Ed McDonald: Éjszárny (A holló jele 1.)

sunset-2247726_340.png

Agave Könyvek, Budapest, 336. oldal

 

Fülszöveg

A ​széttört és szenvedő égbolt alatt terül el a Kárhozat végtelen és fertőzött sivataga, a halhatatlan Mély Királyai ellen vívott könyörtelen háború sötét mementója. A féktelen pusztítás lassan száz éve ért véget, amikor a Birodalom bevetette a Nall-gépezetet, az ismert világ leghatalmasabb fegyverét. Legyőzni azonban nem sikerült vele a királyokat, csupán kordában tartani – a mostanra romlott mágiával és vérszomjas démonokkal teli pusztaságban a halhatatlan uralkodók nagyon is éberek. Csak a megfelelő pillanatra várnak. 
A fejvadász Ryhalt Galharrow jól ismeri a Kárhozatot. Amikor a hollót ábrázoló tetoválása életre kel, hogy előadja sürgető üzenetét, Galharrow az Éjszárnyakként ismert csatlósaival egy titokzatos nemesasszony keresésére indul az egyik távoli helyőrségbe. Egyikük sincs azonban felkészülve arra, amit ott találnak: a Mély Királyai nem félik többé a Nall-gépezetet, és óriási seregükkel megindulnak a Birodalom felé. Az egyetlen reményt egy rég halott varázsló öröksége jelentheti, ám az Éjszárnyak ideje fogytán van.

 

Pro és kontra

Az utóbbi időben már kezdtem azt hinni, hogy nem jelenik meg egy normális fantasy, amiben a szereplők nem tizenhat éves lúzerből lett szuperhősök, akik a megszokott sablon szerint, így vagy úgy, de megmentik a világot. Nos, rosszul hittem, ugyanis az Éjszárny egy nagyon egyedi, sötét világú, “nagybetűs” fantasy, ami teljesen képes magával ragadni az olvasóját! De lássuk, engem mivel is fogott meg magának!

A regénnyel rengeteg helyen “találkoztam”, online és könyvesboltban egyaránt, ráadásul az általam követett bloggerek többsége is ódákat zengett róla. Ez végképp meggyőzött arról, hogy tegyek vele egy próbát. Persze már maga a borító is nagyon vevőcsalogató, jó ötlet volt, hogy meghagyták a külföldi kiadás borítóképét. A kiadás minőségileg szintén tökéletes, mind a kötésre, mind az anyagra tekintettel. Műfajilag már a bevezetőben felvázoltam, miről is van szó, ennél részletesebben nem szeretnék elmerülni a zsáner alfajaiban, mert elég sok helyre be lehetne sorolni Ed McDonald kötetét. Viszont az írói stílus megér egy misét! Csodák csodájára egyáltalán nem zavart, hogy végig kocsis módjára káromkodnak benne, sőt, ebben az esetben azt írom, lehet kevésbé lenne élvezhető…Ehhez jön még a szerző fekete humora, ami nálam telitalálat volt. Rám egyáltalán nem jellemző, hogy hangosan felröhögjek, de ebben az esetben többször is megtörtént.

A kötet legnagyobb erőssége egyértelműen a háttérvilágban rejlik. Annak ellenére, hogy nem egy hosszú könyv, nagyon is részletesen bemutatja nekünk a Kárhozat és a Birodalom világát. Fokozatosan adagolja számunkra az információkat, mindent éppen a megfelelő helyen húz elő a kalapból, ezzel végig fenntartotta az érdeklődésemet. A Mély Királyai és a Névtelenek háborúja adja a regény főbb konfliktusait, köztük állnak mintegy ütközőként az egyszerű(bb) emberek. A halhatatlanok természetesen mindenre képesek, hogy legyűrjék egymást, a Névtelenek, vagyis a mágusok egyik húzása hozta létre magát a Kárhozatot is. Ez egy kietlen, sivatagos terület, ahol különféle - enyhén szólva rosszindulatú, sokszor mágikus képességekkel rendelkező lények garázdálkodnak, szóval kész öngyilkosság oda bemerészkedni. Rengeteg a peremvidéken azonban a helyőrség, valamint magában a Kárhozatban is akad elvétve egy-egy emberi “tábor”. Ami még különösképpen tetszik, hogy részletesen bemutatja a társadalmi berendezkedést is. Igazán a már említetteken kívül három “réteget” emelnék ki. Rögtön itt vannak a címadók, vagyis az Éjszárny(ak). Az egyik Névtelen, Szarkaláb szedett-vedett bandája, akik a rendelkezésére állnak, ha úgy adódik. Zseniális ötlet volt a tetovált holló feléledése. (Hülyén hangzik, de olvasás közben értelmet nyer! ). Rendkívül ötletes a fonók, vagyis a fényből energiát kovácsoló mágusok alakja is. A nemesi réteget már csak az elnevezése miatt említeném, rendkívül találó az ezüstkanalas kifejezés.

