Luka Bekavac: Titkosírás

5144093_5_1.jpgFülszöveg

Metropolis Media, Budapest, 2019. 236. oldal

Valamikor 1943 augusztusában egy eszéki rádióállomáson titokban dolgozó aktivisták különös zajokra, neszekre lesznek figyelmesek a rádióhullámokon szörfözve. A sustorgásból kibontakozik egy női hang, akivel beszélgetni kezdenek. A titokzatos kommunikáció két világ között zajlik. A töredezett női hang a szlavóniai Villyóról érkezik, talán egy másik korból, egy romos házból, ahol két nővér él a természet ölén, akik valami katasztrófa elől menekültek fejvesztve a lakatlan településre. A fiatalabbik lány magnóra mondott monológja, a talányos, idegen világok közti rádióbeszélgetés átirata és egy tudós 1949-re datált akusztikai tanulmánya olvasható a horvát Luka Bekavac Európa-díjjal jutalmazott, trükkös regényében, mely a kommunikáció rejtelmeiről szól, háttérben egy homályban maradó történelmi és természeti katasztrófával.

Luka Bekavac 1976-ban született Eszéken. A Zágrábi Bölcsészkaron tanít világirodalmat, ez a második regénye.

 

Pro és kontra

Az utóbbi időben nem igen akadt a kezembe olyan mű, amely ennyire különleges, egyedi módon közvetítette volna a mondandóját. Ráadásul mindezt a sci-fi zsáneren belül, szépirodalmi igényességgel átadva. 

A kötet a Metropolis Media Kiadó jóvoltából került hozzám. Ezúttal is nagyon köszönöm Nekik, hogy felhívták a figyelmemet Bekavac írására. Minőségileg semmi problémám nem adódott a könyvvel, jó a kötése, nem esik darabokra. Mivel nem egy hosszú történetről beszélünk, kényelmesen magunkkal vihetjük bárhová. Magát a szöveget már kissé nehézkesebb olvasni, de a mű szerkezeti megoldásai más szedést nem tettek volna lehetővé. A borító az, ami nekem leginkább tetszik. Érdekes a lila növényzet a kép alsó felén, nagyon kontrasztos ebben a kék betűkből álló cím. A teteje pedig egy az egyben összefoglalja a regény főbb vonásait a hangsávval, a rádiófrekvenciákat mutató háttérrel, és a homályban maradó női alakkal. Szerkezetileg három fő részre osztódik a kötet - alább ezeket részletesen kifejtem -, de nem mondanám, hogy jól tagolt lenne. Az elején engem iszonyúan zavart, hogy minden egybefolyik, még ha érthető is miért. Itt már utalnék arra, hogy nem egy könnyed olvasmány, már csak a szöveg monotonitása miatt sem. Nagyon figyelnem kellett, hogy ne kalandozzak el mellette. 

A történet a témáját tekintve a párhuzamos dimenziók közötti kapcsolatteremtés lehetőségét boncolgatja. Legalábbis én így értelmeztem a szerző által csak transzmissziónak elnevezett jelenséget. Mint a fülszöveg is említi, a II. Világháború alatt Eszéken rádiókapcsolatot létesítettek egy lánnyal, aki az elmondása alapján egy teljesen más történelmi háttérrel és földrajzi jellemzőkkel bíró helyen él, mégis sokban hasonlít a “mi” világunkra. Az ember azt hinné, hogy nem egy bonyolult sztori az egész, ám a megírásának módja - amire korábban is utaltam - kiemeli a hasonló regények tömkelegéből. Már azt is említettem, hogy a könyv szerkezetileg három nagyobb részre tagolódik, ám ezek egyúttal  a nézőpont változásokat is jelölik. Az első részben egy hosszas monológ hangfelvételének átiratát olvashatjuk. Talán ez legtöményebb, de egyben a leginformatívabb része a történetnek. Nem meglepő, hogy egyes szám, első személyben íródott. A lány a saját gondolatait mondja fel egy magnószalagra. Amellett, hogy tömény, ide-oda csapong az események között, ettől csak még kuszább az egész. Nem beszélve még arról, hogy hiányos is sok helyen, jelölve vannak a sérült részek, szünetek, szóval sokszor összefüggések sincsenek az egyes szakaszok között. Megtudhatjuk, hogy a fiatal nő és a nővére részt vettek valamiféle szervezett mozgalomban, később azonban valami balul sült el. Egy világméretű katasztrófa után menekültek a villyó-i házba, de fogalmuk sincs él-e még valaki rajtuk kívül. Az biztos, hogy jelentős mértékű a pusztítás, ugyanis eltűntek az évszakok, beköszöntött az örök nyár. A második részben az eszéki rádiósok és a két nő párbeszédei kerültek rögzítésre. De itt sem könnyítette meg a szerző számunkra az olvasást, sokszor zavaros a párbeszéd, ráadásul különböző megjegyzések is belekerültek, amelyeket a kérdezők írtak fel. Itt leginkább a karakterek jelleméről kapunk egyfajta ismertetőt. A harmadik, és egyben utolsó rész pedig egy az egyben olyan, mint egy tanulmány, amely erre a jelenségre, a transzmisszióra próbál  magyarázatot adni. 

A furcsa szerkezet ellenére, vagyis inkább emiatt bravúros a karakteralkotás. Még ebben a folytonosan változó összevisszaságban is sikerült a két nő főbb jellemvonásait megragadni a szerzőnek. Legtöbbet a fiatalabb testvér hangját halljuk. A körülmények ellenére sikerült megőriznie az ép eszét, próbál kapcsolatot teremteni. Fontosnak tartja, hogy megőrizze a történetüket. Végig azt hihetnénk, hogy a nővére irányította a “forradalom” alatt, és a világkatasztrófa után is, de ahogy haladunk előre a történetben egyre inkább rájövünk, ő az erősebb személyiség mindenféle szempontból. Eliza volt a megmozdulások egyik vezéralakja, vigyázott a testvérére, remek szervező volt. De a “világvége” után valami eltört benne, és soha többé nem is jött helyre. Ez talán a második részben, a vele folytatott párbeszédek során a legszembeötlőbb.

 

Összességében 5/4

Soha nem olvastam még sci-fit ilyen formában. Mind a nyelvi, mind a szerkezeti megoldásokra tekintettel zseniális alkotás. De mindez egyben a hátránya is. Nem volt egy könnyed olvasmány, kell hozzá egy bizonyos hangulat, illetve koncentráció, hogy átjöjjön a regény mondandója. Ami viszont a leginkább tetszett, hogy még  a bonyolult írói stílus mellett is tökéletesen kirajzolódott/tak mind az alapsztori, mind pedig a karakterek főbb vonásai. Még a tudományosnak szánt részek mögött is megtaláljuk az embert. Ajánlani leginkább a sci-fi zsáner ínyenceinek tudom, de azoknak is akik szépirodalmi szűrőn keresztül akarnak ebbe a zsánerbe bepillantást nyerni. 

 

Vhrai

 

Még egyszer köszönöm a Kiadónak a lehetőséget! A kötetet ti is megtalálhatjátok  Galaktika boltban!