az időben. Az ifjú Lanny egy kisvárosban éli az átlagos, vidéki lányok életét. Kislánykora óta ugyanabba a férfiba szerelmes, Jonathan St. Andrews-ba, a város leggazdagabb családjának fiába. A férfi azonban teljesen máshogy áll a dologhoz, képtelen viszonozni az érzelmeit, több vasat is tart a tűzbe. Lanore mégis odaadja magát, teherbe esik, ezért kénytelen lesz elhagyni a várost. Az igazi kálvária azonban Bostonban veszi kezdetét, ahol megismerkedik azzal az emberrel, aki halhatatlanná teszi. 

Alma Katsu mesterien ábrázolja az érzelmeket. A reménytelen szerelem azt hiszem olyasmi, amit minden ember átél egyszer az élete során. Hiába vágyik főszereplőnk Jonathan-re, egyszerűen  nem működik. Engem alapvetően a kitartása, és az az önzetlenség bűvöl el, amit hosszú évek után is tanúsít. Na, de ugorjunk vissza Bostonba. Itt kerül be a történetbe a halhatatlanság. Nekem kifejezetten tetszett, hogy nem hoztak ki sokat a témából, inkább az ezzel járó lelki terhek kerültek előtérbe. Persze volt egy kis mágia, egy kis elixír, de ennyi. Annyi különlegessége azonban van a dolognak, hogy csak a "teremtője" ártat egy halhatatlannak. Adair személye roppant érdekes, rajta tökéletesen megfigyelhető az öröklét sötét oldala. Megismerkedhetünk az ő történetével is. Itt akadtam fenn a történeti háttéren. Rendben van, hogy az írónő nem történelmi regénynek szánta, de a magyar-román vonatkozások nagy része óriási marhaság volt... A cselekmény nagy részét az érzelmek vezérlik, szerelem, kéjvágy, bosszú, kegyetlenség...és még sorolhatnám. Szerintem már ez a felsorolás is garantálja, hogy eseménydús regényre számíthat az olvasó! 

A karakteralkotás nagyon jól sikerült. Már többször említettem, mennyire hangsúlyos az érzelmek ábrázolása a regényben. Ezáltal kapunk betekintést az emberi lélek legsötétebb bugyraiba... Lanore a hűség és a lojalitás mintaképe. Olyan férfira vágyik, akit nem kaphat meg. Ennek ellenére a végsőkig képes érte bármit megtenni. Speciel én leginkább sajnáltam ezért. Jonathan tipikusan az a férfi, aki képtelen a valódi érzelmekre. Kihasználja a külső adottságait, hogy mindenkit a bűvkörébe vonjon. Rendkívül önző figurának tartom. Saját magán kívül nem sok minden érdekli. A legérdekesebb szereplő számomra Adair volt. Imádja a hatalmat, és azt, hogy bármit megtehet. Ennek ellenére sohasem elégedett. Több, mint ötszáz év után nem érdekli semmi, mások szenvedése nyújt számára némi élvezetet. Annyira vágyta a halhatatlanságot, hogy végül nem tud mit kezdeni vele. 

 

Összességében 5/4,5

Kellemesen meglepett ez a regény, Alma Katsu mesterien játszik az emberi érzelmekkel. A történet során megismerhetjük a halhatatlan szerelem árnyoldalait, a szó legszorosabb értelmében.  Az egyetlen dolog, ami zavart a történelmi tények helytelen használata. Főleg annak tükrében, hogy  a regény végi utószóban ki van hangsúlyozva a rengeteg kutatómunka. Az emberi jellemet azonban jól ismeri az írónő, nagyon sokrétű figurákat alkotott. Ajánlani tudom mindenkinek, aki kíváncsi a szerelem felemelő és földbedöngölő  erejére, valamint nem retten vissza, ha ezt fekete mágia kíséretében tálalják. Nem egy szokványos romantikus történet, kíváncsi vagyok a folytatásra! 

 

Vhrai

 

Az alapkép forrása: www.pixabay.com