Ahhoz képest, hogy a regény nagyjából 350 oldal, rengeteg mindent sikerült a szerzőnek átadni a történet során. Itt újra visszacsatolnék a már említett információ adagoláshoz, ugyanis szinte nem találkozunk leíró részekkel. Sokszor az infók egy-egy párbeszédben, szituációban vannak elrejtve. Ezt tényleg egy olyan könyvre sikerült, ahol akár egy-egy fél mondatnak is óriási jelentősége van a későbbiekre nézve. A regény első felét darabosnak éreztem. Küldetésről küldetésre haladunk, mint egy fantasy szerepjátékban. Ez elég kétélű fegyver, mert valakit el fog tántorítani az olvasástól, hogy meg-megakad, valaki pedig élvezni fogja, hogy több éles helyzetben is megismerheti a szereplőket. Szerencsére én az utóbbi táborba tartozom, rendkívül élvezetes a történetvezetés a maga lényegretörőségével együtt. Bonyolítja még a dolgot, hogy az egész egyes szám, első személyben íródott, az Éjszárny parancsnoka Ryhalt Galharrow szemszögéből követhetjük az eseményeket. Az ugyancsak korábban említett írói stílus teljesen az ő gondolatmenetéhez és habitusához igazodik, de erről még később! A cselekményre mondhatjuk, hogy tipikus fantasy. Tény, hogy feszes a történetvezetés, és minden oldalon számíthatunk valami eseményre, de engem igazán a végével tudott csak meglepni a szerző. A kezdeti kisebb-nagyobb csetepaték után jutunk el ahhoz a ponthoz, ahol Galharrow utasítást kap Szarkalábtól, hogy védje meg Ezabeth Tanza-t, aki amellett, hogy az ezüstkanalasok közé tartozik, rendkívül erős mágikus képességekkel rendelkezik a fényfonás terén. Egyébként a nő fontos dolgok részese, mindenki megpróbálja őt/őket akadályozni. Értem ezalatt, hogy nem maradtak ki a regényből a véres csatajelenetek, de ugyanígy az ilyen-olyan intrikák sem. Viszont a cselekményt ennél jobban nem is akarom elemezni, mert tényleg nem érdemes lelőni a poént! Áh még annyit megjegyeznék, hogy meglátszik, nőből vagyok. Engem egyáltalán nem zavart a sokak által emlegetett romantikus szál, sem pedig az ominózus végjelenet. Ennyi nekem pont belefér. Sőt, az utóbbi évek erotikus fantasy dömpingjéhez képest nem lett hangsúlyos…..

A karakteralkotás nem lett kiemelkedő. Az egyes szám első személyű elbeszélésmód erőteljesen behatárolja - legalábbis számomra - a szereplők megismerhetőségét. Kizárólag csak egy szemszögből “látjuk” őket. A narrátor egyben a főszereplő, Ryhalt Galharrow, különösen tetszett, hogy nem a kifejezett hős-típus. Sőt, egy bukott zsoldos, aki pénzért szinte bármilyen megbízást elvállal, nem veti meg a piát, ráadásul mocskos a szövege is. Először unszimpatikus volt, de a szerző olyan fekete humorral ruházta fel, hogy csak na. Később, ahogy haladunk előre a történetben, rétegről rétegre közelebb kerülünk a valódi énjéhez. Talán enyhén hibádzik, hogy a végre túl érzelgős lett saját magához képest. Ezabeth Tanza sem az a tipikus női karakter. Erős mágikus képességekkel rendelkezik, ráadásul rendkívül intelligens. Nem igazán lehet rajta kiigazodni. Talán ő okozza az egész történetben a legtöbb meglepetést. Említést kell tenni az Éjszárnyak közül Nenn-ről is. Régóta harcol Galharrow oldalán, bajtársak, egyben barátok is. Ahhoz képest, hogy nőről van szó, rendesen kiéli az állati ösztöneit. Mondjuk a faorros rész egyáltalán nem vicces. Akik engem leginkább érdekeltek, azok a Névtelenek. Nem tudunk meg róluk túl sokat. Hatalmas erejű, félig-meddig halhatatlan mágusok, akik rendkívül jól keverik a kártyáikat…

 

Összességében 5/5

Első könyves írótól ez a regény kiváló munka, sőt, sokat többedszerre sem bírják ezt a szintet megugrani. Legerőteljesebben a Kárhozat és a Birodalom világa érvényesül, minden más - beleértve a történetet és a karakteralkotást is -, csak ezután jöhet. Ki kell emelnem még az írói stílust is. Ed McDonald tökéletesen kihasználta az egyes szám, első személyű írásmódot egy nagyon karizmatikus karakter segítségével, mindezt egy nagy adag fekete humorral körítve. A történet valamennyire “tipikus”, de jól lettek alkalmazva a rendelkezésre álló eszközök. Szóval, aki egy egyedi hangulatú, nem túl hosszú, mégis alaposan kidolgozott és izgalmas fantasyt akar olvasni, ne habozzon vegye kezébe McDonald regényét. Személy szerint én alig várom, hogy megkaparintsam a következő kötetet. Júliusban pedig jön a harmadik rész is!

 

Vhrai

 

Az alapkép forrása: www.pixabay.com