Mini-Könyvajánló

woods-690257_340.jpg

 

Kim Holden: Bright Side (1.) 5/5

3286854_4.jpg

A regényről, sőt magáról a történetről is volt már fogalmam, mikor elkezdtem olvasni. A Molyon ódákat zengtek róla, mennyire gyönyörű, különleges, egyben mégis hétköznapi alkotás. Nos, mindezzel egyet kell, hogy értsek. Ez messze kimagaslik a többi, az utóbbi években tucatszámra íródott, hasonló regény közül. A történet két hányatott sorsú fiatal életét és szerelmét tárja elénk, de a “megszokott” sziruposság nélkül. Azt hihetnénk a regény feléig, hogy egy átlagos, fiataloknak szóló romantikus regénnyel van dolgunk, de ez óriási tévedés. Személy szerint én már az elejétől sejtettem, hogy valami nincs rendben. Fontos, és bármikor aktuális témát dolgoz fel. Konkrétan nem akarom elárulni, mi az, mert a fülszöveg sem teszi, de olyan dologról van szó, amely - sajnos - bármelyikünkről kiderülhet. Az biztos, hogy alapjaiban rengetné meg a gondosan felépített kis világunkat. A szerző nagyon óvatosan, és nagy átéléssel közelítette meg a témát. Nem merült orvosi részletekbe, mégis követni tudjuk az aktuális helyzetet. A történet egyes szám, első személyben íródott, valamint több szemszögből követhetjük az eseményeket. Kim Holden ezzel is tökéletesen tudta érzékeltetni, hogy közeledünk az elkerülhetetlen végkifejlethez, az egyik nézőpont egyre kevesebbet szerepel. A karakteralkotás fenomenális lett, még ha az ember sejti is, hogy kicsit el lettek túlozva a szereplők pozitív tulajdonságai. Nagyon kedveltem Kate, Gus és Keller személyét egyaránt. Összességében egy nagyon szerethető történet, szerintem még azok is bátran kézbe vehetik, akik általában ódzkodnak a romantikától!

 

Peter Straub: Pokoltűz Klub I.-II. 5/4

1ddb08fc594dfae0f3f496e9eaef91a4_big.jpg

A szerző nevét a Stephen Kinggel közösen írt regénye, a Talizmán nyomán ismertem meg. Előrebocsátom, senki ne hasonlítsa a történetet az említett kötethez, mert távol áll a két regény egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől. Amikor a kezembe akadt ez a könyv, már a fülszöveg alapján nyilvánvalóvá vált, hogy egy szürreális, elvont írással lesz dolgom. Na igen, maga a szó is szerepel az említett leírásban. Straubnak két olyan témát sikerült összefésülni, amit talán senkinek nem jutna eszébe utána csinálni. Egyrészt egy könyvkiadó, és azt azt alapító család körüli rejtély nyomába eredhetünk, másrészt pedig részesei lehetünk egy sorozatgyilkos tombolásának. Ez a két szál természetesen összefonódik. A könyvkiadó hírneve hazugságra épül, a legfelkapottabb írójuk ugyanis - igaz évtizedekkel ezelőtt, - de lopott ötletre alapozta a pályafutását. Elég fura élmény volt olvasni, néhol talán kicsit vontatott. De számomra izgalmasabb volt a múltbeli nyomozás, mint a jelenben játszódó jelenetsor, pedig az utóbbi sokkal mozgalmasabb. Ami nagyon tetszett, hogy a szerző nem spórolt sem az események, sem pedig a környezet leírásával, szinte láttam magam előtt a jeleneteket. De ugyanez igaz a karakteralkotásra is. Alaposan kidolgozott, nem hétköznapi szereplőkkel ismerkedhetünk meg. Nem sűrűn választanak főhősnek egy éppen klimaxos, a negyvenes éveinek végén járó, ráadásul még poszttraumatikus stresszben is szenvedő nőt. De a sorozatgyilkos sem igazán illik bele a megszokott sémába. Összességében egyáltalán nem volt rossz olvasmány, de tényleg csak azok vegyék kézbe, akik bírják az extrán elvont alkotásokat.

