Alan Dave Darel: A Rothadó Hold fiai

img_20181223_1312408.jpg

Kalliopé Kiadó, 2018. 492. oldal

 

Fülszöveg

– ​Csak megnéztem még egyszer – hadarta Haragvó Villám. Vörös Szem még mindig nem szólt. – A hullát – folytatta nagy sokára testvére. – Meg akartam érteni. 
– Mit? – kérdezte Vörös Szem. 
– Azt, hogy miért mi lettünk kvazárok. Miért vagyunk méltóbbak az istenek kegyeire, mint ők, az áldozatok? Miben különbözünk tőlük? 
– Na, miben? 
– Semmiben – mondta Haragvó Villám letörten. 
– Tévedsz – nevetett Vörös Szem. – Az istenek és Fekete Hold nem véletlenül választottak ki épp minket. Az istenek tudják, hogy ki az, aki megérdemli, hogy vadász legyen, és ki az, aki nem. A legjobbnak tartanak minket. Arról álmodoztunk egész életünkben, hogy az istenek a kegyeikbe fogadjanak. Ez volt a leghőbb vágyad. És nekem is. Most megkaptuk. Az istenek kvazárokká emeltek mindkettőnket, hogy a parancsaikat teljesítsük. Halhatatlanok lettünk. És mit kell tennünk cserébe? Szinte semmit. Vadászok vagyunk, azok voltunk eddig is.

A kvazárok lélekvadászok. Egyetlen szent célt követnek: az istenek és Isten akaratát. Csekély ár ez a halhatatlanságért. 
A hitükért vívott évezredes harcban Isten követői nem támaszkodhatnak másra, csakis az Égbe vetett feltétlen bizalomra. Ha e bizalom meginog, a gonosz elszabadul és egyetlen kérdés lesz az úr, Holdanya könnyes arca alatt: ki szűnt meg előbb embernek lenni?

 

Pro és kontra

A magyar kortárs fantasyval mindig jó kapcsolatot ápoltam, bár az utóbbi időben magát a műfajt sikerült elhanyagolnom. Alan Dave Darel-lel és A Rothadó Hold fiaival egy családias hangulatú könyvbemutatón találkoztam itt, Regensburgban. Nem sokszor fordul elő, hogy a kötet elolvasása előtt már betekintést nyerhetek a regény háttérvilágába, illetve a megalkotásának menetébe. Érdekes tapasztalat volt ezek után olvasni a történetet.

Ami rögtön szembeötlött, az a borító kinézete. Végre lehet igényes borítóképet látni egy fantasy regényen, ami nem “átvett”. Mostanság ritkán találkoztam hasonlóval. A kiadás minőségével sincs semmi baj. Olvasóbarát a mérete, nem tört meg sem a külseje, sem a gerince. Ráadásul nem hangyányi betűkkel nyomtatták, így jól lehet vele haladni. Műfajilag a fantasy egy ritkábban felbukkanó alfajába, a történelmi fantasyba sorolható. Kiüt a sorok közül a szerző rendkívüli műveltsége, mind a fogalmazás mód, mind pedig a történeti háttér tekintetében.

A történelem a regény számára egyfajta díszletként szolgál, csakúgy, mint a változatos helyszínek. Bepillantást nyerhetünk az ősi maja kultúrától, a középkori inkvizíció világán át, egészen modern korig. Mindezek során pedig bejárhatjuk a szereplőkkel szinte az egész földkerekséget. Különösen megfogott az, milyen mesterien adagolja Darel a fantasztikus elemeket a műhöz. De mégsem ezek adják a történet sava-borsát. Mielőtt azonban erre rátérnék, nézzük, min is alapszik a mű misztikuma. A legfontosabb szerepe a reinkarnációnak, illetve  a halhatatlanságnak van, ugyanis a kvazárok fizikai értelemben nem, de a lélek síkján, bizonyos feltételek teljesülése esetén újjászületnek. Emlékeznek minden egyes megélt életükre, így az azokban megszerzett tudás, tapasztalat mind-mind összeadódik. Ennyire azonban nem egyszerű a mágikus szál sem, felbukkannak még a regényben a boszorkányok, akik állandóan összetűzésbe kerülnek a kvazárokkal.

