Moskát Anita: Bábel fiai

1154756_5.jpgFülszöveg

Gabo Kiadó, 2014, Budapest, 404. oldal

Folyik a munka Bábelben, mert mindenki tudja: aki felhúzza a tornyot, azé a hatalom. Az építkezésnél használt ereklyék, amelyek egy másik világból származnak, kezdik felmondani a szolgálatot, a papság soraiban intrika üti fel a fejét és lázadással fenyeget. A próféta, aki a bábeli egyházat alapította, halott, a torony pedig a mi világunkból szólít magának új látnokot. 
Dávid, a korábban festőként dolgozó fiatalember egy ideje látása fokozatos elvesztésével küzd. Zavaros vízióiból megtudja, hogy a torony vette el szeme világát, ezért Bábelbe utazik, de hamarosan belekeveredik az egyházon belüli hatalmi játszmákba. Arzén, a város új főpapja, próbál kitörni édesapja árnyékából, a reformoknak azonban nincs helye ott, ahol vérrel és testrészekkel áldoznak Bábelnek. 
A bibliai Bábel történetére alapozott modern és kegyetlen regényben vallás és babona csap össze a racionalitással. Moskát Anita novellái után az elmúlt évtized egyik legizgalmasabb magyar fantasztikus könyvével jelentkezik.

 

Pro és kontra

Moskát Anita könyveivel már többször is összefutottam a Moly felületén. Már a fülszövegeik alapján extrémnek találtam őket, így a Mini-Könyvklub nélkül nem biztos, hogy belevágtam volna a Bábel fiai olvasásába. Viszont azt kell írjam, hogy sokat vesztettem volna ezáltal, mert meg kell hagyni, a szerzőnek nagyon eredeti ötletei és gondolatai vannak!

Nagy szerencsémre az egyik ismerősömnek megvolt a kötet, így nem kellett érte a könyvtárba rohangálnom. Többször olvasott példány járt nálam, de ez nem különösebben látszik rajta. Nem túl vastag, így kényelmesen magunkkal is vihetjük, a hossza miatt egy darabig ki is fog tartani. A kötet borítójáért és ennek színvilágáért odáig vagyok, meg vissza. Már az elején nyilvánvalóvá teszi, hogy nem egy lányregényt tartunk a kezünkben. Nem mernék ráaggatni semmilyen jelzőt, de leginkább a fantasy műfajához sorolható. A szerző stílusa egyszerű és letisztult, ez jelenik meg a regény szerkezetében is. Snassz, címmel ellátott részek és számozott fejezetek követik egymást. A regény témája már a címből is kiviláglik. Mivel egyáltalán nem vagyok vallásos, ez már kezdetben elrettentett. Sőt, az első negyven oldal után voltam úgy vele, hogy oké, akkor végig fogom olvasni a sztorit. Persze magának a bábeli toronynak a történetét ismerem. Az elején botor módon azt hittem, egyfajta újramesélés következik, ám egyáltalán nem ez történt. Moskát Anita fogta a tornyot és felhasználta a saját elképzelései szerint.

A történetet kezdetben két helyszínen és nyomvonalon követhetjük. Egyrészt a modern kori Magyarországon, másrészt pedig az Eufrátesz menti, ókori Bábelben. Az elején elképzelésem sem volt, hogy fog ez a két szál összetalálkozni, de be fog következni a történet egy bizonyos pontján. Eszembe nem jutott volna, hogy ilyen pofonegyszerűen fog megjelenni a dolog. A történet egyik felében megismerjük Dávidot, aki egy igazi művészlélek, azonban hatalmas csapás éri. Kezdi elveszíteni a szeme világát, végül teljesen megvakul. Ám mindeközben furcsa álmokat lát egy toronyról és annak főpapjáról. Meg van győződve róla, hogy ellopták a látását az építmény felhúzása érdekében, de közben fogalma sincs, hogy mi történik vele. Az egészet a nővére, Livi fogja helyre rakni… A másik felében pedig megismerjük Bábel főpapját, Arzént, akinek az apjától örökölt feladata, hogy befejezze a tornyot. Itt teljesen kezdetleges viszonyok között találjuk magunkat. Arzén apját egyfajta prófétaként tisztelték, neki azonban nem tetszenek Leonard módszerei. Nem akar indokolatlan kivégzéseket, emberáldozatokat a torony épülése érdekében próbál emberséges maradni. Azonban sokszor hallgat a hozzákapcsolt szellemre, Hermon-ra, akit isten küldöttének tekintenek, és a “tetoválásokon keresztül” szól hozzá. De mindezt úgy, hogy mások is hallhatják, ezért vallásos áhítat övezi. De Hananiásnak, Arzén helyettesének mindez nem tetszik, ezért félreállítja az útból.

