Szaszkó Gabriella: Maradj velem (Pennington-testvérek 1.)

3581517_5.jpgFülszöveg

Maxim Kiadó, Szeged, 2016. 416. oldal

David ​Pennington a saját szabályai szerint él: sikeres író és öntörvényű alak, aki mindenkit távol tart magától, a bátyját, Christ kivéve. David élete azonban teljesen felborul, amikor Chris, a sikeres manhattani ügyvéd öngyilkosságot követ el a saját lakásában. Látszólag semmi sem indokolja a szörnyű tragédiát, hiszen a testvére mindig rendezett életet élt, sikeres volt a munkában és a magánéletben egyaránt. 
David úgy dönt, megírja családjuk történetét, és megpróbál válaszokat találni Chris tettére. A nyugodt visszaemlékezést azonban bátyja volt menyasszonya, Amy megjelenése szakítja félbe. Ahogy David egyre mélyebbre merül a múlt sötét bugyraiban, és szembenéz a családjában történt szörnyűségekkel, Amy és ő egyre közelebb kerülnek egymáshoz… 
Túl lehet-e lépni a múlt sebein és fájdalmain egy új élet reményében? Fel lehet-e dolgozni egy szeretett testvér halálát? Lehet-e jövője egy olyan kapcsolatnak, mely egy ilyen tragédia árnyékában születik? 
Vajon David képes lesz lezárni a múltat, vagy örökre a szörnyűségek rabjává válik?

 

Pro és kontra

Kevés alkalommal mondhatom el, hogy az írót korábban “ismerem meg”, mint a műveit. Pedig ez pontosan egy ilyen eset, ugyanis korábban kezdtem el Szaszkó Gabriella blogját követni, minthogy az első regényét a kezembe fogtam volna. Rögtön szimpatikussá vált már azzal is, hogy nem a könnyebb utat választotta, hanem végigjárta az íróvá válás lépcsőfokait. Tudtommal ő az egyetlen magyar szerző, akinek a Maxim Kiadó Dream válogatásában jelennek meg kötetei.

Magát a könyvet már tavaly, az egyik libris akció keretében megvettem. Most viszont Evelin (Pergamenre hányt szavak) videója miatt emeltem le a polcról. Minőségileg szerintem kifogástalan a könyv, kivételesen még a borítólap belső fülecskéi sem zavartak! A borítóra ránézve nekem valami habos-babos jut az eszembe, mégis hihetetlenül jó az összkép. Pedig én és a rózsaszín általában két külön fogalom vagyunk. Egyébként a külseje megtévesztő. Hiába van a romantikusok közé sorolva, ez a regény sokkal több annál, mind tartalmilag, mind az írói stílusra nézve! Nagyon hangsúlyos a lélektani vonal, talán azért, mert a szerzőnek közeli kapcsolata van a pszichológiával. A szerkezeti megoldások is nagyon tetszettek. Több nagyobb részre oszlik a könyv, ezek előtt pedig találunk egy-egy szemelvényt, gondolatok más, esetenként tudományos művekből, természetesen ezek kapcsolódnak az épp aktuális fejezet mondandójához.

A történetet tekintve az én kis ajánlómban biztosan nem tudom visszaadni, amit a könyv kiválthat az olvasójából, na meg belőlem is, de azért igyekszem megragadni a lényeget. Azt már említettem, hogy műfaját tekintve belőtték romantikusnak, viszont a témáját tekintve sokkal komolyabb vizekre evez. A szerelmi szál megmarad amolyan kiegészítőnek, amely fenntartja az olvasó érdeklődését, vajon mi is fog az adott párossal történni. Azonban a regény fő célja egyáltalán nem ez! Sokkal inkább megpróbálja elénk tárni az emberi kapcsolatok bonyolultságát a Pennington-fivérek sorsán keresztül. Emellett tökéletesen aposztrofálja azt, hogy a dolgok nem csak feketék és fehérek. Mindehhez pedig nagyon “erős” témákat, a családon belüli erőszakot, ennek pszichés vonzatait, végső soron pedig az öngyilkosságot választja eszközéül.

A regény, mint a sorozat címe is mutatja, a Pennington-testvérek sorsát állítja a középpontba. Végig egyes szám, első személyben íródott. A fiatalabb fivér, David szájából hallhatjuk a történetet. Már a legelején megtudjuk, hogy a bátyja, Chris öngyilkos lett. David-re hárul a feladat, hogy a temetést és mindent egyebet elintézzen, közben meg kell barátkoznia a gondolattal, hogy a testvére nincs többé. Bonyolítja a helyzetet, hogy felbukkan Chris volt menyasszonya, Amy. Ezek után két nagyobb nyomvonalon haladunk tovább. A jelenbéli események, ahol a már említett, számomra kissé fura romantikus szál bonyolódik. Itt meg is jegyezném, hogy általában nem szeretem a többször, X szemszögből megírt regényeket, mert csak ugyanazt mondják el cifrábban. Viszont ebben az esetben kifejezetten kíváncsi vagyok "Amy kötetére", hogy viszonyul a dolgokhoz. Na, de nem szaladok előre ennyire, maradjunk az első résznél! Számomra nagyon hiteles volt, ahogy a szerző egy ilyen haláleset utórezgéseit bemutatta. A gyász furcsa dolgokat művel az emberrel, így én nem rovom fel a szereplőknek, hogy ittak és egyéb “őrültségeket” csináltak. Kifejezetten emberinek tartom a dolgot, még ha néhány dolog meredek is. A végkifejlet is érdekesen alakul, kíváncsi leszek, milyen irányt vesz ez a része a történetnek a továbbiakban…