A történetet több szálon játszódik, és többször váltunk korszakot. Az író nagyon alapos volt, ugyanis mielőtt belevágna a dolgok “fantasztikumába”, több szempontból megismerteti velünk, miként működhetett a maja civilizáció évezredekkel ezelőtt. Itt rengeteg újdonsággal, illetve a későbbiekben jelentős szereplővel ismerkedhetünk meg. Lehet az információk ilyen mennyiségű átadása a regény elején nem a legszerencsésebb, de azt tudom tanácsolni, ne adja fel senki a kötet olvasását, ugyanis az első 100-150 oldal után kezd igazán érdekessé, eseménydússá válni a cselekmény. Ekkorra jutunk el ugyanis arra a pontra, ahol a kvazárok, több nemzedéknyi idő után rájönnek arra, mit is jelent a halhatatlanság. A szerző elég mélyen, szinte filozofikus mélységekig belemerül a témába, de én az családi és egyéb “halandó” viszonyok terén hiányoltam ennek bemutatását. Sokkal többet akart az író átadni számunkra, mint amennyit végül sikerült. Kíváncsi lettem volna egy-egy rövid jelenet erejéig, hogy hogy viszonyulnak mondjuk a szüleihez, a kortársaikhoz, és így tovább. A cselekmény azonban rendkívül jól felépített. Miután túljutunk a hosszas bevezetőn, sokkal  követhetőbbek az események. A kvazárok kezdetben gyermeki naivsággal járnak vezetőjük, Fekete Hold nyomában. Beleolvadnak és aktívan részt vesznek az emberiség történelmébe, például az inkvizíció során jelentős szerepet játszottak abban, hogy a boszorkányok száma megcsappan. Ez elég nyomós ok a köztük lévő ellentét fennállására. A regény fő konfliktusát mégsem ez adja. Hanem az, hogy a kvazárok egyike, Haragvó Villám egyre közelebb kerül a halandókhoz, és megkérdőjelezi a kvazárok létének jogosságát. Nagyrészt ezen szál körül mozognak az események, de közben teszünk még kisebb kitérőt, főleg a boszorkánymesterek felé. Nagyon érdekes megközelítésben ismerhetjük meg a történelem során játszott szerepüket. A regény bőven tartogat meglepetéseket, jó párszor “fordul az a bizonyos kocka”. De ennél többet nem is szeretnék elárulni, nehogy az olvasás rovására menjen.

A karakteralkotás egészen jól sikerült. Egyáltalán nem a megszokott, már-már sablonos fantasy szerepeket használta az író, ennél jóval bonyolultabb egyének születtek. Kihasználta a karakterfejlődés lehetőségeit. Egyedüli hibának talán azt tudom felróni, hogy néha egészen képtelen reakcióik voltak egy-egy szituációban. Az egyik központi figura Fekete Hold, a kvazárok vezetője. Sajátos vonása, hogy a halhatatlansága mellett nagyon jól tudja manipulálni az embereket. Sokáig rejtve marad, milyen célok vezérlik valójában. Vörös Szem talán a legjobb harcos a 13 kvazár közül. Vakhittel követi Fekete Holdat, azon munkálkodik, hogy minden változatlan mederben folyjon tovább. Ehhez bármilyen eszközt képes bevetni. Haragvó Villám lesz az első, aki megkérdőjelezi Fekete Hold igazát. Ő lesz az, aki rájön, hogy hiába születnek folyton újjá, élni nem igazán éltek sohasem. Viszont bizonyos események bekövetkezte után csak a bosszúvágy vezérli… Nos, én itt be is fejezem. Hosszan tudnám még sorolni a szereplőket, hiszen a regény rengeteg karakterrel operál, de félek, így is többet árultam el, mint kellett volna.

 

Összességében 5/4

Egyáltalán nem bántam meg, hogy “beruháztam” erre a kötetre. Az utóbbi évek egyik legérdekesebb magyar fantasy regényét volt szerencsém a kezembe venni. Nagyon igényesen és precízen felépített munka. Külön kiemelném a megfogalmazást és a bő szókincset. A történelem felhasználása és ennek fantasztikus elemekkel való vegyítése pedig egy egészen egyedi és különleges egyveleget alkot. A halhatatlanság és a reinkarnáció ilyesfajta megközelítésével még nem találkoztam. Szinte filozófiai síkra tereli a szerző a kérdést, hogy valójában miért is érdemes élni? A történet elején el lehet veszni a több nézőpont és rengeteg szereplő között, de az első 100-150 oldal után teljes gőzzel beindulnak az események. Ezután már egy-egy főbb karakterre fókuszál a történet. Személy szerint ekkor kezdtem el igazán falni az oldalakat! Ajánlani tudom az ínyencebb fantasy rajongóknak, ugyanis Alan Dave Darel szinte szépirodalmi magasságokba emelte a műfajt. Biztosan figyelni figyelni fogom a szerző munkásságát, kíváncsian várom, mivel rukkol elő legközelebb!

 

Vhrai