Stian Skald: Az elveszett aranyváros keresése

cloud-2680190_340.jpg

Underground, Budapest, 2018. 168. oldal

 

Fülszöveg

Üdvözöllek, messzi égtáj hírnöke!

A világ, melynek kapuját most kitárom előtted más, mint amiben eddig éltél. Olyan teremtmények lakják e földet, amelyeket a legtöbben csak a mesék és babonák világából ismernek. Itt viszont eme történetek is valóságosak, a bennük lévő mágia pedig nem csupán szemfényvesztés, hanem a tudományok és művészetek legmagasabbika. Forrása a körülöttünk örvénylő arkán, mely egykor e földrész hegyeit és tájait megformálta. Lépj hát be e csodákkal teli világba és fedezd fel annak legrejtettebb zugait is!

De figyelmeztetlek! Aki egyszer a vándorok útjára lép és megízleli az igazi szabadságot, akár örökké a rabjává válhat ennek az életnek. Vezessen térkép vagy a vakszerencse, többé nem lesz maradásod. Bármerre is indulj, kalandok várnak rád és olykor a veszély is útitársként szegődik majd hozzád. Dönts hát szándékod szerint, s ha végül nem fordulsz vissza, úgy üdvözöllek Avalantiában!

 

Pro és kontra

Nos, lehet jobb, ha már nem is kezdem Nektek a “mondandómat”, hogy érdemes a magánkiadások közül is szemezgetni. Sokszor olvashattátok nálam, hogy mennyire pozitívan csalódtam ezzel kapcsolatban. Főleg, hogy az utóbbi időben nagyon jó könyvekkel találtak meg. Ezúttal Stian Skald, alias Somoskői Viktor tisztelt meg azzal, hogy figyelmembe ajánlotta fantasy zsánerbe tartozó kisregényét.

A könyvecske elektronikus formában került hozzám, így a minőségéről érdemben nem tudok nyilatkozni. Viszont már az oldalszáma alapján is alkalmas lehet egy röpke délutáni kikapcsolódásra, vagy egy rövidebb utazásra. A borító nagyon jól néz ki. Igényesebb, mint sok "X" kiadást megérő mű esetén. Nagyon jól érvényesül a színhatás, a betűtípus és az alakok is a borítóképen. Szerkezetileg nagyon egyszerű, számozott, címmel ellátott fejezetekre tagolódik, de ez tökéletesen megfelel annak, hogy egy kisregényről beszélünk. A írói stílus engem a ‘90-es évek fantasy regényeire emlékeztet. Kitűnő alap lehetne akár egy szerepjáték-rendszerhez is.

A történet egy, a szerző által megálmodott “világban”, Avalantiában játszódik. Erről közvetlenül a regény elején találunk is egy térképet. Az események nagy része azonban áthelyeződik ismeretlen tájakra. Talán ennek is köszönhető, hogy Stian Skald nem bocsátott a részünkre túl sok adatot ezzel kapcsolatban. Itt-ott elszórtan találunk a regényben információkat az országról, az ott élő népekről, a társadalom felépítéséről..stb. Mivel azonban a regény Mulmirian, az aranyváros kereséséről szól, így a felfedezendő területeket mi is a szereplőkkel együtt járhatjuk be. Személy szerint én előnyben részesítem az akár több száz oldalra nyúló, részletesebb világkidolgozást, de egy ekkora terjedelmű íráshoz képest elegendő tudáshoz jutunk. Itt meg is jegyezném még, hogy mennyire tetszett a regény elején található költemény, ami magáról az aranyvárosról szól. Abban az esetben sem találkozhatunk óriási újdonságokkal, ha az Avalantiát benépesítő lényeket vesszük sorra. Az alap fantasy karaktereket találhatjuk meg: mágusok, kardforgatók, katonák, zsoldosok, közemberek, és persze elmaradhatatlanok az állati tulajdonságokkal rendelkező, orkokra hajazó egyedek - itt rigmulok. A cselekmény szempontjából is azt kell írjam, hogy jellegzetes, a műfajra jellemző kliséket használt fel a szerző. De ez a kis könyvecske egyúttal annak is bizonyítéka, hogy bizony ezeket ötletesen is fel lehet használni. Kifejezetten tetszett, hogy nem akart erőltetett, hajmeresztő fordulatokat lenyomni a torkunkon. Főszereplőnk, “Fortélyos” Maugis, mágusként megunta a küldönc szerepét, ezért némi vívódás után csatlakozik egy csapat kardforgatóhoz, akik a legendás várost, Mulmirian-t keresik. Az út során számos akadályba ütköznek, többen is megpróbálják meggátolni, hogy elérjék a céljukat…. Mindent figyelembe véve, nagyon kiszámítható a történet, de szerintem a cselekmény tekintve, bevezetősztorikánt tökéletesen megállja a helyét. A világfelépítésben pedig rengeteg lehetőség rejlik, amelyek csak arra várnak, hogy a szerző kiaknázza őket.

Karakteralkotás tekintetében is tipikus lett. A legjellemzőbb fantasy szereplőket vonultatja fel. “Fortélyos” Maugis, képzett mágus, aki unalmas feladatot kapott. Unja a küldönc szerepet, szeretne jelentős dolgokban részt venni.  Ezért is csatlakozik a három kardforgatóhoz. Aluntas, a tipikus vezéregyéniség, igazán ő dönti el a csapat épp mit tegyen. Rendkívül tapasztal és megfontolt figura. Társa és egyben barátja, Seldoran, nagyszájú, bőbeszédű, hajlamos komolytalankodni, de a dolgát remekül végzi. Harmadikként pedig itt van a titokzatos Errenori Farun, akiről alig tudunk meg valamit. Távolságtartó, hideg fejjel gondolkodva mindig azt teszi, amit kell. Még a regény végén sem tudjuk meg, valójában mi a célja. Később csatlakozik hozzájuk a rigmulok nemzetségéből Northas. Talán az egyik legérdekesebb szereplő, szerintem tökéletesen sikerült a farkas ösztönöket az emberi viselkedéssel keresztezni az írónak. Ő valódi ösztönlény, aki előbb cselekszik, csak azután gondolkodik. Akiket kissé hiányoltam a műből, azok a női karakterek.

 

Összességében 5/4

Stian Skald írásaira érdemes lesz a továbbiakban is odafigyelni. Ez az első regénye, amiben ugyan nem találkozhatunk forradalmi újításokkal, sem pedig óriási fordulatokkal. ennek ellenére nagyon olvasmányos és szórakoztató alkotás. Van ugyan még miben fejlődnie a szerzőnek, főleg a háttérvilág felvázolásában és a karakteralkotás tekintetében, de egy jó bevezetőt kaptunk Avalantia világába. Információim szerint készül még regény ebben az univerzumba, így kíváncsian várom a továbbiakat. Ajánlani inkább azoknak tudom, akik most ismerkednek az epikus fantasy világával. A “tapasztaltabb” olvasóknak lehet nem nyújt akkora katarzist.

 

 

Köszönöm szépen a szerzőnek a lehetőséget! 

 

Vhrai