Egy ponttól a történet  már Bábel és környékén játszódik, viszont a két cselekményszál markánsan megmarad, csak néha gubancolódnak össze egymással. Maga a cselekmény gyönyörűen ívelt, sok fordulatra egyáltalán nem számítottam. Főleg, ami Arzén szellemével kapcsolatban kiderült. Egyébiránt nagyon sötét hangulata van az egész történetnek, nagyon jól bemutatja hova vezethet a vakhit. Viszont sikerült a szerzőnek végig úgy megoldani, hogy nem különösebben kevert bele konkrét vallási elemeket. Majdnem mindenről csak az emberek tehetnek. Felbukkannak olyan dolgok, amik teljesen váratlanul értek ebben a kegyetlen világba. Jelesül itt a romantika, nem kell semmi túlzásra gondolni, de talán ettől a keserű mellé kap egy kis édeset is a regény.

A karakteralkotás egyenesen fenomenális! Nagyon sokrétűek, szinte kiismerhetetlenek a szereplők. Elsőként akit ismét említenék, az Dávid. A látása elvesztése után teljesen megkeseredik. Bármire képes lenne, hogy visszaszerezze. Egy idő után teljesen kifordul magából, már nem érti mit, miért tesz. A nővére Livi próbálja megmenteni. Ő  mindig csak a jót látja az emberekben, pedig néha nem ártana a háta mögé sem nézni. Egyébként sok döntésében felelőtlennek tartom. Arzén teljesen össze van zavarodva, ahogy halad előre a történet, úgy kérdőjeleződik meg sorban minden, amit eddig az apja tanított neki. Sokáig fetreng az önsajnálatban, mire rájön, mit kell tennie. Lehet groteszk, de számomra a regény legérdekesebb szereplője Hermon, vagyis isten küldötte. Bonyolult személyiség, az elején többet hallatja a hangját, de később kiderül, mi a szerepe. De itt van még nekünk “szent” Leonard is. Arzén apját ugyan csak hallomásból ismerjük, de elég alaposan sikerül. Ellentmondásos figura, korábban csak a torony felépítése éltette, ezért mindent fel is áldoz, életeket is beleértve. Vasmarokkal uralkodott Bábel városán. Talán vele kapcsolatban érik a olvasót a legnagyobb meglepetések…

 

Összességében 5/4

Azt szokták mondani, hogy akkor jó egy regény, ha már az első néhány tíz oldalon sikerül megragadnia az olvasóját. Nos, ebben az esetben ez nem így történik. Érdemes kivárni az első száz oldalt, ezután kezdenek érdekesebbé válni a dolgok. Moskát Anita nagyon eredeti ötletekkel és megoldásokkal dolgozott, amihez Bábel tornya csak egy kellék volt. Mindehhez nagyon éles kontraszt a modern Magyarország. Fordulatokban gazdag a cselekmény, de sokkal jobban fogja izgatni az olvasót a szereplők ilyen-olyan irányú fejlődése. Egyébként eddig talán ez a legnagyobb általánosságokat tartalmazó bejegyzésem, de itt tényleg vétek lenne bármilyen apró spoilert elejteni. Ajánlani tudom azoknak, akik kedvelik a nagyon elvont fantasykat és nem zavarják az esetlegesen felbukkanó vallási elemek! Végezetül még annyit, hogy biztosan nem ez lesz az utolsó olvasmányom a szerzőtől, ezek után már az új könyve, az Irha és bőr is piszkálja a fantáziám.

 

Vhrai