Ami viszont számomra letaglózó, elementáris erővel hatott az a múltbéli szálon játszódó rész. Itt David elmeséli az életüket a gyerekkoruktól egészen az “eddigi” eseményekig. Penningtonék látszólag a tökéletes amerikai család megtestesítői: apa, anya és két gyerek. Azonban nem minden az, amit a felszínen látunk. Szerintem ez a “lecke” kitűnően átültethető a való életbe is. Ugyanis Mrs. Pennington túl korán lesz állapotos, és ezért nem saját magát, hanem a férfiakat, főleg a saját gyerekeit utálja. Ráadásul alkoholista, így ha nem azt teszi a két fiú, ami az ő elképzelése szerint megfelelő, akkor nagyon durva dolgokat művel velük… Mondhatnánk azt is, hogy ez a családon belüli erőszak iskolapéldája, ami nem egy regényben felbukkan egyfajta ürügyként, vagy kifogásként Itt azonban átveszi az uralmat az olvasó gondolatai felett, végig csak arra tudtam gondolni, hogyan tudja még Mrs. Pennington überelni a tetteit. Ám nemcsak erre tér ki a regény, hanem ennek következményeire is. Mi mindent okozhat a későbbiekben, ha valakit a gyerekkorától kezdve folyamatosan bántalmaznak. Azt is tökéletesen bemutatta Szaszkó Gabriella hogy a családtól sokszor még ilyen esetek után sem képes elszakadni az ember, ha akarja, ha nem ők akkor is ott vannak… Persze az Amy-szál már itt is jelen van közben, ezáltal sok mindenre magyarázatot kapunk a jelen eseményei közül is, de ez korántsem elég….

A karakteralkotás mesteri és hiteles, a szerző nagyon eltalálta ezt is. Ezen kötet központi szereplője David, a fiatalabbik Pennington. A gyermekkorban elszenvedett traumákat ő az írás segítségével dolgozta fel, már amennyire tudta. Felnőttként ez lett a foglalkozása is. Egyébként egy gyógyulóban lévő drogfüggő, aki folyamatosan próbál a felszínen maradni. De nem veti meg a nőket és az alkoholt sem. Mindent összevetve, elsőre nem túl szimpatikus pasas, viszont dolgok mélyére nézve egy teljesen más figura rajzolódik ki a sorok közül, akinek még ezek után is van esélye a változtatásra. Nagyon megviseli a bátyja elvesztése, és ez néha érthetetlen dolgokra sarkallja… Chris volt azonban az egész regényben a legkülönlegesebb szereplő. Már az elején tudjuk mi lett a sorsa, de nagyon érdekes volt az öccsén keresztül végig követni, mi vezette el az öngyilkosságig. Már az elején kiderül, hogy neki jobban kijut az “anyai szeretetből”, próbálta megvédeni a testvérét. Viszont neki nem volt menekülőútja, mint Davidnek az írás. Az elszenvedett gyermekkori traumák nagyon megviselik, és ez kihat az egész életére... Nagyon lényeges alakja még a regénynek Amy, aki úgymond kettejük között helyezkedik el. Megmondom őszintén, nekem nem igazán volt szimpatikus, el se tudom képzelni a szituációt, amibe belemászott. Talán ezért is vagyok kíváncsi a történetre az ő szemszögéből is. Addig inkább nem írok róla többet, hátha jobban sikerül megértenem. Akiket még említenék, azok a Pennington-szülők. Margaret sem anyának, sem feleségnek nem igazán nevezhető. Hátborzongató, miket művel, de a részleteket ismerjétek meg inkább a regényből! Viszont aki igazán érthetetlen számomra az James, képtelen volt bármit is tenni a fiai érdekben, egyszerűen beletörődött a dolgokba…

 

Összességében 5/5

Szaszkó Gabriella blogbejegyzései után a regénye is meggyőzött arról, hogy ért ahhoz, amit csinál. Nem gondoltam, hogy ekkora hatást vált ki belőlem a történet, pedig olvastam korábban is hasonló témakörben. Szerkezetileg az egész nagyon jól felépített, a felhasznált háttérinformációk is tökéletesen megállják a helyüket. Nagyon megrázó a Pennington-fivérek sorsa, a romantikus szál csak egyfajta kiegészítő szerepet kap. Az olvasó a karaktereket is közel érezheti magához, ugyanis messze állnak a tökéletességtől. Sőt, én Amy-t kifejezetten nem kedveltem. Viszont nem sok történet éri el azt nálam, hogy kíváncsi legyek rá, milyen más szemszögből megírva, pedig itt ez történt, kifejezetten olvasni szeretném, hogy élte meg a dolgokat a női szereplő. Nagy szerencsémre a sorozat második és harmadik része is elérhető, úgyhogy rövidesen folytatom! Ajánlani tudom mindenkinek a kötetet, ugyanis nemcsak a romantika kedvelői találhatják meg a számításaikat! Sok elgondolkodtató témát felvet az emberi lélekről és az emberi kapcsolatokról.

 

Vhrai