G. R. R. Martin (szerk.): Fekete lapok (Wild Cards 1.)

4000031_5.jpgFülszöveg

Libri Kiadó, Budapest, 2017. 688. oldal

A II. világháború után közvetlenül, mikor az emberiség még alig ocsúdott fel a borzalmakból, idegen eredetű vírus támadja meg a Földet… és különleges tulajdonságokkal ruházza fel a túlélők egy részét. Az ászok emberfeletti mentális és fizikai képességekre tesznek szert. Másoknak csupán bizarr lelki és testi torzulások jutnak – belőlük lesznek a jokerek. A túlélők között vannak olyanok, akik az emberiség szolgálatába állítják képességeiket, mások inkább a gonosz csábításának engednek. A Wild Cards az ászok és a jokerek története, a sorozat első része – ennek a torzult világnak a „bibliája” – pedig 1946-tól a 80-as évekig kalauzolja el az olvasót.

George R. R. Martin és írótársainak fantasztikus világából az Universal Cable Production készít tv-sorozatot.

 

Pro és kontra

Szerintem már számtalanszor említettem, hogy a Trónok harca rajongójaként bármilyen irománnyal hajlandó vagyok próbát tenni, amihez Martinnak köze van. Ugyan ezt az alternatív valóságot nem egyedül, hanem szerzőtársaival együtt hozta létre, mégsem lett kevésbé hatásos. Szóval nézzük, végül is mennyire tetszett a Wild Cards univerzum “bibliája”.

A kötet körülbelül tavaly óta hever a polcomon, eddig el se kezdtem a széria többi darabját beszerezni, amíg nem voltam vele tisztában, mégis mire számíthatok a továbbiakban. A kötet a Libri kiadó gondozásában jelent meg. Szerencsére nagyobb betűkkel szedve, mint anno a Trónok harca, így könnyebben olvasható is. De a vastagsága ellenére barátságos méretű, szóval nem volt nehéz magammal cipelni sem. Magával a könyv kötésével sem adódtak problémáim. A borítódizájnnal az egyszerűségre törekedtek, egyébként átvették a külföldi kiadás borítóképét. Műfajilag a fantasy és a sci-fi sajátos egyvelegének tűnik, az előbbi talán az alternatív történelmi események, utóbbi pedig a földönkívüli, szebben írva idegen jelenlét, illetve a technikai megoldások hangsúlyozása miatt. Szerkezetileg a könyv több, hosszabb-rövidebb történetet foglal magában, amelyek a Fekete lapok világának egy-egy szegmensét hivatottak bemutatni. Nagyon nem is fogok róluk egyénileg írni, mert számomra eléggé egy színvonalon mozgott az összes. Nem tudok sem nagyon jó, sem pedig nagyon rossz történetet kiemelni. Színesebbé teszi még a könyvet, hogy beleütközünk a fejezetek között “tudományos” összefoglalókba, melyek az egyes jelenségeket próbálják megmagyarázni.

A kötet nincs túlbonyolítva. A szerzők felhasználták az emberiség történelmét egészen a II. világháború végétől, és egy új, alternatív valóságot teremtettek. Ekkor érkezik ugyanis egy titokzatos idegen egy másik bolygóról, aki figyelmezteti az USA kormányát, hogy veszély leselkedik rájuk egy vírus képében, amelyet a saját népe fejlesztett ki. Doktor Tachion próbálkozásai azonban kudarcot vallanak, így a Fekete Lap vírus elszabadul, megölve ezzel több tízezer embert. Egyeseknél azonban genetikai mutációt okoz a fertőzés. A szerencsésebbek erős, mondhatni "szuperhős képességeket" kapnak, mint a telepátia, telekinézis, levitáció, ők lesznek az ászok. Lett egy úgymond középréteg, akik ugyan rendelkeznek képességekkel, de nagyrészt hasztalan, ők a kettesek. A vírus legnagyobb vesztesei azonban a jokerek, akik az emberek szemében szörnyeteggé váltak, például félig emberi, félig állati test, különböző deformitások, vagyis minden rossz, amit el lehet képzelni. Nos, ezzel fel is vázoltam egy több tucat kötetnyire rúgó fantasy franchise alapjait.

Már az első kötet alapján el merem mondani, hogy ezen belül a szerzők elég nagy alkotói szabadságot kaptak. A könyvbeli történetek tehát rendkívül széles skálán mozognak, ezzel mintegy utat mutatva a koncepcióban később alkotó szerzőknek. A lényeg, hogy a korábbiakkal ne kerüljenek ellentmondásba. Nem véletlenül tekintik ezt a művet az univerzum alapkönyvének, kezdetektől bemutatja a történelem alakulását, és azokat is akik ennek alakításában valamilyen szerepet kaptak. Vannak visszatérő szereplők, akik több novellában is felbukkannak, legalább említés szintjén, valamint egy-egy eseményre is visszautalnak a szerzők. Ezért is nem kezdtem el a novellákat külön-külön taglalni, mert ez így együtt ad ki egy egészet. Ettől függetlenül sokszínű történeteket ismerhetünk meg, mindegyiknek van valami különlegessége. Szól az ászokról, kettesekről és jokerekről egyaránt, akik között találunk jót és rosszat, hősöket és gyávákat, de még a végtelenségig sorolhatnám a dolgot.

 

Összességében 5/4

Lehet kicsit kurtán-furcsán hat az irományom, de tényleg feleslegesnek éreztem a novellákat külön-külön kiemelni. Nagyjából ennyi, amit spoiler nélkül le tudok írni. Szerintem tökéletesen megalapozta a Wild Cards univerzumot ez a kötet. Megpróbálnak a szerzők minél több szegmenst felvázolni, hogy megismerjük a “világ” hátterét, de még így is kissé egybefolytak a történetek. Egyes, nagyobb jelentőséggel bíró szereplők több írásban is visszaköszönnek. De nem is szaporítom tovább a szót, tényleg csak egy nagyon általános összegzés. Lényegében bárkinek tudom ajánlani, aki kedveli a szuper- és antihősöket, valamint hajlandóságot mutat a Fekete Lapok világának megismerésére!

 

Vhrai