Cserhalmi Dániel: Csengőfrász

Pokol magyar módra

img_20180728_1550468.jpg

Atlantic Press, Budapest, 2018. 320. oldal 

 

Fülszöveg

Budapest, 1950 február. Az Államvédelmi hatóság pincéiben a nyomozók nem válogatnak az eszközökben, hogy vallomásra kényszerítsék az őrizeteseket. Ezt teszi Szabados Imre százados is, aki a legdurvább módszerektől sem riad vissza, hogy feljebb kerülhessen a szolgálati ranglétrán. Hűen követi a Párt elvárásait, és ennek megfelelően lát neki egy koncepciós nyomozás lefolytatásának. Közben pesti bérlakások mélyén, cukrászdák homályos sarkában eldugott asztaloknál a diktatúra és az ÁVH fenyegetésével dacolva titkos megbeszélések folynak… 
Cserhalmi Dániel hiteles, tanulságos és krimiszerűen fordulatos regénye a Rákosi-korszak politikai rendőrségének sötét és még mindig alig ismert világába kalauzolja el az olvasót és emberközelbe hozza a korszak olyan ismert figuráit, mint Péter Gábor, a rettegett hatóság főnöke vagy Rákosi Mátyás, aki maga is hatalmi intrikák áldozatává válhat.

 

Pro és kontra

Cserhalmi Dániel kötetére a könyvheti megjelenések között figyeltem fel. Nagyon jelentős regénynek tartom, ugyanis egy olyan korszakot, szervezetet állít a középpontba, amellyel meglátásom szerint nem sok irodalmárunk foglalkozik. Pedig ez a magyar történelem egyik olyan időszaka, amelyről nem szabad megfeledkezni! 

A regény műfaja már a fülszöveg alapján könnyedén behatárolható, egy politika krimit tarthat kezében az olvasó. Ugyan ebből a zsánerből eddig elég kevés került a kezembe, de ahogy idősebb vagyok, egyre inkább érdekelnek a hasonló alkotások. A szöveg igényes és lényegre törő, az író nem futott felesleges köröket. A regény felépítése egyszerű, számozott fejezetek követik egymást, amelyek dátummal és helyszínnel vannak ellátva. A kötet végén találunk egy rövid összefoglalót, mi alapul a történetben valós tényeken. De van itt még egy köszönetnyilvánítás minden közreműködő részére. 

Cserhalmi Dániel választása a magyar történelem egyik legsötétebb korszakára esett. Az 1950-es évekre a politikai rendőrség teljhatalma és a koncepciós perek tömkelege volt a jellemző. Rákosi elvtárs mindenáron meg akart felelni a Szovjetunió elvárásainak, az ő támogatásával gyakorlatilag bármit lehetett csinálni, bárkit el lehetett tenni az útból koholt vádak alapján. Az események helyszíne a főváros, Budapest. Fix pont a regényben az Államvédelmi Hatóság székháza, az Andrássy út 60. Ma ott található a Terror Háza. Jártam már ott egyszer, így sok regénybeli dolog realizálódott a fejemben olvasás közben. 

A történetet egyes szám, harmadik személyben, de több nézőpontból követhetjük nyomon. Egyrészt Szabados Imrét, az ÁVH egyik nyomozóját és egyben vallatótisztjét. Általa bepillanthatunk a koncepciós perek világába. Az ő dolga, hogy a delikvens így vagy úgy, de mindent bevalljon. A szerző a legkülönfélébb vallatási technikákat vonultatta fel: a pszichológiai hadviseléstől az alvásmegvonáson át egészen a nyers erőszakig. Mindemellett azonban megismerjük Szabados magánéletét, elkísérhetjük a lakására, a besúgókhoz, és így tovább. Nagyon érdekes, hogy be lett vonva a történetbe a korabeli pszichológia. Meg sem fordult a fejemben, hogy a praktizálással abban az időben valaki mert próbálkozni, akár titokban is. Egy másik szálon részesei lehetünk Rákosi Mátyás mindennapjainak. Mindenki az ő kegyeit igyekszik elnyerni. Az ÁVH főbb emberei egymáson átgázolva akarnak közelebb jutni hozzá. A harmadik vonalon pedig egy összeesküvés szervezőivel találkozhatunk. Amennyire én meg tudom ítélni, hitelesen sikerült bemutatni milyen lehetett titkos megbeszélésekre járni, folyamatosan rettegni, és a látszatot a végsőkig fenntartani. Természetesen a regény végére a történet szálai összekuszálódnak. Álmomban sem gondoltam volna olyan befejezésre, mint amit a szerző kitalált. Még jó, hogy meg tudtam állni, nem lapozzak a könyv végére...

A karakteralkotás szerintem mesteri. Középpontban egyértelműen Szabados Imre áll. Igazi mintanyomozó, nincsenek kihágásai, sem furcsaságai. Szakavatott ismerője a vallatási technikáknak, ezeket kitűnően alkalmazza is. Igazán a munkája teszi ki az élete nagy részét. Ahogy haladunk előre a történetben, egyre több dolog kerül a felszínre vele kapcsolatban. Nincsenek társasági kapcsolatai, sem párkapcsolata. Pánikrohamok gyötrik, titokban ezért egy pszichológust látogat, szóval akadnak bőven problémái... Rákosi Mátyás ugyan nem kulcsfigura a regényben, de érdemes megemlíteni. Tökéletesen sikerült az olvasó elé tárni, mennyire körülrajongott ember volt bizonyos körökben, viszont a pozíciója ellenére sikerült hétköznapi emberként ábrázolni. Volt családja, kedvesen bánt a személyzettel, járt nyaralni. Persze bemutatásra került az az oldala is, ami miatt a korszakot Rákosi rémuralmának hívták. Fontos szereplői még a könyvnek az összeesküvést szövő emberek is. Feleslegesnek tartom itt most külön-külön felsorolni őket, csak írok róluk pár gondolatot. Az ügy kiötlőjének nincs vesztenivalója, elege van a rendszerből. A másik résztvevő folyamatosan a lebukástól retteg. De talán a leglényegesebb az, akinek személyes indíttatása van. Korábban ugyanis elvitték az apját. Ennél részletesebben azonban tényleg nem megyek bele, nem akarom elspoilerezni....

 

Összességében 5/5

Egyértelmű, hogy figyelni fogom Cserhalmi Dániel munkásságát a továbbiakban. Egy kitűnő politikai krimit tarthattam a kezemben, ráadásul olyan korszakba ágyazva, amihez nem sokan nyúltak eddig. Nagyon érdekes szemszögből íródott, ugyanis nagyobb részt az ÁVH embereit és módszereit követhetjük, nem pedig a rendszer szenvedő alanyait. De emellett részesei lehetünk egy összeesküvésnek is. Szabados százados személye pedig rengeteg érdekességet és meglepetést tartogat a történet folyamán. Ajánlani tudom a könyvet azoknak, akiket érdekelnek a korabeli viszonyok, de a krimi zsáner rajongói sem fognak unatkozni! 

 

Vhrai