 

Cheryl Strayed: Vadon 5/3,5

2254791_5.jpg

A könyvet karácsonyra kaptam évekkel ezelőtt, azóta várakozott a polcomon. Jól jött, mert pont idén januártól csatlakoztam a Nincs időm olvasni kihíváshoz. Ez volt az egyetlen könyvem, ami valahogy kapcsolódott a sporthoz, és még nem olvastam. A szerző ugyanis magánéleti problémái miatt fogta magát, és nekivágott a több száz mérföldnyi Pacifikus Túraösvénynek (USA). Elég beszédes az alcím is, Ezermérföldes út önmagamhoz. Ténylegesen nem a hosszú vándorlás áll a kötet középpontjában, hanem Cheryl Strayed felnőtté válása. Szerkezetileg nagyon ügyesen lett összerakva a könyv. Felváltva olvashatunk az út megpróbáltatásairól, illetve bepillantást kapunk az író addigi életútjába. A szöveg elején ki van hangsúlyozva, hogy a szerző nem értelmiségi családból, illetve környezetből származik. Nem tudom az angol szöveg esetén volt-e jelentősége, de ezt a magyarra fordítás után egyáltalán nem lehetett észrevenni. Néhol hiteltelennek tartottam az elbeszélést, főleg az intravénás heroinhasználatról. Úgy rakosgatta le a drogot, függőség nélkül, mint a hobbidohányos a cigarettát. Ha akarta használta, ha akarta nem. Azért ez nem így szokott működni. Egyébként az elején nem véletlenül írtam, hogy a szerző felnőtté válásáról szól. Ez nem egy önismereti könyv, ebből a szempontból maximum az értékelhető, hogyan tette magát túl egy közeli hozzátartozója halálán. A túrával kapcsolatban viszont sok érdekességet megtudhattunk, és a szerző sokszor képtelenebbnél képtelenebb szituációkba keveredett. Annyi biztos, hogy Strayed-nek volt vér a pucájában, hogy nulla tapasztalattal neki mert vágni a “sétának”! :) Ajánlani tudom mindenkinek, kellemes kikapcsolódást nyújt. De ettől a kötetről senki ne várja a megvilágosodást!

 

Emma Cline: A lányok 5/2,5

3834149_5.jpg

A könyvre egyrészt a borítója miatt figyeltem fel. Nagyon jól néz ki ez a piros-kék kontraszt. Másrészt pedig a témája miatt. Mindig is érdekelt, hogy volt képes Charles Manson fiatalokat rávenni a vérontásra. Sajnos ez a kötet tipikus esete annak, amikor a fülszöveg jobban sikerül, mint maga a könyv. Az alapján sokkal nagyobb durranás vártam! Maga a történet egy középkorú nő visszaemlékezése, hogy egy időben kapcsolatban állt Russel szektájával. (Nyilván nem használta a szerző Manson nevét). A kerettörténet annyiban érdekes, hogy a “mostani” tizenévesek sem mások, mint ő akkor. Naivak és sokan könnyen befolyásolhatóak. A kötet nagy részét azonban a harminc évvel ezelőtti események töltik ki. Azt hinnénk, ha már ennyire izgalmas anyag kerül egy szerző kezébe, tud is élni vele. Sajnos ebben az esetben nem így történt… Speciel én szeretem, ha valaki utánanéz a dolgoknak. Hát, itt semmivel sem sikerült több ismeretanyagot összeszedni, mint amit a legbénább dokumentumfilmek is tartalmaznak a Manson-gyilkosságokkal kapcsolatban. Ráadásul hihetetlenül unalmas módon mutatta be az eseményeket. Egy unatkozó, az anyja által elhanyagolt tinilány szemén keresztül, ami legtöbbször csak gyerekes sirámokból állt. A felnőtt részek úgymond azt jelentették, hogy mindenféle szexuális jellegű dolgot próbálgat, mert az jó… Talán a vége ért valamit, amikor megpróbál magyarázatot keresni a miértéke. De bevallom, a 2,5 csillag is csak az ötlet miatt jár. Ha valaki a témában akar olvasni, akkor is csak végső esetben ajánlom… Nagyon nagy csalódás!

 

Vhrai